Legutóbbi, őt bemutató írásomnak még a Sinkó-díjas fiatal költő sorrendben második kötetének, a Mintha emberből lenne címűnek topolyai bemutatója nyújtott apropót. Meglehetősen ritkán adódik alkalma egy vajdasági irodalomkedvelőnek szembesülnie egy új nemzedék tollforgatóinak gondolatvilágával, különös tekintettel arra a tényre, hogy ennek a generációnak a körében a legkifejezettebb a létszámcsökkenés, az elvándorlás. Egyre kevesebben látnak perspektívát az itthon maradásban, még kevesebben veszik a fáradságot, hogy papírra vessék érzelmeiket, világlátásukat, és még kevesebben teszik ezt a líra műfajában – írtam akkor. Most kiegészíteném ezeket a gondolatokat azzal, hogy még kevesebb azoknak a fiatal kollégáknak a száma, akik ebben a kusza vajdasági létben be merik és – bizton állítom – be is tudják vállalni egy helyét keresgélő és azt alig-alig meglelő nemzedék szolgálatát. Mert a szakma nagyjaitól tudni illik: a jó újságíró nem rákönyököl olvasóira, nem kényszeríti rájuk véleményét, nem kioktatja – csak szolgálja őket. Miklós pedig már ezt nagyszerűen bizonyította lapunk topolyai rovatában, életszerű helyszíni jelentéseivel, riportjaival, nem az irodalmár, hanem mindig a szóban forgó műfajról tudósító kolléga letisztult stílusával, közérthető, mégis intelligens nyelvezetével.
Talán ezért is merült fel annak ötlete, hogy a Képes Ifjúság felelős szerkesztői tisztségét rá fogják bízni.
Hogyan fogadtad a hírt, hogy te kapod ezt a megbízatást?
– Természetesen meglepett a dolog, mivel egy ilyen fordulatra a legkevésbé sem számítottam. Az első pár pillanatban nem is tudtam mit szólni, és azt hiszem, ezekben a pillanatokban rémületet éreztem, hisz azonnal megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy hogyan tudnám én ez megcsinálni. Utána persze átgondoltam a dolgot, lepergett előttem, hogy nem én vagyok az első, akire egy lap szerkesztését rábízzák, tehát nem egy teljesíthetetlen feladat, így nyugodt szívvel vállaltam el, természetesen bízva abban, hogy mindenkitől megkapom a támogatást, és szerencsére nem is kellett csalódnom, hiszen csak pozitív visszajelzéseket kaptam.
Benedek Miklós
Mióta ismered, olvasod a Képes Ifjúságot? Hogy tetszettek az eddigiek?
– Valamikor a kétezres évek elején ismertem meg a lapot. Középiskolás voltam, és ha jól emlékszem, az első szám borítóján, amelyet megvásároltam (mert akkor még külön lapként jelent meg, és nem mellékletkén), a WTC ikertornyai voltak láthatóak, amint King Kong felmászik az egyikre. Szomorú aktualitása volt a dolognak, ez a szám ugyanis a híres 9/11-es terrortámadás után jelent meg. A tévében látott hírek mellett középiskolásként érdeklődéssel olvastam, hogy a fiatalok miként vélekednek a dologról, hogyan próbálják megmagyarázni vagy viccesen tálalni az eseményeket. Ezután egy rövid ideig rendszeres olvasója voltam a lapnak, de valami miatt ez abbamaradt, és csak hébe-hóba találkoztam a lappal. Például, amikor az öcsém első középiskolába járt, és a szerdai Magyar Szót ingyen kapták. Az utóbbi időben pedig hála annak, hogy a lap munkatársa lettem, minden számot kézbe tudtam venni. Személy szerint általában elégedett voltam a lapban olvasottakkal, tudatosan választottam ki ugyanis azt, hogy mi az, amit elolvasok. Ha a cím nem tetszett, vagy a téma nem érdekelt, akkor bele sem fogtam az olvasásba, ami pedig érdekel bennünket, azzal elnézőbbek is vagyunk, és igyekszünk a pozitív oldalát szemlélni.
Kik fogják írni a lapot?
– Fiatalok. Egy ifjúsági lapnál szerintem ez alapkövetelmény. Persze nem zárkózom el a fiatalos szerzőktől sem, hisz ők talán vegyíteni tudják a tapasztalatukat a fiatalos hanggal, ami talán még érdekesebbé teheti a szövegeket.
Megújul a Képes Ifi küllemében is?
– Már az első számból is látszik, hogy a műszaki szerkesztésben is változás állt be. Mindenféleképpen szellősebbre szerettük volna hagyni az oldalakat, hogy az olvasónak ne tömött sorokkal kelljen bajlódnia, hanem a szemének legyen ideje megpihenni egy-egy magvas gondolat között. Az első szám alapján úgy érzem, hála elsősorban Barna Csaba műszaki szerkesztőnek, hogy ezt sikerült elérni. Már csak a szerzőkkel kell egyeztetnem, ha egyszer belefognak ugyanis az írásba, akkor nehezen hagyják abba. Ez nem feltétlenül hátrány, és minden témának meg kell adni, amit megérdemel, de ugyanilyen fontos az is, hogy tudni kell abbahagyni és kitenni az utolsó pontot.
Mi marad, és mik lesznek az újdonságok?
– Igazából az lenne a legjobb, ha minden megmaradna, és ehhez ráadásként jöjjenek az új dolgok. De ez persze lehetetlen. Annyi már látható volt az első számból, hogy nagyobb teret engedtünk a szórakozásnak, két oldal vicc került a lapba, és egy oldal könnyed képregény. Kiemelném a My choice rovatot, amelyben a mi kis vajdasági celebjeinket próbáljuk egy kicsit közelebb hozni az olvasókhoz. Ehhez, úgy érzem, meg is találtam a tökéletes munkatársat, és az első számban olvasható Pálfi Ervin-bemutatkozás elég pozitív fogadtatásban részesült. Újdonság még az Egyetemválasztó című rovat, amelyben elsősorban egyetemisták szólalnak meg, és beszélnek a pályaválasztás nehézségeiről, és reményeink szerint jó tanácsokkal szolgálnak majd a fiatalabbaknak.
Mi érdekli ma a legjobban a fiatal olvasókat? Mitől lehet számukra érdekes, izgalmas a nekik szóló lap?
– Szeretném azt hinni, hogy érdeklődéssel fordulnak minden felé, ami körülveszi őket. Legyen az közélet, művészet, iskola, munka, akkor lesz igazán élvezetes, ha közel érzem magamhoz, ha talaj- és emberközelben maradok, és nem próbálok világmegváltó gondolatokat sulykolni folyamatosan, akkor könnyebben találkoznak a gondolataink. Akkor tud jól működni a lap, ha őket, a mindenkori olvasókat szólítja meg, illetve ha az ő hangjukon szólal meg. Ezért is fontos az, amire már korábban utaltam, hogy fiatalok készítsék a lapot, mert így a mindennapi életük része lehet.
Szerinted melyek a vajdasági fiatalokat érintő legaktuálisabb kérdések, problémák?
– A fiatalok számára most talán a legaktuálisabb az iskolakezdés, és az ezzel járó trauma. Bár gondolom, mostanra sikerült kiheverniük e nagy váltás előidézte sokkot. Ezt is megpróbáljuk áthidalni a lapban, igyekszünk ugyanis megtalálni az egyensúlyt a könnyed és komolyabb témák között. Ami még aktuális, és a fiatalok is szembesülnek vele, az a menekültkérdés – még senki sem tudja, hogyan végződik. Hogy egy kicsit reklámozzam a következő számunkat, elmondom, hogy a Jogok. Törvények rovatunkban Gruik Zsuzsa tollából olvashatunk majd a menekültkérdésről emberi jogi szempontból. A cikk aktualitását nem kell hangsúlyoznom, viszont el kell mondanom, hogy a már betördelt szövegen is változtatnunk kellett, a határsértést ugyanis csak mint szabálysértést definiáltuk, mostanra azonban legalábbis Magyarország esetében bűncselekménnyé vált.
Mi iránt van a legnagyobb hiányérzeted a mai vajdasági fiatal generáció létében?
– Ezt már sokan sokszor sok helyen kifejtették. A közöny és érdektelenség. Amit mondjuk a munkába, az életbe a soha véget nem érő mókuskerekezésbe belefáradt idősebb generációknak némi rosszallással ugyan, de még csak-csak elnézünk, ez a fiatalok esetében komoly fejtörésre adhat okot, hisz belegondolni is szörnyű, hogy mi lesz belőlük 20-30 év múlva, ha már most nem érdekli őket semmi. Kivételek persze vannak, ők azok, akik mindenben benne vannak, mindenből kiveszik a részüket. De sajnos ők vannak kevesebben. A többséget igyekezni kell személyesen megszólítani, segíteni nekik az első lépések megtételében, hogy kialakuljon bennük az érdeklődés, és a szükséges kritikai attitűd, ami lehetővé teszi, hogy érettebb szemmel nézze a világot.
Elektronikus vagy nyomtatott média? Mit hoz a jövő?
– A Képes Ifi esetében a válaszom is-is. Elengedhetetlenül fontos az online verzió fejlesztése, és minél felhasználóbarátabb szerkesztése. Ugyanakkor szükségesnek érzem a nyomtatott változatot is, hisz egy-egy szöveg csak akkor tud igazán működni, ha kezünkbe vesszük, megszagoljuk, és halljuk a lapok csörgését. Éppen ezért a papíralapú lap fejlesztését is szükségesnek tartom, például a minél jobb minőségű papír alkalmazását (emiatt lehet hogy a környezetvédők megköveznek) és a színes oldalak számának megnövelését.
Lesz-e ereje, jut-e ideje a szerkesztőségnek élőben is találkozni olvasóival? Mennyi munkával jár a lap szerkesztése?
– Remélem, hogy minél több lehetőségem lesz találkozni egykori és új olvasókkal. A terveim között szerepelnek ilyen irányú próbálkozások, de ez még a jövő zenéje, mivel egyelőre túl sok időmet köti le maga szerkesztés, úgy érzem ugyanis, hogy nincs meg a kellő gyakorlatom, több oldalt is telefirkálok, mielőtt kialakulna a végleges változat, és mindez időigényes. A szövegek átnézése, szerkesztése is időt vesz igénybe, de ugyanígy folyamatos kapcsolatban vagyok a szerzőkkel, és az ő munkájukat is figyelni kell, hogy mikor miről fognak írni, mikor küldik el a kész szöveget, kell-e rajta változtatni, rám bízzák-e az illusztrációk megtalálását. Valaki azt mondta nekem, hogy az újságíró napi 24 órán keresztül újságíró. Nos, a szerkesztő még ennél is hosszabb ideig az, ami. Tehát élőújságok, találkozások biztosan lesznek, de egyelőre nem tudom, hogy mikor.
Lesznek-e tematikus számok, vagy inkább folyamatosan kapnak helyet a lapban a történelmi, társadalmi, ökológiai, művelődési témák?
– Hogy minél színesebb legyen a lap, szeretném, ha minden téma, műfaj, stílus folyamatosan jelen lenne. Viszont egy-egy témát, eseményt vagy akár személyt is több oldalról lehet megközelíteni, így nincs kizárva, hogy lesznek olyan számok, amelyek egy központi téma körül fognak mozogni. Talán a két szeptemberi számunk is nevezhető tematikus számnak, hisz azért most még szinte minden a nyár és a különféle fesztiválok körül mozog, de mint már említettem, teret adunk a komolyabb témáknak is.
Meddig vállalható egy ilyen lap szerkesztése?
– Attól függ, hogy az ember mennyire képes megújulni és frissnek maradni, vagy legalábbis annak tűnni, és itt sokat számít a szerzői gárda újító szándéka, kreativitása, hisz azt is mondjuk el, hogy egy ilyen lap elkészítése csakis csapatmunka eredménye lehet, hisz egyikünk sem születik polihisztornak, hogy mindenben teljes mértékben tájékozott és naprakész legyen. Talán a nyitottságunkon tudunk változtatni, és ez utána minden bizonnyal a lapban is megmutatkozik.
Biztató gondolatok ezek, és ismerve a főszerkesztő, a köré gyűlt tollforgatók, grafikusok, fotósok tettrekészségét, kitartását, a vajdasági fiatalokra mindig is jellemző „csakazértis” – jó értelemben vett – makacsságot biztosan KÉPES továbbra is megújulni és frissnek maradni a Képes Ifjúság.
