Kiszáradt a Rusanda

Uborkaszezon révén, mégsem véletlenül lett téma a melencei Rusanda gyógyfürdő tavának kiszáradása. Még akkor is, ha erre a múltban már volt példa. A mostani, +40 Celsius-fokban pedig nem is kellene csodálkozni azon, hogy kiszáradt egy négy négyzetkilométeres, fél méter átlagmélységű tó. Egyesek már ökológiai katasztrófáról beszélnek, addig mások szerint viszont vaklárma az egész. Emlékeztetnek arra, hogy ismétlődő jelenségről van szó, és hogy egykor az is megtörtént, hogy lóversenyt tartottak a kiszáradt tó medrében.

Tény az, hogy az előállt helyzet nem új keletű. Viszont felmerül a kérdés, hogy a folyamatos felmelegedést meddig bírja a Pannon-tenger egyik utolsó maradványaként is emlegetett sós tó. Vagyis, elérkezett-e a pillanat arra, hogy a szakemberek komolyabban elgondolkodjanak a leselkedő veszélyen, vagy pedig bízzák a természetre az egyetlen bánáti gyógyfürdő tavának sorsát. Erről is eltérőek a vélemények. Elsősorban amiatt, mert nem könnyű meghatározni, hogy mekkora mértékben kell, illetve szabad az embernek beavatkoznia abba, ami a természet dolga.

Évtizedek óta azt tapasztalják, hogy mind kevesebb víz van a Rusanda tóban, amelynek gyógyító iszapját (peloid) már 150 éve hasznosítják. Néha úgy tűnik, hogy a teljes kiszáradás fenyegeti. Az éghajlati változás és a talajvíz szintjének csökkenése (ami elsősorban a Duna–Tisza–Duna-csatornarendszer kiépítése után vált érezhetővé) miatt a víz mélysége, amely egykor meghaladta az egy métert, ma alig 60 cm-es, egyes részein pedig teljesen kiszáradt. Megnehezült a tó gyógyiszapjának bányászása is, a tó kiszáradása miatt mind nehezebben jutnak a sárhoz. Ezt a legközvetlenebbül a sárszedő érzi, akinek csónakja már alig bír úszni a tavon. Volt már úgy, hogy amikor csak egyes mélyedésekben maradt víz, a csónakot járművel húzták partra az egyméteres iszapból.

A kiszáradt meder „sós pora” pedig károsítja a part menti növényzetet. A környező szőlőskertek és gyümölcsösök tulajdonosai szerint ugyanis időnként a kiszáradt mederből a szél szétviszi a savas port, ami tönkreteszi a termést. Ennek a veszélye az idén is fönnáll.

Ez a folyamat évtizedek óta tart a globális felmelegedés miatt, és úgy tűnik, hogy elérkezett az utolsó pillanat arra, hogy tegyenek valamit a ritkaságnak számító természeti kincs megmentéséért. Mindenkinek megvan erről a véleménye, de közös elképzelés vagy álláspont még nincsen.

Veselin Frajić, Melence tanácselnöke ökológiai katasztrófától fél. Dr. Zorica Ćulibrk, a Rusanda Speciális Szakkórház ügyvezető igazgatója szerint viszont ez nem természeti katasztrófa, s a jelenségnek nem lesz hatása az ásványi iszapra, sem a mennyiségre, sem a minőségére. Közben az ilyen helyzetekre is felkészültek, és az intézményben tartalékoltak belőle elegendő mennyiséget, úgyhogy ennek hiányát nem érzik meg a páciensek. A vitában egy szakvéleményt is hallottunk. Tekintettel arra, hogy a tó és a környéke több mint kétszáz madárfaj időleges élőhelye, a madárvédők egyesülete is kifejtette a véleményét. Szerintük annak, hogy a Rusanda időnként kiszárad, így is kell lennie. A sekély sóstavak ugyanis a nagy forróságokban időnként kiszáradnak. Ez ciklikusan történik, évezredeken keresztül, és nincsenek hatással sem a víznek, sem pedig az iszapnak a minőségére. Különösképp a biológiai sokféleség elveszítésére, mert ez egy természetes folyamat. Az édesvíz bejuttatása a tóba hosszútávon megbontaná a vegyi anyagok egyensúlyát a vízben és az iszapban, ami kihatással volna a Rusanda gyógyfürdő munkájára is. Bármilyen komolyabb beavatkozás szerintük csak a Tartományi Természetvédelmi Intézettel való egyeztetés után lehetséges. Az is természetes folyamat, hogy a madarak kellő vízmennyiség hiánya esetén – ideiglenesen – más helyre költöznek.

A vita épp, hogy csak kibontakozott, mire a napokban egy kisebb nyári zápor részben feltöltötte a tavat. Az igazgatónő szerint ez is azokat a szakvéleményeket igazolja, amelyek szerint az a legjobb, amikor a természet maga irányítja a dolgok menetét. Ellenkező esetben megbomlik az egyensúlya.

A dolognak van egy kis előzménye is. Kétezerben a Vajdaság Vizei közvállalat hidrogeológiai felméréseket végzett a Rusanda tó kellő vízmennyiségének biztosítása érdekében. Nyolc évvel később a Tartományi Kormány hatmillió dinárt biztosított a Rusanda újjáélesztésére, illetve négy kút fúrására, amelyekből szükség esetén pótolhatnák a hiányzó vízmennyiséget. A négy kutat ki is fúrták a tó medrében, de a jelek szerint soha nem használták őket. A szakemberek szerint nyilván ez így volt jól. Mások viszont a korábbi tartományi hatalmat gyanúsítgatják ez ügyben.

A tó kiszáradásával kapcsolatos vitában még egy környezetvédelmi téma is felszínre került: a gyógyfürdőt övező 1200 hektárnyi erdő állapota, amely tartományi védelem alatt áll. Annak ellenére, hogy a tó vize sós, nincs benne hal, az erdőnek köszönve mégis a madarak egyik legjelentősebb közép-bánáti állomáshelye, amit a több mint kétszáz madárfaj jelenléte bizonyít. Az erdőt azonban a kilencvenes években kiritkították, és azóta is nehézkesen halad a felújítása. Az elmúlt évig a szakkórház irányítása alatt volt, de tavaly óta a Rezervati Prirode nevű, nemrég alapított, nagybecskereki intézményre bízták. A formális cserének a szentesítése azonban még a Tartományi Képviselőház feladata lesz. Így most formai okokra hivatkozva tart az egymásra mutogatás, hogy ki miatt van elhanyagolt állapotban az erdő. Az erdőről a szakosított nagybecskereki intézménynek kell(ene) gondot viselnie, de mégsem végzik a feladatukat. Miért, vajon valakinek érdekében áll, hogy a Rusanda tönkre menjen – kérdezi az igazgatónő.

A Rusanda sorsa egybefonódott Melencével, hiszen a tízezer lakosú település legnagyobb létesítménye, amelyben több mint száz helybéli is dolgozik. Véletlen egybeesés, hogy a napokban egy másik dolog miatt is felforrósodott a hangulat. Bejelentették, hogy elbocsájtás vár a munkaerő-fölöslegre. Nem azokra, akik a betegek gyógykezelését végyik, hanem a kísérő személyzet tagjaira. A legtöbbjük helybéli.

A Rusanda az egyetlen bánáti gyógyfürdő. Az ásványi iszap és a tó vizének elemzése után a bécsi Császári Akadémia 1867-ban hagyta jóvá a működését. A Rusanda tó négy négyzetkilométeres területen fekszik, különösen tiszta a vize, kellemes illatú, a tengerére emlékeztet a magas sótartalma miatt. Kénszagú, kátrányszerű iszapja pedig szervetlen anyagokat tartalmaz. Az ásványokat tartalmazó sár – a peloid – sok betegséget gyógyít, kezdve a csont-, ízületi, idegrendszeri megbetegedésektől a reumáig és a bőrbetegségekig. Segít a növekedési deformációk korrigálásában, gyógyítja a meddőséget is. Évente több ezer beteget gyógyítanak itt. A Rusanda Speciális Szakkórház jelenleg 220 fekvőbeteg és 400 járó beteg ellátására képes.