A magyarkanizsai mesterember nem mindennapi hobbit űz, amit folyamatos tanulással fejleszt, szinte megszállottja kedvenc időtöltésének, amire időt, energiát nem sajnál áldozni. A páncélok és bőrök, veretek, amikkel körbeveszi magát, mind-mind az ő kezei közül kerülnek ki, és aztán mennek tovább. Ahogy meséli, egyfajta cserekereskedelem is működik a hasonló érdeklődésű emberek között, akik elsősorban nem a pénzkeresetet látják ebben az ágazatban, hanem megszállottsággal dolgoznak, hogy az őseik hagyatékából valamit átörökítsenek.
Tamás azt meséli, számára ez nemcsak egyszerű időtöltés, hanem szinte ez tölti ki az életét.
– A Magyarkanizsai Íjászkör alapító tagja vagyok, és ott merült fel először bennem, hogy megpróbálkozom a páncélkészítéssel. Idestova nyolc éve minden évben elmegyek a Kurultájra, ahol be is mutatkozom. Az első tanítóm a törökszentmiklósi barátom volt, Táborosi Péter, akitől a fortélyokat is elleshettem, de azóta már kialakult az én egyéni stílusom is – mondja.
Tamás úgy vélekedik, szinte autodidakta módon sikerült elsajátítania sok mindent, ami a páncélkészítésben elengedhetetlen, de folyamatosan tanulni és fejlődni kell ebben is, mint az élet minden területén, ha valaki jó szeretne lenni abban, amit csinál. És Tamás élvezi a tevékenységet, ez sugárzik róla, a hév, amivel beszél, és mindig keresi a fejlődés további lehetőségeit. Alaposan beleásta magát a témába, ehhez kétség sem fér, meg ahhoz sem, hogy pár történelemkönyv megfordulhatott a kezében. Arról, hogy melyik a kedvence, megtudom, hogy a 12. és a 13. századi mongol stílus, az Arany Horda időszaka. Rengeteget kell utánajárnia és utánaolvasnia, hogy mindent hitelesen tudjon tolmácsolni. Folyamatosan tartja a kapcsolatot a hozzá hasonló hobbit űzőkkel, szinte minden akadály és határ elhárul az internetes világban, ahol bárkivel könnyedén lehet cseverészni, anélkül, hogy országhatárokat lépnénk át.
– Leginkább kiállításokra visszük ezeket a páncélokat, legközelebb a becskereki múzeumban mutatom majd be őket. Szeretnék itthon, Magyarkanizsán is létrehozni egy kiállítást, de ez még a jövőbeli tervek között szerepel egyelőre.
Tamás kizárólag olyan anyagokat használ, amik régen is megtalálhatóak voltak, bőrrel és fémmel dolgozik, a munkáját pedig aprólékosan végzi, szinte csodálatra méltó az a türelem, mellyel rendelkezik. Mint mondja, a legelső páncélok gránitból készültek, de neki az egyelőre kihívás, így marad inkább a bőrnél és a fémnél. A páncélok mellett vereteket is önt, de azt viszont nem úgy, mint egykoron, mert hát ugye az arany az aranyárban van, így ő a sárgarezet választotta, amiből a táskákra, övekre való veretek készülnek a keze munkája által. De hogy erre van-e igény, hogy kik szeretik ezeket a dolgokat, megtudhatom, hogy bizony van egy réteg, aki ezt igényli. Jelenleg a magyarországi barátainak készít lemezpikkelyekből öltözéket. Hogy hogyan is néz ki egy ilyen munkafolyamat, arról is beszámol.
– Fúrás, préselés és összefűzés – mutatja az aprólékos munkát, ami több hetet is igénybe vesz, mire minden a helyére kerül, napi négy-öt órát tölt ezzel, így egy nagyobb páncél két-háromhavi munkával készül el, de mivel törekszik arra, hogy minél korhűbb legyen, sokat utána is kell olvasni és a legfrissebb leletanyagokat is számon kell tartania. Több ezer kis lemezpikkelyecske kell ahhoz, hogy egy páncélöltözet kész legyen, és mindent saját kézzel készít a kezdő lépésektől egészen a végkifejletig. Aprólékos kétkezi munkát igényel, na és persze türelmet és összpontosítást is. A Délvidéki Turáni Szövetség alapító tagjaként a magyar és európai népek belső-ázsiai szövetségében azonban csak úgy áramlik a tudás és az információcsere, ahol a hasonló érdeklődési körű emberek tapasztalatot is szerezhetnek.
Tamás egy új információval is szolgált, ami arra enged következtetni, hogy folyamatosan ötletel. A közeljövőben szeretnének megszervezni egy rendezvényt, ami a történelemhez szorosan kapcsolódik. Május végén szervezik meg a Magyarkanizsai Történelmi Napot, amikor is láthatja majd a közönség a páncélosok harcát, lesz jurtatábor, íjászsarok, vikingsátor és kézműves piac is.
– Magyarkanizsa nagy jelentőségű történelmi múltra tekint vissza, Árpád királyunk, Attila fejedelmünk idejében itt volt rév, majd földvár. Szeretnénk egy olyan napot létrehozni, amikor minden a történelem körül forog. A magyarországi varégok, vikingek már biztos, hogy meglátogatnak bennünket, de lesznek itt kunok is. Zentai és belgrádi vendégekre is számítunk, akik a páncélos harcot fogják bemutatni. Továbbá temesváriak is jelezték részvételi szándékukat. Mindezt megspékelve elmondhatom, hogy Obrusánszky Borbála, hunkutató is bemutatkozik a magyarkanizsai közönség előtt. A hunok időszakától Árpád koráig.
Május 25-én a Halász térre tervezik a megnyitót, majd azt követően talpig páncélban vonulnak majd fel a vendégek és az íjászkör tagjai, ahogy Tamás fogalmazott: „Hogy Kanizsa porját újból rúgják a fegyveresek.” De lesz sólyomröptetés, dobolás, szertűz és tűzforgatók is! Addig még Tamásnak is lesz ideje egy-egy új páncélt elkészíteni!
Nyitókép: Veretek, páncélok, melyek Tamás keze nyomát viselik (Milorad Mitrović felvétele)