Az időjárási viszonyok alakítása, és az, hogy beleavatkozzon időjárás változásaiba, régóta vágya az emberiségnek, de érdembeli eredményekről még senki sem számolhatott be. Ha már módosítani, alakítani az emberiség nem képes, akkor csupán védekezni és enyhíteni lehet a kárt. Ennek egy módja a jégvédelem is.
Ilyen rakétákat lőnek a felhőkbe (Fotó: Dávid Csilla)
Az emberiség mindig szeretett volna beavatkozni az időjárás módosításába ágyúk dörgetésével, harangok kongatásával, viharágyúk szerkesztésével, de a hosszú évek gyakorlati alkalmazása során kiderült, hogy egyik sem sokkal hatékonyabb, mint az 15. századi hettiták felhő felé kilőtt nyilainak felhőoszlató próbálkozásai. A világhálón böngészve, a témakörben kutatva arra találunk adatokat, hogy az időjárás módosításban a komolyabb áttörések a 20. században történtek. Az első fontos lépést Vincent Schaefer amerikai tudós kísérlete jelentette 1946-ban. Schaefer szerette volna modellezni a repülőgépek szárnyán jelentkező jegesedés mikéntjét, és ehhez egy ködkamrát alkotott. Egy alkalommal a ködkamra túlságosan felmelegedett, amit szárazjéggel (szilárd CO2 ) próbált hűteni. Így teljesen véletlenül fedezte fel, hogy a szárazjég felhőmagvasító hatású. Néhány nappal később tudományos kísérletet hajtott végre, egymotoros kisrepülővel felszállva berepült egy nagykiterjedésű középmagas felhőbe, és itt szárazjég-részecskéket szórt ki. Ennek eredményeként a beszórt terület felett havazás indult meg, de a környező területeken nem volt semmilyen csapadék. Schaefer kísérletét továbbfejlesztve kiderült, hogy a jégképződést más anyagok is elősegítik, amelyeknek a legjellemzőbb tulajdonságai, hogy a szerkezetük nagyon hasonló a jég kristályszerkezetéhez, és nem oldódnak vízben. Ilyen anyagok a kaolin, az ólom- és ezüst-jodid, valamint a fémoxidok többsége.
A modern, ma is használatos jégeső-elhárítás alapja az lett, hogy a jég keletkezési folyamatát próbálják befolyásolni úgy, hogy jégképző magvakat, leggyakrabban ólom –és ezüst-jodidot juttatnak a felhőkbe rakétákkal, repülőgépről vagy természetes úton.
A JÉGVÉDELEM MÓDOZATAI
Három elterjedt elhárító rendszerről számol be a szakirodalom. Az egyik a jégvédelmi rakéták alkalmazása, vagyis az ezüst-jodidot a földről kilőtt rakéta viszi fel a légkörbe a megfelelő helyre.
Az egykori Szovjetunióban fejlesztették ki az első jégeső-elhárító rakétákat. Korábban Magyarországon is használták 1976–1990 között. Manapság kizárólag ezt a módszert csak Szerbiában és Bulgáriában alkalmazzák, valamint Svájcban. A jégvédelmi rakéták használata a világ még 30 országában van jelen, de csak alternatív módszerként.
Előnye, hogy azonnal fejti ki hatását és ott, ahol szükséges. Hátránya a nehézkés kezelhetőség, a rendkívül veszélyes üzem- és a kis hatótávolság, valamint egy-egy rakétabázissal viszonylag kis terület védhető meg.
Az előző módszerhez hasonlóan a másiknak, a repülőgépes jégeső-elhárításnak is az ezüst-jodid az alapja, amelyet ez esetben a repülőgép visz fel a magasba, és bocsátja ki a zivatarcella közvetlen közelében. Repülőgépes jégeső-elhárítás működik például Ausztriában, Görögországban és Németországban.
A repülőgépes jégelhárítás esetében elengedhetetlen, hogy pontos és aktuális meteorológiai információk álljanak rendelkezésre, mivel a jégeső-elhárító központ ezen adatok alapos elemzése után tud dönteni a beavatkozás szükségességéről.
A repülőgépes jégeső-elhárítás előnye, hogy repülőgéppel még időben elébe lehet kerülni a nagy sebességgel haladó viharfelhőknek, és el lehet végezni a beavatkozást, amíg nem alakultak ki nagyméretű jégszemek. Emellett a repülőgép pilótája könnyen tud alkalmazkodni a gyorsan irányt változtató viharfelhőkhöz. Továbbá viszonylag kis ráfordítással nagy területet lehet ezzel a módszerrel levédeni. A jégelhárítás hatósugara a becslések szerint 50-60 km. A rendszer kiépítésének beruházásigénye is nagyon csekély, hiszen a radarrendszer rendelkezésre áll, akárcsak a feladat elvégzésére alkalmas repülőgépek és pilóták is. Hátránya, hogy a beavatkozást a viharfelhők közelében kell elvégezni, amely igen veszélyes, jó állapotban levő repülőgép és tapasztalt pilóta szükséges hozzá.
A harmadik a talajgenerátoros elhárító-rendszer. Jégeső-elhárítás elvi alapjai a következők: a jégeső-elhárítás során a talajfelszínen levő talajgenerátorok égető kéményéből kikerülő ezüst-jodidot (AgI) juttatnak a felhőrétegbe. Az AgI részecskéknek, ahhoz, hogy hatásukat kifejthessék, nagy koncentrációban és még a jégszemek kialakulását megelőzően kell a zivatarfelhőkbe jutniuk.
A felhőbe juttatott AgI kristályok elősegítik a túlhűlt vízcseppek fagyását. Így több jégszemkezdemény alakul ki, és ezek egymással versenyezve gyűjtik össze a még folyékony halmazállapotú vízcseppeket. A jégképződésbe történő mesterséges beavatkozás nyomán ugyan több jégszem keletkezik, mint természetes körülmények között, de a kialakuló jégszemek mérete kisebb. Ezek a jégszemek
lassabban esnek a föld felé, ezért hosszabb időt töltenek a pozitív hőmérsékleti tartományban. Az így bekövetkezett olvadás nyomán méretük jelentősen csökken. Így az ilyen védelemben részesülő védett területen a jég által okozott kár is kisebb lesz.
JÉGVÉDELEM SZERBIÁBAN
Szerbia egész területén egységes, központosított jégvédelmi rendszer működik. Rakétákat használnak, reagensként ezüst-jodidot alkalmaznak. Az ország területén 13 radarközpont és 1650 rakétakilövő
állomás található. Vajdaság jégvédelméről három radarállomás, a bajsai, a számosi és a Fruška gora lankáin kihelyezett radarközpontok gondoskodnak.
Óriási futballabdára hasonlít ez a jégvédelmi radar (Fotó: Dávid Csilla)
A bajsai radarállomás 16 vajdasági község jégvédelméért felelős az észak-bácskai, a nyugat-bácskai, az észak-bánáti, a közép-bánáti és a dél-bácskai körzetben, vagyis mintegy 700 000 hektár felett, melynek szinte 98 százaléka mezőgazdasági terület. A bajsai radarállomáshoz 157 kilövő állomás tartozik, de 145-146 állomásnál többet még sohasem aktivizáltak. Az idén 143 kilövő állomást szereltek fel elegendő mennyiségű rakétával – tudtuk meg Dragan Jovanovićtól, a Bajsai Radarközpont vezetőjétől.
Együttesen 80 százalékot meghaladó a hatékonyságuk, de az ország jó úton tart afelé, hogy ezt az arányt növeljék. Arról van szó ugyanis, hogy még mindig nem eléggé védett a szerb–magyar határsáv, mert az érvényben levő törvények értelmében közbiztonsági és politikai okok miatt a határ menti 5–10 kilométeres övezetben, Magyarország irányában rakétákat kilőni tilos.
Immár második éve, hogy az Európai Unió finanszírozásában beindult Szerbia és Magyarország közötti határon átívelő projektum, mely keretében Bács-Kiskun és Csongrád megyéket, valamint Vajdaság északi részét lefedő jégvédelmi rendszer kialakítását célozták meg. A megvalósíthatósági tanulmány elkészült, jelenleg a cselekvési terven dolgoznak, és ha minden a terv szerint történik, jövőre beindulhat a közös jégvédelem.
– Ha beindul a szerbiai és a magyar közös jégvédelem, akkor a határ menti sávokban gazdálkodó termelők, különöséképpen a gyümölcstermesztők érezhetnek nagyobb biztonságot, hiszen ültetvényeik felett eddig rakétát kilőni nem volt lehetséges. Emlékezzünk csak vissza, hogy tavaly mekkora kár érte a határsáv közelében levő területeket, mintegy négyezer hektáron. A megfigyelő berendezések ugyan jelezték a jégfelhők közeledtét, de az említett okok miatt a jégvédelmi rakéták kilövésével várni kellett, hogy a felhők az ország területére érkezzenek, tehát a beavatkozásra csak fél órával később kerülhetett sor, mint ahogy azt a tudomány diktálta volna. Ez az időszak pedig elegendő volt, hogy a kár megtörténjen –, mondja Jovanović.
Jovanović elmondása szerint az idei év eddigi teljesítménye a Bajsai Radarközpont tekintetében jobb volt mint a korábbiak, nem is annyira az állam, mint az helyi önkormányzatok felkészültségének köszönhetően, amelyek idejekorán elegendő mennyiségű jégvédelmi rakétát szereztek be. Elmondható, hogy egész éven át volt, és jelenleg is van elegendő rakéta a kilövőállomásokon.
Az radarközpont által megfigyelt területen szerencsére számottevő jégkár sem volt az idén, ami azzal is magyarázható, hogy mintegy 310 rakétát sikerült idejében kilőni a jégfelhők szétverése érdekében.
A jégvédelem koránt sem egyszerű folyamat, különösképp, ha a védekezés rakétákkal történik. Az egész művelet központosított, jól koordinált munka eredménye. A bajsai radarközpont alapvető feladata a jégfelhők figyelése és a kapcsolattartás a kilövőállomások vezetőivel. A kilövőállomások a saját belátásuk szerint semmiképp sem lőhetik fel a rakétákat, ezt kizárólag a központ utasítására tehetik, a radarközpont pedig az engedélyt a belügyi szervektől, a belgrádi repülésirányítási központtól kaphatja meg. Első a biztonság, azután következik a beavatkozás – mondja Jovanović.
– Hangsúlyoznám – kezdi Jovanović –, az hogy Vajdaság szóban forgó területén nem esett komolyabb kár, az nem csupán a bajsai radarközpontnak köszönhető, hanem az önkormányzatok közreműködésének és felkészültségüknek is.
