A topolyai Mándity Tibor három és fél éve vált munkanélkülivé. Azóta alkalmi munkákból tartja fenn magát: különböző rendezvényeken szakácskodik, böllérkedik, de nem riad vissza semmilyen más munkától se. Szívesen segédkezik főzőversenyek szervezésében olyan tanácsokkal, ötletekkel, amelyeket a legrangosabb hazai és magyarországi rendezvények során tanult meg, lesett el a legnagyobb szaktekintélyektől.
Mindössze három és fél év alatt több száz megmérettetéssel a háta mögött olyan eredményekkel, elismerésekkel dicsekedhet, amik egy profi szakácsnak is büszkeségére válhatnának. Vitrinében ott sorakoznak a Kárpát-medence legjelentősebb amatőr gasztronómiai vetélkedéseiről elhozott érmek, serlegek, plakettek, díjak. Köztük az a díszkard is, amely egy vándordíj volt Kalocsán, mivel azonban Tibor sorozatban háromszor megnyerte, így nála maradhatott. Büszkén mutatja a Szabadtűzi Lovagrend Arany Szalagját is, amelyért igencsak bizonyítania kellett. Eddigi tevékenységét kétszer ismerte el oklevéllel a Magyar Gasztronómiai Szövetség a hagyományok ápolásáért. Mára már elérte, hogy alig győz eleget tenni a meghívásoknak. Egyre több főzőversenyre főleg zsűrizni hívják, ő maga azonban még mindig jobban örül, ha inkább sütő-főző tudományát tudja megvillantani.
Mikor és hogyan kezdett el versenyszerűen főzőcskézni?
– Mindig is közel állt hozzám a gasztronómia világa. Baráti körben, vállalati bulikon már korábban is szívesen álltam oda a rostély, vagy a bogrács mögé. Emlékszem, már gyerekkoromban is nagy érdeklődéssel figyeltem, milyen étel hogyan készül. A régi öregek sosem kapkodták el a disznótort, a sütés-főzést. Nemrég akadt a kezembe egy nagyon régi könyv, amelyben több száz töltelék, disznótoros étel receptje van szemléletesen leírva. Amikor néhány évvel ezelőtt munka nélkül maradtam, sajnos, vagy szerencsére több szabadidőm maradt. A különböző alkalmi munkák mellett hétvégeken érdeklődésből kipróbáltam magam néhány főzőversenyen. Magam is meglepődtem, hogy mind jobb és jobb eredményeket érek el. Elindult a lavina és nem lehetett többé leállni. Hajtott a kíváncsiság is, megszerettem ezeknek a versenyeknek a hangulatát. Rengeteg új ismerőst szereztem, akik eredményeim láttán csak tovább bátorítottak.
A főzőversenyek világa mára már túllépte a csupán hobbiból való sütés-főzést. Úgy tudom, különböző lovagrendek alakultak, amelyekbe nem is olyan könnyű bekerülni. Mit jelent egy lovagrend tagjának lenni?
– A sors úgy hozta, hogy három lovagrendnek is tagja vagyok. Az egyik a Magyar Amatőr Királyi Szakácsok lovagrendje, a második a kiskunfélegyházi Mátyás király nevét viselő ugyanilyen lovagrend, a harmadik pedig, amit már mi alakítottunk, a Vajdasági, sőt tavaly óta már Szerbiai Amatőr Királyi Szakácsok lovagrend. A tagságot mindenképpen meg kell előznie a jelentősebb főzőversenyeken való részvételnek, amelyeken bizonyítani is kell. Utána egy jelentkezési lapon kell kérvényezni a tagságot, de két tagnak az ajánlása is kell hozzá. Esetemben az úgy történt, hogy az egyik rendezvényen dr. Simon Tamás nagymester leteremtett, hogy töltsem már ki végre azt a jelentkezési lapot, mert nekem köztük van a helyem. Ez nagy elismerés volt számomra. Egy évig azért még úgynevezett „kormos lovag” az újdonsült tag és csak a további eredmények, aktivitás révén szerzi meg a teljes jogú tagságot. A lovagrendi tagság kötelez. Nem csak abból áll, hogy eleget teszek a meghívásoknak. Ott példásan kell képviselni a lovagrendet és sokszor zsűrizni is kell.
Melyek azok a rendezvények, amelyek a legmélyebben bevésődtek emlékezetébe?
– Nehéz kiválasztani, melyik volt a legemlékezetesebb. Minden verseny valami miatt egyedi és megismételhetetlen. A sok külföldi szereplés mellett nagyon örülök a hazai eredményeimnek is. Adorjánon például kétszer nyertem aranyérmet hurkával és egyszer ezüstöt kolbásszal. A másik legnagyobb élményem talán mégis egy ukrajnai rendezvény volt, ahol a kiskunfélegyháziakkal Guinness-rekordot értünk el. Egy 3200 literes „bográcsban” 2870 liter gulyáslevest főztünk.
Miből mennyit használtak fel hozzá?
– Nyolc egész sertést, egy 350 kilogramm élősúlyú szürkemarhát, mintegy 120 kg zöldségfélét, és 10–12 kg tarhonyát.
Volt még hasonló rendkívüli próbálkozás?
– Igen, volt néhány. Lakitelken például egyszerre ötven bográcsban főztünk a Mátyás király lovagrenddel paprikás krumplit. Állítólag ezt is bejegyezték a rekordok könyvébe. Itthon Zentán sütöttünk egy 90 kilogrammos pljeskavicát, ami két és fél méter átmérőjű volt, de sütöttünk ugyanott egyszerre 150 kg kolbászt is egy nagy rostélyon. Tiszafüreden pedig sikerült 200 kg kolbászt elkészítenünk ugyanilyen módon. Emlékezetes marad számomra az a budapesti rendezvény is, amikor malacot forgattam nyárson és túlzás nélkül mondhatom, hogy több nézőm volt, mint egy focimeccsnek. Miskolc mellett Bogácson pedig megkaptam a szakmai zsűri különdíját egy vegyes rostélyosomért, ami egy fűszeres joghurtban pácolt kicsontozott csirkecomb és csirkemell volt, illetve mellé egy vajdasági ételkülönlegesség, a szalonnába tekert csirkemáj.
Előfordul-e esetleg olyan is, amikor nem minden úgy sikerül, ahogyan betervezi?
– Természetesen, hiszen emberek vagyunk. Egy alkalommal babot kellett főzni csülökkel és ez nem egyszerű feladat. Nehéz eltalálni azt a határt, amikor már megfőtt a csülök, de a bab még nem főtt szét. Nekem sikerült túllépnem ezt a határt, és lovagrendi tagság ide, lovagrendi tagság oda, helyezés nélkül tértem haza. Volt még egy sikertelen próbálkozásunk Topolyán, amikor túlméreteztük az óriás pljeskavica húsmennyiségét, túl vastag lett és nem sült át. Azért jók az ilyen esetek is, mert legalább tanulok belőlük.
Említette, hogy szívesebben főz, mint bíráskodik. Miért?
– A főzés elsősorban csak rajtam múlik. Abban érzem jól magam. Viszont a másik oldalon nem könnyű más munkáját bírálni, főleg, ha nagyon megközelítik egymást minőségben. Magyarországon talán annyival könnyebb, hogy 1-től 100-ig pontozunk, míg itthon 1-től 10-ig, ami kisebb mozgásteret hagy a zsűrinek. Munkám során sokszor volt rá példa, hogy nagyon nehéz volt eldönteni melyik étel volt a legjobb, de sajnos volt egy olyan főzőverseny is, amelyen az 54 beadott mintából csak 5 volt egyáltalán ehető. Vannak azért hálás feladatok is, például Turiján a kolbászfesztiválon, vagy a napokban a topolyai Szármafesztiválon, ahol külön kell figyelnünk arra, hogy a káposzta is megfőjön, meg a hús is.
Miből készül a jó bográcsos és mi a titka?
– Bográcsost sokféle húsból sokféle módon lehet készíteni. Családi baráti körben főztem én már csirkelábból is paprikást, vagy aprított sertésfülből babos bográcsost. Alig hitték el, hogy nincs benne másféle hús. Mindenek előtt megfelelő hozzáállás kell hozzá. Főzzünk türelemmel és nagy odafigyeléssel. Fontosak a jó fűszerek. Oda kell rá figyelni, hogy minden húshoz a hozzá illő fűszert tegyünk. A paprika minőségének különösen nagy jelentősége van, és nagyon kell vigyázni, hogy ne égjen meg a zsírban, mert keserű lesz az étel. Célszerűbb később beletenni ezt a fontos fűszert az ételbe. Tudnunk kell azt is, hogy a pörkölt a legrövidebb, a paprikás a hosszabb, a gulyásleves pedig a leghosszabb lével készülő étel. Nem minden hús jó minden célra. Soha ne kezdjünk hozzá, ha nincs rá elég időnk. A jó bográcsos szépen lassan fől. A jó rostélyosról is elárulok egy titkot, ami nekem eddig minden versenyen bevált: sokkal szaftosabb, teltebb ízt érhetünk el, ha nem klopfoljuk ki sütés előtt a hússzeleteket.
