A tavasz folyamán a Palicsi-tóban az ezüstkárászok próbalehalászását végezték a német halászok. Tizenhét tonna halat távolítottak el a tóból, ennek azonban a tízszerese is lehet a halak mennyisége, csak a tó negyedik szektorában. A nyár elején szebb volt a víz, mint a korábbi években, néhány hete azonban ismét inkább spenótfőzelékre hasonlít. Arról, mikor várható a teljes lehalászás, miért zöld megint a tó vize, s miért kellene jobban féltenünk a Ludasi-tavat, Michell Rohman hidrológussal, a Park Palics Kft. szakmunkatársával beszélgettünk.
Tavasszal megtörtént a Palicsi-tó próbalehalászása. Több módszert is kipróbáltak, melyik bizonyult a leghatékonyabbnak?
– Lényegében a márciusi és áprilisi próbalehalászás célja az volt, hogy felmérjük, milyen módszerekkel tudjuk a leghatékonyabban kihalászni az invazív fajtákat, mint amilyenek az ezüstkárászok, amelyekből a legtöbb van a Palicsi-tóban, és hogy egy időben ne veszélyeztessük a többi fajtát, az őshonosokat, mint amilyen a süllő és a sügér, amelyekből kevés van ugyan, de még mindig van a Palicsi-tóban. Ezek ugyanis nagyon fontosak az ökoszisztéma számára. A lehalászás nagyon jól sikerült a hálókkal, amelyek ötven méter szélesen egy zsákba terelték a halakat, és minden reggel ürítettük őket, nem megsértve az őshonos fajtákat, mint amilyen a fenn említett süllő és sügér, s azokat visszaengedve a tóba. Ugyanilyen eredményes volt az árammal való lehalászás, ami nem azt jelenti, hogy megöli a halakat az áramütés, csak ájult állapotba kerülnek, s megint kiválogatás után az őshonosok visszakerültek a tóba. Néhány nap után már tudtuk, hogy mindkét módszer hatásos, és intenzíven végeztük a munkát. Ennek volt köszönhető, hogy a 19 nap alatt 17 tonnát halásztunk le. Ez a mennyiség soknak tűnhet, de a számítások szerint csak a tó negyedik szektorában mintegy 160 tonna ezüstkárász lehet. Tehát a lehalászás csak a tíz százaléka ennek, mégis májusban már tapasztalhattuk az eredményét, hiszen a tó vize egészében megváltozott. Nem tudjuk bizonyítani egyelőre, hogy ez minden bizonnyal a lehalászás következménye-e, csak feltételezzük. Mindenki észrevette tavasszal és a nyár folyamán a változást a Palicsi-tóban, vagyis szebb volt a víz, mint az előző években.
Most újból kétségbeejtőnek tűnik a víz állapota, hiszen sűrű az állaga és sötétzöld a színe. Mi ennek az oka?
– Most ősz van, s ez teljesen normális, hogy az ilyen ökoszisztémákban tavasszal és a nyár elején a legjobb a víz minősége, később, a nyár folyamán azonban az algák elszaporodnak. Ősszel pedig, amikor nincs annyi fény, rövidebbek a nappalok, éa a hőmérséklet is alacsonyabb éjszaka, nincs elég fény az algáknak, így lassan elhalnak, s ezzel a víz minősége is romlik. Ez teljesen normális és várható folyamat végeredménye. Az biztos, hogy a következő négy-öt évben is hasonló vízminőséggel kell számolnunk az őszi időszakban, azzal, hogy tavaszra egyre szebb lesz a víz. A második és a harmadik szektorban már tavaly tavasszal volt olyan időszak, amikor teljesen tiszta, átlátszó volt a víz. Igaz, hogy rövid ideig tartott.
Nehéz időszak lesz ez nekünk, szakembereknek is, mert amikor elérünk valamilyen eredményt, az mindig tavasszal látható, s aztán pedig leromlik a víz minősége, mert az algák szaporodnak, az emberek pedig minket vonnak majd felelősségre: tavasszal szép volt a víz, most megint mit nem csináltatok jól? Ez a természet, és muszáj úgy tekintenünk a Palicsi- és a Ludasi-tóra is, mint egy beteg páciensre. Amikor az ember elkapja az influenzát, nem gyógyul meg egyik napról a másikra, hiszen ez egy több napon át tartó folyamat. Minden nap egyre jobban érzi magát. Az ilyen nagy ökoszisztémákban, mint amilyen a Palicsi- és a Ludasi-tó, nem napokról, hanem évekről beszélünk, amikor gyógyulást említünk.
Mikor kezdődhet meg a valódi lehalászás, ha már a tavaszi próba során kiderült, hogy vannak megfelelő módszerek?
– Most van folyamatban a Kfw Bank által támogatott projektum előkészítése, amely a Palicsi- és a Ludasi-tó biodiverzitásának megőrzésére irányul, és ennek keretében zajlik majd a Palicsi-tó lehalászása is. Most kipróbáltuk, melyik módszer a legjobb, és tudjuk, milyen eszközöket kell megvásárolnunk. Nehéz összeegyeztetni a munkát, mert a Kfw által támogatott projektumban a pénz legnagyobb része Palics szennyvízhálózatának kiépítésére megy el. A mi feladatunk, hogy minden szükséges engedélyt beszerezzünk, hogy befejezzük a Palicsi-tó közelében lévő földek tó melletti sávjainak kisajátítását, s azon létrehozzuk a védősávot, hogy megvédjük a tavakat a vegyszerektől. A munka közben megmutatkozott, hogy ez sokkal komplikáltabb, mint gondoltuk, s a jövő év eleje helyett az év közepéig tudjuk befejezni. A lehalászást viszont tavasszal kell végezni. Most azon dolgozom, hogy ettől függetlenül, hogy ez a munka a nyárra lesz meg, a lehalászást mégis megkezdhessük márciusban. Most, október elején azonban nincs arra biztos válaszom, hogy ez már 2017 márciusában meg is valósul.
A csaknem kétszáz tonnányi ezüstkárász kihalászásával nem okoznak sokkot a Palicsi-tónak? Vagy éppen ez a cél?
– A lehalászással tulajdonképpen pontosan ez a célunk, hogy egyfajta sokkot okozzunk a tónak. Amióta a szennyvíztisztító megépült, a tó kémiai paraméterei sokat fejlődtek, ezek az ezüstkárászok pedig tömeges szaporodásba fogtak. Mindent megesznek, a növényeket, zooplanktonokat, szinte semminek sincs esélye a tóban mellettük. Olyanok, mint a patkányok. Elméletileg, ha egyszerre az összes ezüstkárászt lehalásszuk, akkor a zooplanktonok – mint például a vízibolha, de sorolhatnám –, visszatérhetne az ökoszisztémába, s ez automatikusan javítana a tó állapotán, s ezt minden járókelő észrevenné. Ezt tapasztaljuk már most a második és a harmadik szektorban, ahol a madárszigetek vannak, mert ott nagyon sok kárászt kihalásznak a madarak. Tavasszal nagyon szépen szaporodnak a zooplanktonok, s azok megeszik az algákat. Elméletileg tehát nagyon szépen hangzik, hogy egyszerre lehalásszuk az összes kárászt, a négyes szektor azonban 370 hektár összesen, elméletileg szinte lehetetlen, hogy ezt a területet egyszerre lehalásszuk. Ebben a pillanatban akárhol megérintjük a vizet árammal, mindenhol tucatjával úsznak ki a kárászok. Véleményem szerint elméletileg nem lesz olyan nehéz lefelezni a populációt, vagyis nem lesz mindenhol annyi kárász, nem lesz minden reggel a háló tele velük. Vagyis akkor másik módszert kell találnunk, hogy a kevesebb halat hogyan fogjuk ki. Emellett az elkövetkező két-három évben minden tavasszal meg kell csinálnunk a lehalászást, s egyidejűleg kell védenünk és segítenünk a természetet, hogy ő maga küzdjön meg ezzel a problémával. Ezért mondom mindig a halászoknak, hogy ne halásszák ki a süllőket, mert természetes ellenségeik az ezüstkárászoknak. Ha segítünk nekik a szaporodásban, vagyis megvédjük a populációt, ők segítenek majd nekünk az ezüstkárásszal kapcsolatos problémák megoldásában. Mi ezt mind szépen el tudjuk tervezni, de a természet végzi a dolgát, és nagyon nehéz kiszámítani, hogyan fog reagálni a mi „gyógyszereinkre”.
Mekkora most a Ludasi és a Palicsi-tó átláthatósága?
– A Ludasi-tó átláthatósága augusztusban majd tíz centiméter volt, a Palicsi-tóé pedig 15 centiméter. A Palicsi-tóban esetenként harminc centimétert is mértem, ami még mindig katasztrofális eredmény, de kétszer annyi, mint a 15. A végső cél a számunkra, hogy legalább egy méter legyen az átláthatóság mindkét tóban. Véleményem szerint, ha eltávolítjuk a szennyvízforrást és a két tó mentén elkészül a védősáv, vagyis eltávolítjuk a mezőgazdaságból érkező negatív hatásokat, akkor a Palicsi-tó esetében azt mondhatjuk, hogy két-három éven belül minden polgár észre fogja venni a változást. Ami a ludasi tavat illeti, ez a természetes módja a gyógyításnak még tovább tart. Alig várom, hogy megépüljön a szennyvízelvezető rendszer, hogy Palics település szennyvize végre ne ömöljön minden tisztítás nélkül a Ludasi-tóba, s hogy figyelemmel kísérhessük, hogyan javul évről évre a víz minősége.
Amikor a tó állapotáról beszélünk, szinte mindig csak a Palicsi-tavat emlegetjük, holott a Ludasi-tó önmagában sokkal értékesebb, és rosszabb állapotban is van. Mennyire beteg a Ludasi-tó?
– Nagyon örülök ennek a kérdésnek. A Ludasi-tóról keveset beszélünk, mert mindenki a saját érdekét látja a Palicsi-tóban, mindenki fürdeni akar. Miközben itt a Ludasi-tó, amelynek köszönhetően most Palics is fejlődhet, hiszen a Kfw Bank a Ludasi-tó megmentésére ad eszközöket, a szerencse az, hogy a Palicsi-tó ennek szerves része. A Ludasi-tó sokkal fontosabb, a Palicsi-tónak helyi védelme van, a Ludasi-tó azonban nemzetközi védelem alatt áll, a Ramsaari-egyezmény része. Sokkal rosszabb állapotban van, mint a Palicsi-tó, hiszen még semmi pozitív lépés nem történt állapotának javítása érdekében. Ha elkészül a védősáv, megszűnik a szennyvízforrás, amely évtizedek óta szennyezi a tavat. A Ludasi-tóban például tényleg rengeteg az iszap, az északi részen különösen vastag réteggel kell számolnunk.
Ön Németországból jött Szabadkára, több mint öt éve foglalkozik a Palicsi- és Ludasi-tó állapotával. Hogyan látja a helyiek, a politikusok, a polgárok viszonyulását a környezetük védelméhez, megmentéséhez?
– Az elmúlt két és fél évben intenzíven dolgozunk mindkét tónak a megmentésén. Én külföldiként azt mondhatom, hogy elégedett vagyok a helyi rendszernek és az intézményeknek a működésével, különösen az elmúlt bő két évben. Sokat tett a munkacsoport, amelyet az előző polgármester, Maglai Jenő alapított, és a Palics-Ludas Közvállalat is sok munkát elvégzett. Nagyon sok türelmetlen emberrel találkozom itt, akik elvárják, hogy egy év alatt csodát tegyünk, miközben ez a probléma száz éve fennáll. Ezt nem lehet egy év alatt megoldani. Nem lesz könnyű dolgunk, s félek attól, hogy lesznek olyan emberek, akik majd nemet mondanak a szennyvízelvezetésre, mert azt mondják majd, hogy nem kell nekik, mert ők olcsóbban megoldják a saját emésztőgödrükkel. Azt hiszem, a következő két évben a munka nagy részét el lehet végezni, és az látható is lesz minden polgár számára. De biztos vagyok benne, hogy két-három évig még ilyen lesz a víz az őszi időszakban. Ez a természet, hiába költünk el tíz-húsz millió eurót, gyorsíthatjuk a gyógyulást, de azonnal megoldani lehetetlen. Ezért arra kérem a polgárokat, legyenek türelmesek, megoldjuk a gondokat, őket pedig segítsenek azzal, hogy nem halásszák ki a süllőket és sügéreket.
