Ami a sárgabarackot illeti, az idén a tavalyi termésnél minden bizonnyal jobbra lehet majd számítani, ugyanis az előző évben szinte az összes lefagyott, volt, hogy egy-egy fáról csak néhányat, esetenként egy gyümölcsöt se vehettek le a termelők. Az elmúlt hetekben azonban ismét megtréfálta a természet a szépreményű gazdákat, ugyanis a talaj menti fagyok márciusban sem kímélték a gyümölcsfák virágait és a bennük lévő apró gyümölcskezdeményeket. De hátravannak a fagyosszentek is, ami szintén aggodalommal tölti el a gyümölcsészeket, mert még májusban is megtörténhet, hogy kedvezőtlenül alakul az időjárás a fák számára.
Magyarkanizsa községben változó a helyzet, van, ahol nagyobb a kár, van ahol kisebb, de egyöntetűen megállapítható, hogy ha nem jön újabb fagy vagy vihar, idén lesz barack. Több, mint tavaly, sőt, nem is olyan rossz a helyzet egyes területeken.
A lusta emberek gyümölcsfájának nevezett sárgabarack az egyik legigénytelenebb gyümölcsfa, ahogy az a magyarkanizsai Miskolci Gézával folytatott beszélgetés során kiderült. Elmondta ugyanis, hogy ez a gyümölcsfa akkor is szépen fejlődik, ha akár több éven keresztül elmarad a metszés, de persze ő és családja arra törekszenek, hogy legjobb tudásuk szerint gondozzák a gyümölcsöseiket. Törökkanizsán és Martonoson van egy-egy gyümölcsösük, amiben túlnyomórészt barackfák találhatóak, de emellett több más is van, szép sorjában.
Törökkanizsán a gyümölcsösben van egy hatalmas, ahogy ő nevezte, tiszteletbeli fa, amit már évek óta hagynak úgy nőni, ahogy szeretne. Újvidéki 4-es, 6-os, szegedi mamut, ambrózia, magyar legjobb – túlnyomórészt ezek a fajták vannak a gyümölcsöseiben, ami a kajszit illeti
– Az elfagyás itt is ötven százalékosnak mondható, úgy Törökkanizsán, mint Martonoson. Nagyon szubjektív, hogy mit mondunk, ugyanis majd csak akkor állítható ez teljes bizonyossággal, amikor a teljes virágot ledobja és meglátszódnak a kis barackok, ez nagyjából egy hét múlva várható, de már most is annyit meg lehet állapítani, hogy maradt gyümölcs, és ha semmi nem éri, lesz is belőle szép termés.
Rengeteg virág volt minden egyes fán. A magyarkanizsai termelő szerint azonban a sok virág nem jelenti azt feltétlenül, hogy mindegyikből barack is lesz.
– Elég kevés százaléka az, amely virág megköt, így is sok virágot elhullat, de bizakodásra ad okot az, hogy legtöbbjének szép üde, zöld a belseje, amit mi esetenként meg is szoktunk eszegetni, ahogy nézegetjük a zöld barackot.
Miskolci Géza egyébként a magyarkanizsai Meta Terra civil szervezet oszlopos tagja, melynek egyik fő célja, hogy egységbe tömörítse a helyi termelőket és mivel ökokert szakosztályuk is van, magától adódik a kérdés, hogy lehet-e úgy gyümölcsöt termelni, hogy azt nem kezelik növényvédő szerekkel.
– Ősszel meg szoktuk permetezni dupla adag rézzel, réztartalmú szerrel, azért, mert az egyben gombaölő is, másrészt pedig a réz erősíti a sejteket és jobban beérnek a rügyek és a hajtások is, így jobban áttelelnek a fák. Aztán tavasszal egy szimpla adag rezes szert kapnak a fák, amikor elindul az élet, és aztán virágzásban a monília ellen meg kell permetezni olyan szerekkel, amik nem ártalmasak és rövid a hatásuk. Később, érés előtt tíz nappal, amikor kezdi a színét változtatni, akkor érdemes hétnapos hatású szerekkel kezelni, hogy még kevesebb legyen a moníliás termés, mert azért úgy is kell azt nézni a nagy biotermesztésben, hogy a beteg gyümölcs sem egészséges. Abban is benne van a gomba is meg a féreg is, ami ki tudja, hogy mit hordoz magában.
Beszélgetésünk alkalmával a törökkanizsai gyümölcsösben a termelő elmondja, látszanak a múlt heti fagy hatásai, van megfázott barack is, de ez még nem katasztrófa.
– Így, amilyen képet mutatnak most a fák, szerintem meg lennénk elégedve, mert attól, hogy kevesebb termést hoz a fa, annyival lehet szebb a gyümölcs. Kár az van, de ennyivel ki lehetne bírni, amilyen a jelenlegi állapot.
Az egy holdnyi területen tavaly semmi nem termett, viszont a nagyon jó években akár hatezer kilót is leszednek. Amennyiben nem lesz újabb kedvezőtlen időjárás, még az is elképzelhető, hogy idén is ugyanennyire lehet majd számítani, de ha már 4–5 ezer teremne, azzal is nagyon elégedett lenne a magyarkanizsai termelő, aki azt is elmondta, ehhez arra van szükség, hogy szép tavaszunk és szép, napsütéses nyarunk legyen. Miskolciék egyébként elsősorban eladásra szánják a barackot, de nem szabad azt sem elhallgatnunk, hogy felesége már többször főzött olyan lekvárt is belőle, az ambrózia fajtából, mely magyarországi versenyekről díjat hozott el. Persze, ami marad, azt meg folyékony formába öntik, de mivel a család fiatalabb tagjai az innovációban is gondolkodnak, a közeljövőben szeretnének egy aszalógépet beüzemelni, amivel egy újabb irányvonal nyílhat meg számukra a barack értékesítésében.
Amíg nem látogattunk el a martonosi területre, a tulajdonosnak az volt a feltevése, hogy mivel az laposban van, és ott lejjebb szorult a hideg, biztosan nagyobb a kár. Tavaly ott a fél holdnyi területről tíz kilónyit azért leszedtek, ami vajmi kevés, de legalább szép volt a termés. Odaérkezvén azonban örömmel nyugtázhattuk, hogy itt is nagyjából ötven százalékos csak a kár.
– Amelyiknek ilyen szép fehéren kivan a bibéje, annak biztos jó a barackja is, szép, üde zöld, aminek meg nincs, abból nyilván nem is lesz semmi. Úgy tűnik, hogy jobb a helyzet, mint amire számítottunk, de fánként is változó, ám ha ez, ami van és megmarad, mindenképp érdemes lesz dolgozni vele! Vigasztaló a helyzet ahhoz képest, mint amire számítottunk a fagy után.
Mint kiderült, a martonosi talajban jobban szeret a barackfa, mint például Törökkanizsán, a szárazság is kevésbé hat ki rá, mint a homokon. Szokás is mondani, hogy ha Martonoson valamit elszórnak, az biz' isten meg is fogja!
Újhelyi Lukács is két területen termel gyümölcsöt a martonosi határban, és vele is azt láthattuk, van ugyan kár, de nem akkora, amiért kétségbe kellene esni. Nyugdíjasként sok időt töltenek feleségével a gyümölcsösben, de a család minden tagja szeret a nyugalmas miliőben, ami azonban rengeteg gondoskodást is igényel, értelemszerűen. Ahhoz, hogy szép legyen a termés, a gyümölcsök és az ott termelt zöldségek, nem elég csak a kegyes időjárás, mondja. A szorgalmas kezek nyoma mindenhol látható is. Érdekes módon itt is van egy tiszteletbeli fa, aminek nemcsak a formája szép, hanem ahogy a tulajdonos szerénységgel és csendben megemlíti, volt olyan év, hogy a legnagyobb hozama is volt. Mivel nem kenyere a dicsekvés, el is hallgatná, de addig kérdezősködöm, míg kiderül, volt olyan év, hogy négyszáz kiló termést adott a fa. A barack mellett körte, meggy és más gyümölcsfák is vannak, de mivel minket most elsősorban a barack kilátásai érdekelnek, azokat vizsgáljuk meg közelebbről és örömmel tapasztalható, hogy nem veszett azért minden kárba. Ötven barackfa van, az egyik területen helyezkedik el a legtöbbje, míg a másikon csak az az egy van, a legszebb.
– Tavaly tíz szem termett. De volt itt már mindenfajta év! Amikor a legjobban termett, három és fél, négy tonna barackot tudhatunk a magunkénak, de az csak hét-nyolc évente fordul elő. Olyan is előfordult már, hogy két egymást követő évben is jó termés volt, de sokszor volt olyan is, hogy csak féltermésre számíthattunk. Volt már mindenféleképp!
Hogy milyen gondoskodást igényel a barack, az is fontos kérdés.
– A barack számára az őszi-téli permetezés nagyon fontos, az a gondoskodás hetven százalékát is kiteszi, muszáj megpermetezni. Dél-Szerbiából a szilvával együtt feljött a monília betegség, ami nagyon elterjedt. Kezdetben csak a meggyet támadta, akkor azt még gyenge gombaölővel lehetett kezelni, de most már ezt komolyabban kell venni. Mivel ezek a szerek nem károsak a méhekre, virágzásban is lehet permetezni. A virágzás kezdetekor, annak dandárjában és amikor a virágból már alig van valami. A barackot metszeni kell, természetesen, zöld metszésben.
A monília ellen megvédhető, ez ugyan kiderül, de hogy a fagy ellen tudnak-e bármit is tenni, az talán még lényegesebb. Vannak, akik a füstölés módszerét választják, de Újhelyiék nem ellenkeznek a természettel.
– A füstöléssel lehet próbálkozni, vannak, akik ezt meg is teszik, de a természet elrendezi a maga dolgát. Voltak próbálkozások a rózsabarack kitenyésztésére is, ami azonban nem olyan jó minőségű. Aki evett már rózsabarackot, tudja, hogy a kajszi mellett meg sem állhat, nem szállhat vele versenybe!
A múlt héten is voltak még fagykárok, hogy az ő területeit mennyire érintette, arról is beszél.
– Érintette, mégpedig úgy, hogy ötven százalékos termésre lehet számítani az eddig látottak alapján, ha más nem ér bennünket. Itt vannak még a fagyosszentek is májusban, és az is sajnos többször is megtizedelte már a termést. Ilyenkor már szétszedve a virágot, lehet látni, hogy egészséges, zöld maradt a kis barack, akkor az egészséges is marad, és ki is tudja nevelni a fa, viszont ha megfeketedett vagy megbarnult, illetve pöttyöt látunk benne, az azt jelenti, hogy megfázott vagy megfagyott, abból már nem lesz semmi.
Afelől érdeklődve, hogy az ötven százalékos termés jelenti-e azt, hogy ami megmarad, az jobb minőségű lesz-e, a válasz sejthető.
– Szebb szokott lenni, de elkél a locsolás is ennek érdekében. Ha az ember locsolja, és mi locsoljuk, az egyik területen drenázs rendszerrel, míg a másikon felső locsolással, az is sokat segít.
Újhelyi Lukácsék is szintén folyékony formába öntik a felesleget, ami sokáig eláll, de a család tagjainak is jut a friss gyümölcsből rendesen, amikor jó év van. És mivel nagy a család és a baráti kör, kell is a jó termés. Önerőből művelik a gyümölcsöst, játszva leszedik a termést, ahogy fogalmaz, de nem azért, mert oly kevés lenne.
– A martonosi víkendtelep a Tisza alja, ezer évig Tisza volt. Nekem már idestova harminc éve megvannak ezek a területek, de azóta nem is láttak trágyát, egyszerűen nem volt szükség rá. Akkora hajtások vannak a fán így is, amik elégedettségre adnak okot. Viszont ezt a földet nehéz megmunkálni, ha nem időben csináljuk, durva marad, kemény marad az agyagos talaj.
Beszélgetésünk alkalmával semmit nem hallgatunk el, mert ugye kikerülhetetlen a kérdés, hogy a horgosi, kissé homokos talajban kevesebb szokott lenni a termés.
– Be kell ismerni, hogy a horgosi termés finomabb, viszont a miénk sokkal szebb. Össze se hasonlítható a kettő!
Tervek kellenek, de hogy Újhelyi Lukácsnak mik a tervei, meg sem lepődöm. Tele van ötletekkel.
– Szeretnék még egy hektár körtést beállítani, hét-nyolcszáz körtefát jelent ez.
Magyarkanizsaiként mégis Martonoson vannak a gyümölcsöseik, számomra ez is érdekes, de gyorsan kitérünk az etimológiára és nem is kell hozzá sok gondolkodás, hogy megfejtsük, miért nem a magyarkanizsai Hateremben fogtak a gyümölcsészethez. Vannak, akik ott próbálkoznak, és mint kiderül, ott azért rászolgál a terület a nevére. Bánszki Ferenc éppen a fákat kémleli, a lehető legjobbkor elegyedünk szóba. A virágok már lehullottak, itt is elég kemény fagyok voltak a múlt héten, jobban meg is látszik annak a hatása.
– A termés nagy része itt, ezen a területen elfagyott, szinte majdnem kilencven százaléka. Ami kicsit később virágzott, az jobban túlélt, viszont abból meg kevés van. Termés nem sok lesz itt, az biztos! Még a napokban is volt egy jó kis dér, az se segített rajtuk! Legjobban a barackfák sínylették meg ezt az időjárást.
Bánszkiék főleg saját célra termelnek, de például a barackot, amint megérik, el szokták adni, már amikor van mit!
– Voltak olyan évek, amikor kifejezetten jó termésnek örülhettünk, de az elmúlt három évről ez nem mondható el. Tavaly egy garabolynyi volt az összes termésünk, de mi sem alkalmazzuk sem a vízzel való permetezést, se a füstöléses módszert, ami terem, terem, ami nem, nem, azért is hívják Hateremnek ezt a területet.