Ha reggel lemegyünk kenyeret venni, többnyire műanyag zacskóban visszük haza. A piacon, ha csak két helyen vásárolunk, mondjuk hagymát meg gyümölcsöt, akkor ott már két egyszer használatos táskát veszünk a kezünkbe. Ha még gombát is veszünk a közeli boltban, mert a piacon elfelejtettük, kapunk egy műanyag tálcát, ha kicsomagolt csirkehúst választunk, még egy műanyag tálca kerül a kosarunkba. Egy liter tej, egy doboz tejföl, két ásványvíz, s ezek mindegyike műanyag csomagolásban van. A reggeli bevásárlás alatt szinte észrevétlenül nyolc műanyagterméket vittünk haza. Szerbiában évente kétmilliárd műanyagzacskót használunk el.
Gergely Árpád felvétele
Gondoljuk csak végig, hazaérünk és bedobjuk a szemétbe, mint ahogyan a csomagolóanyagokat is. A szelektív szemétgyűjtés még gyermekcipőben jár ezen a tájon. A szerbiai környezetvédelmi intézet 2016-os kimutatása szerint ebben az évben 344 661 tonna műanyag csomaglóanyag került a fogyasztókhoz. Ebből csupán 12 000 tonna PET-palackot hasznosítottak újra, azaz a kérdéses mennyiség csupán néhány százalékát. Felvetődik a kérdés, hogy ha évente körülbelül hétmilliárd pillepalack van a környezetünkben, akkor miért nem gyűjtjük össze? Olyan nehéz lenne?
Nem nehéz. Én saját döntés alapján külön műanyag zacskóba rakom az üres flakonokat és nem dobom a konténerbe, hanem mellé helyezem. Kettős a haszon: nem kerül a szeméttelepre, és ha jönnek azok, akik ezt összeszedik, nem kell a konténerben turkálniuk érte. Fél, legfeljebb egy órán belül mindig elviszi onnan valaki. Úgy tudom, egy műanyag flakonért 1–2 dinárt fizetnek. Ha nem ennyi pénzt lehetne kapni a flakonokért, lehet, hogy többen gyűjtögetnék otthon és egyszerre elvinnék az átvevőhelyre. De egy tonna PET-palack mintegy 20 000 darabból áll. Lássuk be, kevesen vagyunk, akik ennyit összegyűjtenénk, vagy kisebb mennyiségben útnak indulnánk vele.
Horvátországban viszont bevezették a visszaváltható műanyag palackokat. A bevásárlóközpontokban, ahogyan a sörös vagy borosüvegeket, úgy a műanyag palackokat is le lehet adni. Palackonként 8 dinárnak megfelelő kunát fizetnek, s nem kell átvevőhelyet sem keresni, mert bevásárláskor a szupermarketekben le lehet adni. A szomszédainknál lényegesen javult a PET-palackok újrahasznosításának aránya.
A múlt hét végén Szardínia szigetén partra vetődött egy ámbráscet. Az állat kimúlt. Amikor felboncolták, egy 2,4 méteres magzatot találtak benne, meg 22 kilogramm műanyagot. Ezt megelőzően a Fülöp-szigeteken vetettek a hullámok partra egy bálnát, amelynek a gyomrából 40 kilogramm műanyag került elő. A hét végén kimúlt cet gyomrából a műanyag zacskókon kívül előkerült kábelburkolat, összegabalyodott halászháló, meg egy mosóporos zacskó is, amelyen még jól olvasható volt a márkanév.
De találtak a természetvédők strandpapucsokat, műanyag poharakat és egyéb műanyag tárgyat is a bálnák gyomrában. Nem tudni, hogy hány pusztult bele abba, hogy műanyag került a gyomrába. A vizsgálat szerint 2015 és 2025 között megháromszorozódhat az óceánok műanyag-szennyezettsége.
A bálnák története megrázó és talán arra is jó, hogy rádöbbentse az emberiséget: a műanyag lehet, hogy jó megoldás volt, amikor bekerült az életünkbe, de mára tulajdonképpen az ellenségünkké tettük.
Az Európai Unióban évente fejenként 31,1 kilogramm műanyag szemetet termelnek. Ennek csupán a 40 százalékát hasznosítják újra. A többi a természetben marad vagy elégetik. A nagy részét ennek a szemétnek exportálja az Unió. Gazdasági szempontból az egyszer használatos műanyagtárgyak illetve csomagolóanyag 70–105 milliárd eurónyi veszteséget jelent évente. A legdrasztikusabb a helyzet Írországban, ahol évente fejenként 61 kilogramm műanyagszemét keletkezik, és ennek csupán a harmada kerül feldolgozásra.
Szerbiában évente fejenként 300 műanyag zacskót használunk el (az EU-ban ez a szám 280, Görögországban 400). Tavaly a boltok megkezdték a műanyagzacskók megfizettetését, s a kimutatások szerint máris felére csökkent ezek „fogyasztása”. A cél, hogy mint már eddig 30 országban, nálunk is teljesen kivonják a forgalomból a műanyag zacskókat.
A napokban az Európai Parlament támogatta azt a határozatot, amely 2021-től betiltja az egyszer használatos műanyag tárgyakat. Ha más testületek is elfogadják a szabályzást, nem lesz tehát egyszer használatos műanyag tányér, evőeszköz, fülpiszkáló, szívószál, ételtartó és expandált polisztirolból készült pohár.
Az uniós tagországoknak tíz éven belül a műanyaflakonok 90 százalékát össze kell gyűjteniük, 2025-re a használatban lévő flakonok 25 százalékát, 2030-ra pedig már a 30 százalékát újrahasznosított anyagból kell készíteni.
Nem is gondolnánk, hogy a cigarettacsikk a második leggyakrabban eldobott műanyag szemét. Egyetlen darab 500–1000 liter vizet képes beszennyezni. Az uniós szabályzás szerint, amennyiben ezt a többi illetékes testület is elfogadja, kötelezik majd a dohányipart a csikkek begyűjtése, elszállítása és kezelése költségeinek viselésére.
A műanyag a 20. század legnépszerűbb és legsokoldalúbban felhasznált mesterséges anyaga. Dr. Hermann Staudinger német kémikus 1953-ban Nobel-díjat kapott kutatási eredményei elismerésért.
