Fehér Roland bókai plébániai kormányzó negyedik éve él és teljesít szolgálatot a közép-bánáti faluban és környékén. Padéi születésű, az általános iskolát szülőfalujában fejezte be, az egyházi középiskolát, a Paulinumot Szabadkán, a Hittudományi Főiskolát pedig Szegeden végezte. 2007. január 7-én szentelték pappá. A vidéken tapasztalt életről folytatott beszélgetésünk elején eddigi pályafutásáról kérdezem.
– Káplánként kezdtem a működésemet Versecen, ahol két és fél évet töltöttem. Utána Magyarcsernyén szolgáltam nyolc hónapig, majd pedig másfél évet töltöttem Tóbán. Tóbáról kaptam az áthelyezést Bókára 2011 augusztusában.
Mely falvakban teljesít szolgálatot?
– Három plébániám van: Bóka, Módos és Nezsény. Összesen hét olyan falut fedek, ahol van templom, itt tartok szentmiséket, gyászmiséket. Ezek Bóka, Kanak, Surján, Óléc, Nezsény, Módos és Káptalanfalva. Emellett mintegy tíz olyan faluban teljesítek még szolgálatot, ahol a kommunizmus ideje alatt lerombolták a templomokat, de a katolikus hit még megmaradt. Nem sok hívő él már ezekben a falvakban, de még vannak. Leginkább csak temetés van.
Mennyire megfeszítő ennyi helyen végezni a papi teendőket?
– Sok a hét falu. A misézés be van osztva. Havi szinten megvan, hogy melyik vasárnap melyik faluba megyek. Gyászmisét hétköznaponként is tartok.
Mennyi hívő jelenik meg ezekben a falvakban a szentmisén, hány gyerek jár hittanra?
– Van hitoktatóm, aki bejár az iskolába. Egyes falvakban csökken, máshol növekszik a gyerekek száma. A legtöbb faluban tíz alatt van a hittanra járók száma. Bókán a legfiatalabbtól a bérmálkozási korúig összesen mindössze 20–25 gyerek van. Ami a misét illeti, faluról falura változik a hívők létszáma. Öttől ötvenig alakul. Kanakon általában 15-en vannak, nagyobb ünnepekkor természetesen többen. Bókán vasárnaponként harminc-negyvenen gyűlnek össze. Persze ez az időjárástól is függ. A templomba járók átlagéletkora ötven és hatvan között mozog. Ha rossz az idő, a nénik és bácsik kevesebben jönnek.
Mennyi a keresztelő, és mennyi a temetés?
– Tíz temetésre egy keresztelő jut átlagosan. Bókán évi szinten tíz-tizenkettő temetés van, a keresztelők száma változó. Amióta itt vagyok, nullától ötig alakult.
Magyarul, horvátul egyaránt misézik.
– Ez egy kétnyelvű, magyar–horvát plébánia. A hivatalos használati nyelv a magyar, a szentmisék magyarul folynak, kivéve, ha a család, amely például a gyászmisét szolgáltatja, nem horvátul kívánja. Egyébként csak nagy ünnepekkor, húsvétkor, templombúcsú napján és karácsonykor olvasom az evangéliumot két nyelven, s mondok néhány szót horvátul, mert ilyenkor a horvátok is eljönnek a templomba. A temetések esetében úgyszintén vagy magyarul vagy horvátul mondom a gyászbeszédet, esetleg keverem a két nyelvet. Itt behatással vannak a pravoszláv vallásúak, a szerbek is, hiszen a temetésekre ők is eljárnak, sokszor megtörténik, hogy tiszta magyar családról van szó, de kérik, hogy szerbül is beszéljek, hogy az ismerősök is megértsék.
Milyennek látja az itteni magyarságot, elsősorban a bókaiakat, akárcsak a környező falvakban élőket?
– A bókai magyarságnak hiányzik, hogy nincs egy aktív kultúregyesülete, ami összefogná valamilyen szinten az itt élő magyarokat.
Ilyen tekintetben a nezsényi magyarság sokkal erősebb, és sokkal előrébb van, mint Bóka vagy Kanak, mert Kanakon úgyszintén nincs kultúregyesület.
Nyilván ezt az állapotot az is befolyásolja, hogy évtizedek óta nincs magyar oktatás a faluban.
– Természetesen. A hittant is például szerbül kell tartanom, különben nem értik meg. Néhány gyerek megérti, de a többség nem.
A faluban működik egy egyházi alapítású idősek otthona, a Szeretetotthon. Hogyan jött létre?
– A Szeretetotthon megboldogult plébánosunk, Matanović Josip atya szülőháza volt, aki 2008-ban halt meg Fehértemplomon. Josip atya és öccse, Pero bácsi, a kilencvenes években úgy határoztak, hogy odaadják az egyháznak a szülői házukat. Annak idején Koncz Tibor plébános atya volt itt az esperes plébános, és úgy döntött, hogy egy szeretetotthont nyit a házban. Külföldi támogatásokkal és saját önszorgalmából sikerült megvalósítani elképzelését.
Kik laknak a Szeretetotthonban?
– Kezdetben, a kilencvenes évek közepe táján öt-hat falubeli volt a Szeretetotthon lakója. Később, az igényeknek megfelelően, kibővült az otthon. Jelenleg 31-en élnek benne, közülük csupán néhány bókai, és persze ott él Pero bácsi.
A szabad idejében – ha van ilyen – mivel foglalkozik?
– Szeretek motorozni, Muzslyán vagyok a motorosklubba betagosodva. Téli időszakban pedig vadászni járok a tóbaiakkal. Kicsit döcögősen megy, mert vasárnap szoktak menni, de meg lehet néha oldani, hogy szombatra tegyük, amikor ők is ráérnek és én is ráérek.
Jár motorostalálkozókra?
– Ha az időm engedi, és ha itt szervezik meg valahol a közelben. Mert, ugye, a motorostalálkozók általában hétvégenként vannak, amikor én elfoglalt vagyok, és nem is tudok előre tervezni.