Töröktopolya

A nagykikindai községben található Töröktopolya, a katolikusok számára zarándokhely, a nagybecskereki egyházmegye egyetlen Mária-kegyhelye. A település Nagykikindától 18 kilométerre délre terül el, a Nagybecskerekre vezető főúttól 3 kilométerre keleti irányba. A lakosság főként mezőgazdaságból él, növénytermesztésből és állattartásból. A településen magyarok és Nyugat-Boszniából 1946-ban betelepített kolonista szerbek élnek, akik az elűzött németség helyére érkeztek. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a faluban 1066 személy élt, közülük 434 magyar, vagyis a lakosság 40 százaléka. A töröktopolyai származású, de napjaikban már Nagykikindán élő mgr. Csömöre Zoltán történelemtanár – aki többek között a töröktopolyai általános iskolában is tanít történelmet – jól ismeri a vidéket, az ottani magyarság helyzetét és szülőfaluját, amelyről az elmúlt évben Töröktopolya címmel közel háromszáz oldalas, magyar és szerb nyelvű monográfiát is írt. Csömöre Zoltán szerint nehéz helyzetben és eltűnőben van a szórványmagyarság.

– Manapság a faluban körülbelül már csak 600 ember él. Sokan elhagyták a falut, főleg a fiatalok, mert nincs munkalehetőség. Korábban a falu lakosságának a Banat mezőgazdasági birtokból biztosított megélhetést. Sokan dolgoztak a birtokon, legalább 200-an. Ez a munkalehetőség megszűnt, miután a birtokot privatizálták, szétdarabolták, majd különböző vállalkozók vásárolták fel. A topolyaiaknak egyszerűen felmondtak, nagyon sokan munka nélkül maradtak. A fiatalok elvándorolnak és a nagyobb városokban, Nagykikindán és Szabadkán, vagy külföldön próbálnak boldogulni – mesélte Csömöre Zoltán. – Töröktopolyán a lakosság mezőgazdaságból él. Vannak családok, akik állattenyésztéssel foglalkoznak. Vannak, akik felvásárolták az idősebb emberek földjeit, ők 100 holddal is rendelkeznek. A többiek kisgazdák, akik 10–15 holdat művelnek. A falu a múlt század 80-as éveiben a dughagyma termesztéséről volt híres. A dughagymát Szlovéniába szállították a termelők, de a háborús helyzet és a szankciók miatt ez abbamaradt. Ez jól jövedelmezett, sokáig jómagam is a családommal dughagymatermesztéssel foglalkoztam. Korábban sok falubeli Nagykikindán az öntödében és a téglagyárban dolgozott, de időközben sok embernek felmondtak. Emlékszem, amikor elkezdtem dolgozni Nagykikindán, akkor még Töröktopolyán éltem, reggel 6 órakor tele volt munkásokkal és diákokkal a Basahídról induló busz. Akkoriban nem lehetett felférni a buszra, amely most üres, csak diákok utaznak, nincs munkás. Harminc évvel ezelőtt 1000–1100 lakosa volt a falunak, most már viszont csak 600 lakosa van, amelynek körülbelül 40 százaléka magyar. Sajnos 14 éve nincs a faluban magyar tagozat, amely 2001-ben szűnt meg. Az általános iskolában működött alsós magyar tagozat elsőtől negyedik osztályig, de utána annyira megcsappant a gyerekek létszáma, hogy ez megszűnt. Akkoriban már csak egy-két diák volt, és megszüntették a magyar tagozatot. Jelenleg csak szerb nyelven folyik a tanítás elsőtől nyolcadikig. Azzal, hogy van anyanyelvápolás a magyar diákoknak. Az iskolában összesen 39 diák tanul első osztálytól a nyolcadikig. Ez a legkisebb iskola a nagykikindai községben. Közülük talán 15-en vallják magukat magyarnak. 2010-ben, amikor községi képviselő voltam, megpróbáltuk újra megnyitni a magyar tagozatot Töröktopolyán. Azonban, amikor valami megszűnik, akkor már nagyon nehéz újra beindítani, nem kellett volna megengedni, hogy megszűnjön. Összegyűjtöttünk 4-5 magyar diákot, de az illetékesek nem akartak osztályt nyitni ekkora létszámmal. A nagybecskereki oktatásügyi igazgatóság vezetője azt ígérte, hogy ügyünkben eljár a minisztériumnál, de állítólag ehhez nem kapott támogatást, szerintem meg sem próbálta – közölte Csömöre Zoltán, aki hozzátette, hogy az anyanyelvápolást 10 évig ő tartotta az iskolában. Akkoriban két órában volt anyanyelvápolás, ami nagyon kevés. Csömöre szerint a gyerekek magyar nyelvtudása nagyon gyenge, mert Töröktopolyán már a magyar családokban is jobbára szerbül beszélnek.

– Ez a módi. Nagyon rossz a magyar családok hozzáállása, próbáltunk ezen valahogyan változtatni, de nem sikerült. Ez már így zajlik 15–20 éve, már otthon is átváltanak szerbre. Ez számomra felfoghatatlan, és nem tudom, miért van ez így. Az iskola bezárása nagyon negatív üzenet volt a magyarságnak, ezt nem szabadott volna megengedni – mondta a történelemtanár.

A töröktopolyai Testvériség-egység Általános Iskolában Fejes Melita zenetanár két éve vezeti a magyar anyanyelvápolást, ami szabadon választható tantárgy a felsős diákok számára. Egyébként Fejes Melita harmincegy éve tanít már zenét a helyi iskolában. Elmondta, hogy az anyanyelvápolásra 25 diák jár, köztük szerbek is. Állítása szerint a diákok közül 7-8-an vallják magukat magyarnak. Fejes Melita szerint egyes gyerekek jól beszélnek magyarul, de gondjuk van az olvasással, miután a cirill betűs szövegek után az ékezetes magyar olvasmányokat kell elolvasniuk. A pedagógus arra panaszkodott, hogy nincs elég magyar könyv. Helyben nem tudnak hozzájutni, bár igyekszik ezeket biztosítani a diákok számára. Megjegyezte, hogy a gyerekek esetleg csak a búcsúban tudnak magyar könyvet vásárolni, vagy a Tisza-parti magyar településeken tudnak ezekhez hozzájutni. Ő is nagy problémának nevezte, hogy egyes töröktopolyai magyar családok már otthon, egymás között is szerbül beszélnek.

Töröktopolya környéke korábban a folyók szabályozása előtt nagyon mocsaras, lápos vidék volt, többnyire a Béga árterületének számított, de így is lakott volt. A régészeti kutatások szerint már a késő bronzkorban telepek léteztek a magasabb részeken. Csömöre Zoltán elmondta, hogy a térség a 17. században, a nagy bécsi háború alatt elnéptelenedett. A terület 1781-ben a Karátsonyi-féle uradalomhoz lett csatolva, miután Karátsonyi Bogdán felvásárolta. A mocsaras terület lecsapolása akkor kezdődött el. A vidékre 1790 körül németeket, majd 1801-től magyar dohánykertészeket telepítettek Szegedről, Kiskundorozsmáról, Tápéról és Apátfalváról. A lakosok többnyire nincstelen zsellérek voltak, akiket a különféle betegségek is tizedeltek. A falubeliek sorsa az 1880-as években javult, miután a Karátsonyiak eladták birtokuk egy részét és így földhöz jutottak a töröktopolyaiak is. Ezután kezdett változni a falu arculata és növekedett a lakosság létszáma, amely 1910-ben már 1200 főre nőtt. A trianoni békediktátum után viszont megcsappant, mert a lakosság egy része Szegedre és külföldre települt. Töröktopolyán először a falu főutcája alakult ki, majd később létrejöttek a mellékutcák. Egyébként jelenleg nyolc utcája van a településnek. Az 1850-es években a falu központjában kisebb imaház épült, amely iskolaként is szolgált. Ebben az imaházban történtek meg az első Mária-jelenések, majd ennek a helyén épült fel 1899-ben a mai Boldogságos Szűz Máriának szentelt katolikus templom, amelyhez 1914-ben harangtornyot is ragasztottak.

Töröktopolya a katolikusok számára 1859 óta zarándokhely, a nagybecskereki egyházmegye egyetlen Mária-kegyhelye. Csömöre Zoltán elmondta, hogy az első Mária-jelenésekre 1854-ben került sor:

– A jelenések az egyik falusi házban történtek meg, a Huhn házaspár egyik ablaküvegén vélték látni Máriát a Kisjézussal, és oda kezdett járni a nép. Az akkori csanádi püspök parancsára ezt az üveget kivették az ablakból és elvitték Temesvárra elemzésre, majd ez ott is maradt. Valamivel később az imaházban is megtörténtek az első jelenések. Az egyik iskolai órán a gyerekek vették észre Mária jelenését a falon, majd szóltak Lengyel Antal tanítónak, aki ezt szintén látta. Ezzel elindult 1854-ben a folyamat, a püspökség is kiküldte saját embereit, hogy vizsgálják meg a jelenést, majd 1859-ben engedélyezték a zarándoklatot. Azóta zarándokhely Töröktopolya, ahova folyamatosan érkeztek a zarándokok. Voltak jelentések csodálatos gyógyulásokról, több mint 200 ilyen feljegyzés maradt fenn a csanádi püspökség irattárában. Megtörtént, hogy az augusztus 14-ei és 15-ei búcsúkor több mint ezer zarándok volt a faluban és nem fértek be az imaházba, ezért 1899-ben megépítették a mai templomot, amelyhez 1914-ben harangtornyot ragasztottak. Később a jelenések az új templomban is jelentkeznek, mégpedig a harangtoronyban. És újabban 1990-től történnek újabb jelenések, állítólag az egyik lobogón látni vélték Máriát a Kisded Jézussal. Akkor felújították a zarándoklatot, most havonta egy alkalommal vasárnaponként jönnek a zarándokok, áprilistól novemberig – közölte a történész.

A faluban augusztus 14-én és 15-én tartják a templombúcsút, amelyre a helybeliek várják a zarándokokat. Kiss Melinda sekrestyés elmondta, hogy augusztus 14-én, pénteken 12 órakor misével kezdődik a zarándoklat, amelyen ezután lesz keresztúti ájtatosság, bűnbánati igeliturgia, gyónási alkalom, cenákulum, alkalmi ifjúsági műsor, horvát nyelvű mise, ünnepi vesperás és mise, amit gyertyás körmenet követ. A sekrestyés megjegyezte, hogy az ünnepi misén 1000 zarándok is összegyűlik, főként magyarok, akik buszokkal érkeznek a faluba. A misét szabadtéren tartják, ha az idő engedi, ha nem, akkor a templomban, amelybe 400-an beférnek. Korábban volt éjfélkor ifjúsági mise is, ami után egész éjszaka imádkoztak a résztvevők. Mostanság a gyertyás körmenet után hazatérnek a zarándokok. A körmenet alkalmával magyar népviseletbe öltözött lányok hordozzák körbe Mária szobrát. A búcsú az augusztus 15-ei, szombati misével zárul, amely 10 órakor kezdődik.