Az utóbbi években egyre gyakoribb a jégverés, óriási kárt okozva a gazdáknak, a termény biztosítását azonban mégsem tartják sokan kifizetődőnek. A biztosítótársaság szerint érdemes biztosítást kötni a terményre, főleg a nagyobb befektetést igénylőkre, a gazdák meg vegyesen vélekednek, ki esküszik a biztosításra, ki meg úgy van vele, hogy inkább túlél egy-egy jégkáros évet, minthogy huzamosabb ideig hiába fizessen. A biztosítási díj a termesztett haszonnövény értékének 2–5 %-a, és az állam támogatja is, mégpedig úgy, hogy a biztosítás értékének 40 százalékát visszafizeti, viszont csak húsz hektárig, amit felrónak a gazdák, hiszen úgy vélik, minden hektárra járna támogatás.
A repce akkora befektetést igényel, hogy érdemes biztosítani (Gergely József felvétele)
A Wiener Städtische Biztosítóintézet zentai irodájában a Nikola Štrbačkitól, a részleg vezetőjétől kapott információk szerint a gazdáknak csupán kis hányada biztosítja a terményét, de már egészen másképp vélekedik az, akinek már volt nagyobb kára és a biztosító kifizette neki.
– A biztosítás biztonságot nyújt, és ha megnézzük, hogy nálunk például a biztosítás díja a hozamnak mindössze a 2-3 százaléka, akkor mindenképp érdemes rászánni azt a pénzt, pláne, hogy még az állam vissza is fizeti majdnem a felét. Amikor valaki bejön hozzánk és biztosítani akarja a terményét, elmagyarázzuk neki, hogy ő határozza meg, mekkora összegre szeretné, persze egy megadott kereten belül, és hogy miért lenne érdemes megkötnie a szerződést. Ha a gazda úgy véli, hogy abban az évben kiváló termése lesz, akkor magasabb díjat határoz meg, így egy esetleges kár esetén mi is többet fizetünk. Fagykárra február végéig lehet biztosítást kötni, és ez csak a gyümölcsre vonatkozik, aztán áprilisban és májusban kötjük a szerződéseket a jég, villámcsapás és tűz okozta károk esetére, és kimondottan viharkárra is lehet szerződést kötni. A legtöbben a búzát, a repcét, a napraforgót és az árpát biztosítják, meg a gyümölcsöt. A repcénél a biztosítás díja az átlaghozam árának körülbelül a 3 százaléka, a napraforgónál és az árpánál 2 százalék, vagyis ez nem olyan nagy összeg, tehát érdemes élni a lehetőséggel. Ha például a gazda egy hektár búzáját 100 000 dinárra biztosítja, arra 1800 dinár biztosítást fizet, és abból leszámítódik a 88 dináros adó, a maradéknak a 40 százalékát meg visszaadja neki az állam. Ennyiért kár lenne kockáztatni.
A gazdák többféleképpen vélekednek. Van, aki esküszik a biztosításra, van, aki meg úgy gondolja, hogy kevés az a húsz hektár, amennyire ad visszatérítést az állam, és inkább nem is foglalkoznak vele:
Menyhárt László és Menyhárt Urbán Ágnes zentai gazdák Bánátban és helyben gazdálkodnak, s korábban mindig kötöttek biztosítást, általában árpára és búzára, de az utóbbi két évben nem így jártak el:
– A minisztérium 20 hektárig járul hozzá a biztosítás összegének támogatásához, vagyis csak korlátozottan ad támogatást, így meg nekünk nem éri meg. Nekünk a húsz hektár még húsz százalékát sem fedi a gabonával bevetett területeinknek, így sem tavaly, sem az idén nem biztosítottunk. Azokban az években, melyekben még kötöttünk szerződést, és volt is kárunk, a biztosítótársaság gyorsan, hatékonyan járt el, megkaptuk a biztosítás összegét a megbeszéltek alapján, és meg voltunk elégedve, viszont az elmúlt években azt állapítottuk meg, hogy nem éri meg biztosítást kötni. Nekünk, akik nagyobb területen gazdálkodunk, akkor lenne érdemes biztosítani a terményt, ha az állam nagyobb területre adna támogatást. Úgy gondoljuk, hogy ugyanúgy, ahogy külföldön is, minden hektárra jár a támogatás, ez lenne itt is a megoldás, tehát nem a gazdának kell kiérdemelnie a támogatást, hanem a hektár termőföldnek. Az a probléma Szerbiában a támogatással, hogy redukálják, és amelyik gazdának több van, annak nem érdemes, holott a támogatásnak nem a gazdát kellene megilletnie, hanem a hektár földet. Tudomásom szerint az Európai Unióban hektár alapú a támogatás, tehát azt támogatják, hogy azon a földterületen termeljenek, és olcsóbbá tegyék termelést – magyarázta Ágnes.
Menyhárt Urbán Ágnes (Gergely József felvétele)
Nagy Abonyi Arnold (Gergely József felvétele)
Nagy Abonyi Arnold és családja a Felsőhegytől hat kilométerre lévő tanyáján és a körülötte elterülő földterületeken gazdálkodik Tornyos kataszteri községben. Ők már a negyedik generáció, akik a földből élnek, és úgy néz ki, hogy tanulmányainak befejezése után a fiuk is folytatja majd a családi hagyományt. Arnoldék évek óta biztosítják az érzékenyebb növényi kultúrákat, és elmondása szerint tavaly szépen is fizetett nekik a biztosító az Adahatárban történt májusi jégverés után:
– Az olyan érzékenyebb növényi kultúrákra kötünk biztosítást mint az olajrepce és a gabona, és így számolunk azzal, hogy pár százalék haszonról eleve lemondunk, ebből fizetjük a biztosítást, viszont kár esetén van honnan pénzt remélnünk. Nagy segítség, hogy az állam megtéríti a biztosítási költség 40 százalékát, hiszen így majdnem feleannyiba kerül, és ezt a pénzt ősszel ki is fizetik. Tavaly volt is jégkárunk, mindkét repceparcellánknak majd a felét elverte a jég, és a biztosítónk azt teljes mértékben megtérítette, úgyhogy elégedettek voltunk. A szomszéd parcellákon egy másik biztosító körülbelül 10 százalékos kárt ítélt oda, tehát ők meg elégedetlenek voltak, úgyhogy jól meg kell választani a biztosítót. Visszatérve arra, hogy érdemes-e biztosítani, a repcénél elég sok a befektetés, tehát nagyobb a kockázat is, és mi nyugodtan akarunk aludni, így az összes repcével bevetett területünket biztosítottuk. Amikor már érésben van, az érett szemet a legapróbb jég is kipergeti, és teljes kárt tud csinálni. Az olajrepcére egész évben nagy a befektetés, ötszáztól akár ezer euróig is terjedhet hektáronként, és ezt nem lehet kockáztatni.
Arnold azt mondja, a családjukban régebben nem biztosították a terményt, és bennük is csak az után merült fel ennek a lehetősége, miután 2003-ban egy nagy jég százszázalékos kárt tett egy nagy tábla búzájukban:
– Egyre több a befektetés a mezőgazdaságba, és mivel érzékenyebb haszonnövényeket is termesztünk, rendszeresen biztosítunk. Régebben is voltak nagy károk, de nem érintettek bennünket ennyire, hiszen nem voltak ekkora befektetések. Így meg, hogy az állam is elkezdte támogatni, mi is másképp álltunk hozzá. A biztosítás nem nagyon nagy összeg, viszont egy nagy jégcsapás egyik pillanatról a másikra tönkreteheti az gazdát. Mivel a parcelláink java része egy helyen van, a tanya körül, akár egy csapásra az összeset elverhetné – magyarázza Arnold.
A tavaly májusi jégkár Adahatárban (Gergely József felvétele)
Az is szóba kerül, hogy mennyire reális a kárfelbecslés, és azt mondja, hogy aki ezt a feladatot végzi, az profi, tudja, hogy mit kell néznie, mit kell látnia, és a gazdák sokszor azért elégedetlenek, mert nem azonnal jön ki a terepre, hanem pár nappal később, és addigra a növény egy kicsit „helyreverődik”:
– A kárfelbecslő a biztosító embere, ezért a gazdák attól tartanak, hogy részrehajlóak, így szoktak független szakembert is hívni, viszont az könnyedén állapít meg nagy károkat, hiszen nincs teher a vállán. A gazdák azt szeretnék, ha a kárfelmérés rögtön az első napon megtörténne, mert akkor legdrasztikusabb a látvány, de az nem mindig tükrözi a valóságot, mert sokszor kihajt a növény, mondjuk a szója esetében újrahoz szemeket. A biztosító nem jön ki rögtön, inkább második-harmadik napon, addigra sokszor a gazda is kicsit megnyugszik, és a földterület is megközelíthető lesz. Abból is szoktak problémák lenni a gazda és a biztosító között, ha jégkárra van biztosítás kötve, de ha közben a szél vagy bármi más okoz pluszkárokat, azt már levonják, és ezért sokan csalódtak a biztosításban. A gazdák tehát vegyesen vélekednek ez ügyben. Van, aki úgy gondolja, hogy a biztosítás díja már olyan, mintha elverte volna a jég, mert akkor a biztosítás díja elvisz a haszonból, és úgy kalkulálnak, hogy úgysincs minden évben jég, amikor meg lesz, azt majd túlélik, kiheverik, emígy meg lehet, hogy tíz–húsz évig is fizethetik hiába. Sokan bíznak abban is, hogy nem lesz jég, de én azt látom, hogy azért kezdenek a gazdák efelé hajlani, pláne, hogy az állam visszatérít a biztosítás díjából.
