Június 21-én, pénteken Zentán a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplomban Együtt-lét – Hit és család, megmaradás a határon túl címmel tartják meg a VIII. Demográfiai, egészség- és szociálpolitikai konferenciát, mely a zentai Közkórház, a zentai Polgármesteri Hivatal és a zentai Kis Szent Teréz-plébánia, valamint a Gál Ferenc Főiskola, a Szeged Csanádi Egyházmegye, a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság, a Diczfalusy Alapítvány, Kecskemét Megyei Jogú Város közreműködésével és a Vajdasági Magyar Szövetség támogatásával valósul meg.
A konferencia fő mozgatója a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság (MCSNTT) és annak elnöke, dr. Párducz László Ph.D., a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, aki interjúnkban többek között arra ad választ, milyen tevékenységet folytat a MCSNTT, milyen célkitűzéseik vannak, hogyan működnek együtt a határon túli magyar nemzettesttel, és milyen konferenciára számíthatnak az érdeklődők Zentán.
– A Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság megalakulása óta a magyar emberek, főként a fiatalok közgondolkodását szeretné befolyásolni egy olyan szemléletmód kialakításával, amely elősegíti az egyének életében a tudatos, harmonikus családi életet. Nemzeti értékeink megbecsülése mellé – egyéni és össztársadalmi szinten – a testi és lelki értékeinkben azt a fajta megerősödést igyekszünk kifejleszteni, amely gyarapodásunkhoz vezet. Az MCSNTT a különböző érdeklődésű szakemberek együttműködésén alapul, és 1976 óta valódi multidiszciplináris társaságként működik az anya- és csecsemővédelem területén.
A személyes indíttatás, a gyökerek bizonyára kifejezésre jutnak társaságunk jelenlegi munkájában és képviseletében.
Jómagam Adán születtem. Szüleim a katolikus hit szerint neveltek. Örömmel emlékszem vissza arra, amikor édesapám az általános iskolám előtti szobor bemutatásakor elmagyarázta, hogy Szarvas Gábornak az adai iskolámon kívül még ott áll a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt is a szobra. Az általános iskola kapuját átlépve egész életemet meghatározták édesapám szavai: „Fiam, ezentúl már nem foghatom a kezed, de mindent megteszek azért, hogy taníttassalak, de te is tegyél meg mindent azért, hogy Szarvas Gábor közelébe kerülj.”
2016 óta érzem a szobor közelségét a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjaként.
A fiam adta életem mottóját, amikor is születésnapomra az alábbi, Assisi Szent Ferenc-idézetet kaptam tőle: „Először azt csináld, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges. És hirtelen azon találod magad, hogy megcsináltad a lehetetlent.”
A társadalom fennmaradásának záloga a gyermek. Észre kell vennünk, tudatosítanunk szükséges korunk jelenségeit: a világot átszövő morális válság következményeként a hagyományos értékek, így a házasságok romlását, a családok létrehozásának hiányát, felbomlását. Századunk nagy problémájaként jelennek meg a felsorolt negatív irányú fejlődések, amelyek az emberi életek identitásbeli torzulását hozzák létre.
Társaságunk az erkölcsi folyamatokat igyekszik jó irányba terelni, miközben a család intézményét támogatjuk. A gyermekek, a nők, a felnőttek és az idősek egészségügyi és morális védelmével igyekszünk a felelősség érzését felkelteni társadalmunk legfontosabb intézménye, a család iránt. Mindenkiben szeretnénk tudatosítani, hogy ebben a szűk közegben, a családban taníthatunk leghatásosabban: kulturális, erkölcsi, szociális és szellemi értékeket adhatunk át. Ha ezeket nem alakítjuk ki saját élettereinkben, akkor ezek nélkül sem egyéni, sem társadalmi jólét és fejlődés nem következhet be.
Sajnálatos tény, de tudnunk kell, be kell vésni a gondolatainkba: Magyarország népessége több mint tíz évvel az ezredforduló után a tízmilliós lélekszámú határ alá esett. A családok több mint felében nincs gyermek. Bármennyire is vitatjuk, de köztudott, hogy a jólét emelkedése a születési arányszám csökkenésével párhuzamos szokott lenni. Az egyenjogúság következtében a nők nagyon sok esetben későn nyomják meg a reprodukcióért felelős gombot az életükben, mert előtte sok minden mást igyekeznek előtérbe helyezni. Társaságunk a közgondolkodás változását szeretné befolyásolni úgy, hogy gyermek-centrikussá, családbaráttá tegye azt.
A demográfiai válság közepette a szülés, az anyák, a családok védelme tudományos tényekkel és azok népszerűsítése az MCSNTT közéleti kiállításával, a szülészet-nőgyógyászat minden eszközével a nemzetünk megmaradása érdekében a reprodukciós egészségvédelmet szorgalmazzuk, valamint a generációk közti együttműködést úgy, hogy erősíteni szeretnénk a hagyományos családi értékrendet, az élet szentségének tiszteletét.
Mióta tartanak kapcsolatot a határon túli hasonló szervezetekkel és hogyan működnek együtt?
– Az országhatárainkon kívüli – a magyar nemzet szerves részét képező – magyar családok és nők védelmével foglalkozó szervezetekkel, egyesületekkel régóta tartunk kapcsolatokat, főként a szülészeti-nőgyógyászati szakmán belül. Társaságunk multidiszciplinaritása kifejezi azt a sokrétűséget, amit a tagjaink (védőnők, demográfusok, iskolaorvosok, tanárok…) kifejeznek a cselekvőképességükkel. Kifejezik a felelősségüket a magyar családokért határainkon belül és kívül. Ahogy a rokonságunkban, így a nemzetünk életében is a körülöttünk lévő pozitív és negatív töltések történések hatására a szakmai kapcsolataink adják azt az életerőt, amit valójában a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság képvisel. Régóta szervezünk közös konferenciákat.
Ez az alkalom kiváló lehetőséget teremt arra, hogy az összmagyarság nevében nyilvánuljon meg társaságunk: egymás problémáinak megismerése, a tapasztalatok átadása véleményem szerint közösségünket, közösségérzetünket, lelki világunkat is erősíteni fogja. A rendezvényeink célja: állami, egyházi és szakmai vélemények megismerése a társadalmi, közösségi célok érdekében.
A kérdésnek több vetülete van. Az egyik valójában közös, hisz a Kárpát-medencében élő nemzetek demográfiai helyzete nagyjából hasonló. Az összejöveteleinken, így a zentain is a közös problémáinkat, megoldási lehetőségeinket beszéljük át.
Több évtizede tartjuk a kapcsolatot, veszünk részt tudományos kutatásokban, így az újvidéki női klinikával egészségmegőrzéssel kapcsolatos felméréseket végeztünk, az ebből levonható következtetéseket igyekszünk a döntéshozók tudomására juttatni.
Nagy jelentőségűnek tartom azt is, hogy a jelen rendezvény másnapján a zentai polgármesteri hivatal dísztermében, június 22-én, szombaton kilenc órai kezdettel a szerb–magyar nőgyógyász baráti társaság szimpóziumára kerül sor.
Milyen hozadékai vannak a közös munkának?
– József Attila szerint „A nemzet közös ihlet”. A családokban ez még inkább kifejeződésre kell, hogy jusson, hisz ez a „közös ihlet” az, amely a család által a gondolkodás és magatartásformáinkat, alapvetően az egész személyiségünket meghatározza.
Keménységemben, a közösség-érzetemben, hogy egyek vagyunk, egyek külön-külön és egy egységben, a családi indíttatásom biztosan meghatározó volt. Szüleim nekem és a testvéremnek megtaníttatták a más embereken való segítés nagyszerűségét, a „becsület az a sötétben is becsület” szemléletet, a Tízparancsolat betartására való törekvést, az új dolgokból a kiválasztás képességét az élettől kaptam. Úgy érzem, hogy mindezt vissza is kell adnom nemcsak a szüleimnek, hanem mindenkinek, aki körülvett és körülvesz. Ezért is kezdeményeztem, hogy Zentán is legyen egy közös rendezvény.
A Magyar Család és Nővédelmi Tudományos Társaság elnökeként a nemzeti sorssal való azonosulást, az ebből fakadó felelősség elvállalását, a reprodukciós folyamatok nyílt feltárását, a jövőkép egységes formálása révén a Kárpát-medencében a magyar népesség létszámának pozitív irányba való előmozdulását társaságunk fő célkitűzései közé sorolom.
A magyar nemzetünk, a magyarságunk létében a fundamentum a család, mint ahogy a társaságunk jelképe is kifejezi „a magyar család”, amely ezer éven át ezer veszedelemmel szemben megóvta és növekedését biztosította népünknek. „Egykés” magyarságunkban az értékek rendje megbomlott. Az MCSNTT küldetését kell továbbvinnünk: az iránymutatáson kívül gondolkodásra, megfontolásra kell késztetnünk a fiataljainkat a reprodukciós egészségvédelem érdekében.
Az egyéni gondolkodásmódomat befolyásolja a szakmai pályafutásom során megismert tragédiák sora. A magyar emberek sorsa, a nőké, azok a roncsolt sorsok, amelyeket a terhesség-megszakítások, az STD (szexuálisan közvetített fertőzések) vagy a késői sikertelen gyermekvállalások okoztak.
Emberi mélységekben ismerhettem meg a magyar valóságot. A fiataljaink szexuális életére jellemző vonásokat, amikor az első nemi kapcsolat alkalomszerűen jött létre, a teherbeesés lehetőségére nem is gondoltak, mert felkészületlenek voltak, hiányoztak az ismereteik. Sokszor tapasztalhattam a felelőtlenség azon megnyilvánulási formáját, amikor a nemi úton terjedő betegségeket, illetve a teherbeesési lehetőségeket azzal hárították, hogy az velük úgysem történhet meg. S megtörtént, mégis megtörtént… A nem kívánt terhességek fiatalkorban nagy kockázatúak, mind a terhességmegszakítást, mind a szülést tekintve. Évente mégis közel tízezer fiatal lány (
Csakis az együttes szellemi erőfeszítés hozhatja meg a sikert, csakis a politikai élet vezetőivel közösen lehet meghozni a döntéseket és teendőket, csakis ez vezethet helyes irányba.
Az életvezetésünkkel és a családi életünk hitelességével lehet példát mutatni annak a rengeteg immunhiányos embernek, akiknek a nemzettudata is gyengélkedik. Ahogy az immunhiányt, úgy a nemzettudatot is nehéz gyógyítani, de nincs más választásunk kezelni, gyógyítani kell: a fejekben, a lelkekben kell tudatosítani a változást, változtatni az életmódban, a történelmi alapértékekben, a családhoz, a hithez való viszonyulásban. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor minden egyéb ezután megvalósítható.
Az egyház is fontos szerepet tölt be a társaság munkájában. Mióta él ez a közös szerepvállalás?
– Szent István óta a magyarsághoz hozzá tartozik a kereszténység. Mi magyarok a kereszténységnek köszönhetően maradtunk meg Európában. A több mint egy évezredes társadalmunk erkölcsi értékrendjét a keresztény tanítások határozzák meg. A közelmúlt történéseiben kell keresnünk a következményeket, az identitásbeli torzulásunkat és erkölcsi válságaink okait.
S amennyiben demográfiai javulást szeretnénk elérni a megmaradásért vívott harcban – újra és újra figyelembe kell vennünk az évezredes hitünket, a család kiteljesedését és jelentőségének megerősödését, a legtökéletesebb törvénykönyvben, a Tízparancsolatban leírtakat.
Nekünk itt és most, a mélybe vágó keresztény és nemzeti gyökereinkből táplálkozva, mindenkit rá kell döbbentenünk arra, amit a statisztikai adatok kiszámoltak, az évszázadok és évezredek tapasztalatai bemutattak: a legbiztosabb élet, a megmaradást biztosító életforma a családon belül van.
A házassági kapcsolatból született gyermekek kedvezőbb feltételek mellett jönnek világra. A stabilabb anyagi körülmények, a kiegyensúlyozott pszichés környezet mind a testi, mind a lelki fejlődés szempontjából lényeges. A megszületett gyermekek a családi fészekben kapják meg azt a biztonságot és szerető gondoskodást, amely az ő személyiségfejlődésükhöz nélkülözhetetlen a későbbiekben.
Az egyház szerint a házasság szentség, a házasság egy férfi és egy nő tartós életszövetsége. A család intézménye válságban van, és ezt a korunk, a modernnek mondott világ vívmányai eredményezték.
A zentai konferencia egy konferenciasorozat része?
– Igen. A Szent István-i örökség jövőt ad számunkra, mert örökségbe kaptuk a szent család erkölcsi erejét: a rendíthetetlen hitet, a céltudatosságot, a kitartást, a küzdelmet, az erőfeszítést, a kötelességteljesítést, a felelősséget. Mindazt, amit az isteni gondviselés kijelölt számunkra.
A rendezvénysorozat Kecskemétről indult Mák Kornél és Bártfai György professzor úr (az MCSNTT örökös tiszteletbeli elnöke) kezdeményezésére. A későbbiekben csatlakozott a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karáról prof. dr. Németh Gábor általános szak és továbbképzési dékánhelyettes, a Gál Ferenc Főiskoláról dr. Kozma Gábor rektor úrral egyetemben.
Erőfeszítéseink produktumai a „Demográfia és egészségpolitika” rendezvénysorozat újabb és újabb állomásai. A magyar nemzet stációi ezek… Kecskemét, Gyula, Szeged, Kiskunmajsa, Baja, Székesfehérvár, most Zenta, júliusban Tusványos, majd szeptemberben Debrecen… A befejező rendezvény a Magyar Parlament felsőházi dísztermében lesz, és ott minden állomás képviselői közösen fognak megnyilvánulni.
A tudományos rendezvények olyan alapok, olyan egészség- és értékvédelmeket képviselnek, amelyek kifejeződésre jutnak a házasságban, a családban, a nemzetben, vagy akár egyházi szinten – szűkebb vagy tágabb közösségekben. Ennek a részesei leszünk Zentán az Együtt-lét azaz a Hit és család, megmaradás a határon túl című tudományos rendezvényen.
Kiket várnak a zentai konferenciára?
– Mindenkit, aki el tud jönni, mindenkit, aki egyetért a céljainkkal, aki az ott elhangzottakat a saját környezetében – lehetőségeihez mérten – tovább tudja adni, szeretettel és tisztelettel várjuk…
