Pontosan két éve, hogy Kósa Sándor Temerinbe költözött, négy lovat hozott magával, szeptember elején pedig már beindult a lovasiskola. Akkori barátnőjével és mostani feleségével sokáig fontolgatták mi legyen, ugyanis Sándor Bácskossuthfalván élt, Nella pedig Temerinben, végül is úgy döntöttek, hogy Sándor költözik Temerinbe, mert Nellát a munkája helyhez kötötte. Fölpakoltak a lovas kocsira, és a négy lóval két napig jöttek Temerinbe. Nagyon kockázatos volt az elképzelés, akkor még nem működött lovaglóiskola Temerinben, nem tudták, érdekeli-e majd az embereket a lovaglás. Nagyon bizonytalanul indult, de belevágtak, és jól sült el. Eleinte a szomszédok jöttek a lovasiskolába, nekik nagyon megtetszett, aztán híre ment, az iskolákban is osztogatták a szórólapokat, és most már sokan járnak Kósáékhoz, tanárnők, építészek és gyermekek…
Kósa Sándorral a lovaglásról, a lovasudvarról és a tervekről beszélgettünk.
Miért szeretik meg az emberek a lovaglást?
– Ez veleszületett dolog, van aki szereti, van aki nem. Olyan családokból is jönnek gyerekek lovagolni, ahol sem az anyja, sem az apja nem volt kapcsolatban a lovakkal, a gyerek pedig mindennél jobban szereti. A gyerekek mindig találnak valami érdekeset, különböző helyeken lovagolunk velük, új élményekkel gazdagodnak. Az idősek pedig nagyjából a kikapcsolódás végett jönnek, erre is nagyon jó a lovaglás, mert összetett művelet, és odafigyelést igényel, így viszont megfeledkeznek a mindennapi gondjaikról. A lovaglást bármilyen korban el lehet kezdeni, pl. az, aki most megnyerte az olimpiát, ő 59 éves, de másfél éves kora óta lovagol. Bármikor el lehet kezdeni lovagolni, csak attól függ milyen szinten, az, aki hobbi szintű lovaglást űzne, akár 60 évesen is elkezdheti.
Milyen terveid vannak?
– Most nyolc ló van a lovasudvarban, de van még kettő, ők karanténban vannak és szeptemberben érkeznek. Ami a lovakat és a lovaglásra járókat illeti, elégedett vagyok. Most egy lovasudvarra van szükségünk, de nem itt a háznál képzelem el, hanem a falu mellett szeretném kialakítani. Valójában egy lovascentrumot szeretnék, ahol lenne lovaskocsikázás, lovaglás, és egy kis kávézó. Legyen a lovaglás családi program, eljönnek a gyerekek a szüleikkel, több mindennel foglalkozhatnának. Ne csak az legyen, hogy eljön a gyerek egy óra hosszára, elkapja a lovat, fölül, lovagol, leszáll és mehet haza. Azt szeretném, ha egy közösség alakulna ki, pl. eljön egy gyerek egy óra hosszát lovagolni, de előtte is ott szórakozhat egy órát, meg még utána is ott lehet. Nálunk Moravicán a fürdő mellett volt megszervezve a lovaglás, gyakran 30 gyermek is összejött. Lovaglás után a gyerekek ott maradtak, fociztak, társalogtak, igazi közösség alakult ki. Ezt hiányolom itt, jelenleg egy magánház udvarában van a lovasudvar, nem tudunk olyan környezetet kialakítani, és nem is nagyon akarunk, egy külön területre van szükségünk.
Csak Temerinből járnak hozzátok lovagolni?
– Nagyon sok helyről, vannak Újvidékről, Becséről, Veternikről, Begecsről, Szenttamásról és természetesen Temerinből is, kisgyermekektől kezdve idősebbekig mindenki megfordul nálunk.
Igaz, hogy a lovaglásnak gyógyhatása is lehet?
– Több tanulmány jelent meg erről, hogy mennyire fejleszti a személyiséget, és a mozgássérülteknek is ajánlott. Lovaglás közben a ló mozdulatai pozitív impulzusokat küldenek az ember gerincébe, a gerincből pedig az agyba, az agy ezeket visszaküldi a végtagokba, és így könnyen beindulhat az elhalt, vagy részlegesen elhalt végtagok mozgása. Nyugaton régóta alkalmazzák ezt a módszert.
Mikor valósulhat meg a terved, a lovascentrum?
– Minden az anyagiaktól függ, Temerinben nagyon drága minden, és eddig nem pályázhattunk, mert nem volt gazdaságunk, de ezt a napokban sikerült megvalósítani. Jelenleg a pályázatokban bízunk, testvérem is sokat segít ezzel kapcsolatban, ő Magyarországon dolgozik, egyetemi tanár, most járt az Európai Parlamentben, kapcsolatokat, támogatókat keresünk. Kapcsolatban vagyunk több magyarországi lovardával is, és az ő példájukból látom, hogy pályázatokból indították be vállalkozásaikat.
A család is szerves része a vállalkozásnak?
– Az egész család részt vesz a vállalkozásban, a feleségem, a szüleim és a testvérem is, úgy érzem, ha egyikük is hiányozna, nem sikerülne, ez egy igazi családi vállalkozás.
A Lovastábort is ti szervezitek, milyen volt az idei?
– Az idén is megszerveztük a Lovastábort, ez volt a 10. és a 11. sorrendben. Két tábort szerveztünk az idén, mert nagyon sokan jelentkeztek. Egy táborba csak 15 főt fogadunk, ez a korlátozás a minőség végett van, mert ha túl sok gyereket fogadnánk, nem jutnának mind egyformán lovakhoz. A 15 főhöz 6 táborvezető jut, ez azt eredményezi, hogy egész nap képes foglalkozni a gyerekekkel, ilyen színvonal nincs sehol a környéken. Az biztos, hogy a mi táborunk volt a legdrágább, de mi bentlakást biztosítunk, teljes ellátást, az étkezés is minőségi, és nem utolsósorban az ittléttel egész napos lovaglás és foglalkozás jár. A táborunk kéthetes volt, a fő irányelv a tereplovaglás, a lovaglás mint élmény. Mi nem ordítjuk le a gyerekek fejét, hogy egyenesebb háttal üljenek, vagy ilyesmi. Azt szeretnénk, ha a lovaglás élményként maradna meg, mindenki tanul valami újat. Az első három nap a tanya környékén, a bázison lovagoltunk, a negyedik és az ötödik napon pedig túráztunk, az idén Nádaljon túl, a Ferenc József-csatornához lovagoltunk egy víkendházig, ami 41 kilométer volt. Igen megterhelő volt, de mindenki élvezte.