A tavaszi városi séták alkalmával nem csak az üzletek színes portékájában gyönyörködhetünk. Szinte nincs is olyan kirakat, ahol ne lenne egy vagy több tabló, melyekről mosolygós és reménnyel teli arcok tekintenek vissza ránk. Idén az ezredfordulóban született nemzedéktől búcsúznak a középiskolák. Egyes szociológiai felmérések szerint ennek a Z generációként emlegetett korcsoportnak konkrét elképzelése, jövőképe van. A számukra megfelelő felsőoktatási intézmény kiválasztása már a korábbi években eldőlt a fejükben és folyamatosan „törtettek” céljaik elérése érdekében. Azoknak pedig, akik úgy döntenek, elég volt a tanulásból és munkát szeretnének vállalni, pontos elgondolásuk van, hogy melyik a legideálisabb állás a számukra.
Gergely Árpád felvétele
Nem lehet megmondani, hogy a szülők vagy a tanulók izgulnak ilyenkor jobban, ugyanis mindnyájuknak számos megpróbáltatással kell szembesülniük a középiskola utolsó évében, és az sem mellékes, hogy ezek a kötelezettségek jelentős költségekkel járnak. Mondani sem kell, a szülő lehetőségeitől függően igyekszik mindent megtenni gyermekéért már annak megszületése előtt is. Csemetéje életének minden mérföldkövénél támogatja őt: keresztelőt szervez, jelen van az ovis ballagáson (mert már ilyen is van!), az elsőáldozáson, a bérmálkozáson, fogja a csipiszt minden ellenőrzőn és dolgozaton, együtt izgul a középiskolai felvételin, a versenyeken és egyéb iskolán kívüli megmérettetésen, aggódik a kirándulások ideje alatt, büszkén fotózza a nyolcadikos ballagáson, szülői értekezletekre jár, bulit rendez a 18. születésnap alkalmából, mindeközben arra spórol, hogy egyetemre írathassa vagy önálló útjára bocsáthassa a nagybetűs életbe. Mikor azt hiszi, hogy megpihenhet, újabb kötelezettségek elé néz, mert az egyetemi évek után sincs lazítás.
A diákok a középiskola vége felé haladva tanulnak a legtöbbet, de most ne csak a tanulmányi elvárásokra gondoljunk. Itt szembesülnek leginkább a bürokráciával, amely türelemre inti őket, ilyenkor ébrednek rá igazán arra, hogy a kitartó és szorgalmas munkájuk mennyire volt gyümölcsöző, és talán ekkor érezhetik át legjobban szüleik erőfeszítésének mértékét is anyagiak tekintetében. A lázadó tinikből szinte hirtelen érett fiatal felnőttekké válnak.
Idén az ezredfordulóban született nemzedéktől búcsúznak a középiskolák. Egyes szociológiai felmérések szerint ennek a Z generációként emlegetett korcsoportnak konkrét elképzelése, jövőképe van.
Az érettségüket ünneplő ballagáson és banketten nemcsak egy kor lezárására emlékeznek meg, hanem az új életszakasz kezdetét is ünneplik egyben, ezért rendkívül körültekintően készülnek rá. A szülők ebben a periódusban nem csak az iratkozási információkat tartalmazó minisztériumi kiadványra, az érettségihez szükséges felkészítő könyvekre, -órákra való utazásokra, esetenként a különórákra és beíratásra készülnek fel anyagilag, hanem a külsőségekre is. Ezek a formaságok sokszor költségesebbek, mint az egyetemre való felkészülés, ami miatt sokan banki hitelt vesznek fel, hogy megvehessék azt a ruhát vagy öltönyt, ami megfelel a ballagó pontos elvárásainak.
Ha visszanézzük a közelmúlt ballagóinak fotóit, megállapíthatjuk, hogy szinte kivétel nélkül mindenki úgy készült erre a napra, mintha nem lenne holnap, holott még csak ezután jön a java!
Az iskolák előrelátóan a negyedik tanév elején szervezik meg az osztály utolsó közös kirándulását, ami több száz euróba is kerülhet. Pár évre visszamenően a tanintézmények szalagavatót is szerveznek januárban, amelynek felkészítő táncóráira, a ruhakölcsönzésre, a sminkre és a frizurára is költeni kell. Az érettségi bál napjához közeledve pénzt kell kiadni a fényképezkedésre, az osztályalbum, a tabló elkészítésére, és a manapság divatos bolond ballagás pólóira is. Úgy vélik, az osztályfőnöknek szánt ajándék nem lehet szimbolikus, ugyanakkor a diákok (vagyis a szülők) fizetik tanáraik ünnepi vacsoráját is a banketten a sajátjukon kívül. Nemcsak őket kell megetetni ezen a napon, hanem a többi családtagot is meg kell vendégelni, akik sokszor messziről érkeznek, hogy megünnepeljék a diák életének egyik legnagyobb állomását. A szűkebb család tagjainak öltözetéről is gondoskodnia kell a szülőnek, mert úgy érzi, hogy még ők sem jelenhetnek meg akárhogyan ezen a napon, annak ellenére, hogy minden tekintet csak a vén diákra szegeződik. Gondolhatnánk, hogy ilyenkor a lányok előkészülete költségesebb, mert a báli ruhán és a nappali viseleten kívül a kiegészítőkre, a frizurára, sminkre, kozmetikusra, szoláriumra (!), műkörmökre és műszempillákra is költeni kell, de nagyot koppanhatunk, amikor utánajárunk annak, hogy mennyibe kerülnek az igényesebb öltönyök, cipők, övek, órák, amiket a fiúk ilyenkor a legszívesebben viselnének magukon. Ha visszanézzük a közelmúlt ballagóinak fotóit, megállapíthatjuk, hogy szinte kivétel nélkül mindenki úgy készült erre a napra, mintha nem lenne holnap, holott még csak ezután jön a java! Érettségi vizsgát kell tenni két tantárgyból, meg kell védeni a dolgozatot és a felvételin is jól kell szerepelni.
Nem hiszem, hogy ilyenkor a fiatalok nyugodtan hátradőlnek és felhőtlenül buliznak, mert a fejükben még ott motoszkálnak a kérdőjelek, akárcsak az ismeretlentől való félelem. Mégis, mikor mélyen belenézünk a szemükbe, elégedettséget láthatunk visszatükröződni, hálát és köszönetet, ami minden szülő számára felbecsülhetetlen.
