Az év végéig kell a régi papíralapú személyi igazolványokat újakra cserélni, amivel sokan eddig vártak. Különösen azok az idős személyek, akik már évtizedek óta tartós igazolvánnyal rendelkeztek. Az idősebb korosztály esetében sokaknál ezen eljárás során derül ki, hogy nem rendelkeznek állampolgársági bizonylattal, aminek a kiváltása nemcsak költséges, de esetleg még komolyabb utánjárást is igényel.
Sokan nem is tudják, hogy nem állampolgárok, miközben szavaznak, adót fizetnek... (Ótos András felvétele)
A 85 éves kisboszniai Jakov Kujundžić azok közé a polgártársaink közé tartozik, akik egész életüket ugyanazon a helyen élték le, miközben a határok a történelem viharai vagy politikai döntések, alkotmánymódosítások nyomán mentek át a fejük felett. Az idős embernek élete során két lakcíme volt. Egy Csantavér melletti tanyán született 1931-ben, majd fiatalon Kisboszniába költözött és azóta ott él. Mint az egykori JSZSZK, később JSZK, utána Szerbia és Montenegró államközössége, jelenleg pedig Szerbia lakosa, nem is gondolta volna, hogy igazából semmilyen állampolgársággal nem rendelkezik. A bácsi még a nyolcvanas években, kora alapján tartós személyi igazolványt kapott, ám mivel az idei év végéig ezeket az okmányokat is le kell cserélni az új, chipes dokumentumokra, menye segítségével belevágott ebbe az eljárásba. Ekkor derült ki, hogy rendezetlen az állampolgársága, ugyanis a korábbi gyakorlattól eltérően az új igazolványok igényléséhez a születési anyakönyvi kivonat mellett az állampolgársági bizonylatot is mellékelni kell. Ez az eljárás pedig a különböző illetékek miatt 17 700 dinárba kerül – írja a Politika napilap.
A bácsi egész életében adózott, volt személyi igazolványa, a választói névjegyzékben, sőt a bunyevác kisebbségi névjegyzékben is szerepel és a választási értesítéseket is megkapta, járművezetői engedélye is van. Útlevelet soha nem igényelt, az új személyi igazolványra azért lenne szüksége, mert anélkül nem vehetné fel a jövőben 10 500 dináros mezőgazdasági nyugdíját.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy évtizedeken keresztül az embereknek nem volt szükségük az állampolgársági bizonylatra, ügyeiket ezen dokumentum nélkül is tudták intézni. Jakov bácsi akkor sem tudta volna, hogy nincs állampolgársága, ha esetleg igényelt is volna élete során útlevelet, ugyanis korábban ehhez sem kellett ilyen bizonylatot kiváltani – meséli Ódri Kákonyi Zsuzsanna, az önkormányzat polgárok személyi ügyeivel foglalkozó részlegének vezetője. Mint mondja, az idősebb személyek esetében valószínűsíthetően a második világháború utáni első nyilvántartásba vételig vezethető vissza a hiányosság.
– Az állampolgársági könyveket 1948-ban kezdték vezetni az akkori Jugoszlávia területén. Ez akkor úgy nézett ki, hogy összeírók járták a terepet és ők térképezték fel lakhely alapján a lakosokat. Kit, hol, milyen családi körülmények között találtak, az került be az állampolgárok könyvébe. Ezek az adatok ebből kifolyólag nem tekinthetők ellenőrzötteknek, sok esetben a születés helye vagy időpontja is pontatlanul volt feljegyezve. Ugyanakkor az is megtörténhetett, hogy egyesek az akkori összeírásból kimaradtak, mert vagy egy távol eső tanyán éltek, vagy épp nem voltak otthon – magyarázza Ódri Kákonyi Zsuzsanna. A később születetteknél a szülőre vonatkozó adatok szolgáltak alapul az állampolgárság meghatározásához, így ha egy gyerek 1957-ben született, ő az édesapa vagy édesanya vonalon került be az állampolgárok könyvébe.
– A hatvanas években születetteknél az anyakönyvben nem található meg az állampolgárságra vonatkozó beírás, de az állampolgárok könyvében van utalás valamelyik szülőre. Szabadkán van egy belső használatra fenntartott jegyzet is, amely azoknak a jelentéseknek elküldési helyét tartalmazza, ahol a szülő be volt jegyezte. Vagyis, ha valaki 1960-ban született, a szülei pedig csantavéri vagy oromi beírás alapján voltak bejegyezve, akkor ez a jelentés utalt rá, hogy az anyakönyvben a gyermek állampolgársága jelentés formájában ezen két település valamelyikére lett továbbítva. Ez akkor így történt és utólag is ellenőrizhető – meséli. A hetvenes években minden gyermek születési anyakönyvi kivonatában a szülő bejegyzett lakcíme határozta meg az állampolgárság beírását. Így, ha valaki Szabadkán született, de a szülők lakhelye Palics volt, akkor az ottani nyilvántartásban találja meg állampolgársági bejegyzését. A nyolcvanas évektől kezdve világos a helyzet, azóta minden gyerek a születés pillanatában a születési anyakönyvi kivonatban kap bejegyzést az állampolgárságra vonatkozóan – teszi hozzá.
A korábbi időszakokban, amikor a polgárok számára nem volt fontos az állampolgársági státus, hiszen nem volt rá szükség a mindennapi ügyintézéshez, ezek a rovatok úgy voltak kitöltve, hogy az illető személy a JSZSZK és az adott tagköztársaság állampolgára. Ez azonban az ország kilencvenes években történt felbomlása után nem jelentett automatikusan szerb, horvát, boszniai vagy egyéb állampolgárságot, azt a belügyi szerveken keresztül kellett megerősíteni, aminek jogalapja a tartózkodási hely vagy a szülők tartózkodási helye volt.
Az állampolgárok könyvét 2005. február 28-a óta nem az önkormányzatok, hanem a belügyi szervek vezetik, akik visszajeleznek az anyakönyvi hivataloknak. Érdekes azok esete, akik a kilencvenes évek során telepedtek le mondjuk Szabadkán. Ők úgy kerülnek nyilvántartásba, hogy kérik az itteni anyakönyvezésüket a szerzett állampolgárság alapján. Így megtörténhet, hogy az adott évben az újszülöttek száma 1800 körül volt, viszont ezen beírások alapján ez a szám akár 3000 is lehet.
A 85 éves bácsi ügyével kapcsolatban Ódri Kákonyi Zsuzsanna elmondta, valószínűsíthetően a korabeli összeírás pontatlansága miatt maradhatott ez ki.
– Korábban sem a személyi igazolvány, sem az útlevél kiváltásához nem kellett ilyen igazolás, így a polgárok tudomásul sem vették, hogy nincs állampolgárságuk. Most, a személyi igazolványok kötelező cseréje miatt az idősebb korosztály került ilyen helyzetbe, akiknek komoly gondokat is okozhat ez az eljárás, mert esetleg nem tudják, hol keressék a beírást. Megtörténhet, hogy a szülők bejegyzése eltérő dátumú, a nevek is eltérhetnek, mert esetleg korábban szerb, később magyar változatban lettek beírva. Ilyenkor azt szoktuk javasolni az érintettnek, hogy az 1948-as állapota alapján a családon belül keresse önmagát. Még egy probléma létezik, történetesen, hogy voltak olyan állami munkahelyek, amelyek nem voltak publikusak. Ilyenek voltak a rendőrségnél vagy a vasútnál dolgozók, akik kimaradhattak akkoriban az összeírásból – magyarázta. Az érintett Jakov Kujundžić esetében a szülőkre kellene hivatkozni, a problémát az fokozhatja, ha esetleg a szülők sem lettek akkor bejegyezve. A több mint 17 ezer dináros költséggel kapcsolatban beszélgetőtársunk elmondta, ez egy hosszadalmasabb eljárás, amelynek során Belgrádba továbbítják a kérelmet és ennek ennyi az ára. Ráadásul azt sem tudni, mekkora az átfutási ideje egy ilyen procedúrának, az sem kizárt, hogy annyira elhúzódik, hogy az év végéig nem készülhet el az új személyi igazolvány.
Nem tudni pontosan, hány embert érint ez a probléma, sokan valószínűleg csak akkor szembesülnek vele, amikor megjelennek a belügyi irodában dokumentumot cserélni. A polgárok tájékoztatása érdekében az ombudsman a helyi közösségekben felhívásokat függeszt ki és felhívja az emberek figyelmét, hogy mivel fennállhat ilyen probléma, ne várjanak az év végéig az igazolvány cseréjével, hogy időben be tudják fejezni az eljárást, ha ezt az állampolgári igénylési folyamatot végig kell járni.
Nyitókép: Sokan nem is tudják, hogy nem állampolgárok, miközben szavaznak, adót fizetnek... (Ótos András felvétele)
