Kupuszina lakosságának fő foglalkozása a földművelés. Sokáig leginkább a konyhakerti termékeiről volt híres a falu, amelyeket az akkori Jugoszlávia nagyvárosainak piacain értékesítettek. Jól ismert terméke (volt) a külön fajtaként számon tartott kupuszinai vöröshagyma. Napjainkban a gabonatermesztés és a gyümölcstermesztés hasonló mértékben van jelen. Terjedőben van a virágtermesztés is Kupuszinán, sőt immár világszínvonalú minőséget produkálnak az ágazat művelői a faluban. Nagyrészt családi gazdaságok, több generációs kertészetek működnek. Az alábbiakban a Pilin és a Toldi család tevékenységén keresztül ismerkedhetünk meg a nyugat-bácskai, a munka terén is hagyománytisztelő közösség ,,virágzó” mindennapjaival.
A végzettségét tekintve kertészmérnök Pilin Endre szülei inkább gyümölcs- zöldség- és gabonatermesztéssel, neje, Natália szülei virág- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Összerakták azt, amijük volt, és így együtt, a házasságot követően kezdtek bele a nagybani virágtermesztésbe. Kertészetük neve: En-Na Garden.
– Nagy ambícióval fogtunk a dologba. A tavaszi kiskerti, balkonnövények termesztésével kezdtük. Aztán áttértünk a vágott virágok termesztésére is, terjeszkedtünk tovább. Ami állandó virágunk, az az őszi (cserepes) krizantém és a nyári szárazvirágok termesztése mindenszentek ünnepére. Most már igyekeztünk egész évre kiterjeszteni a termesztést, az árusítást. Szeretnénk minél inkább átigazolni a vágott virágok termesztése felé, változtatni az összetételen. Ennek az az oka, hogy látunk rá igényt, és a munkakörülményeink szempontjából is előnyösebb volna, tudnánk egyéb növényi kultúrák termesztésével foglalkozni. A terményeink értékesítése piacokon, viszonteladóknak, nagyban, háztól elszállítva zajlik. Ott vagyunk Apatinban, Zomborban és mindenhol, ahol csak lehet, jelen vagyunk a virágainkkal. Szerződéses fölvásárlás sajnos nem történik, pedig az előnyös volna. Merem azt mondani, hogy nem csak az általunk termesztett, hanem a faluban egyéb termesztőknél kapható növények, virágok minősége versenyképes volna a külföldi piacon is. Ha adódna lehetőség a kiszállításra, még több, még jobb növényt termeszthetnénk. Vannak itthon különböző támogatások, de nem mindig ideálisak a számunkra, kis és közepes termelők számára. A nem túl kedvező körülmények ellenére elmondható, a kupuszinai termesztők képesek világszínvonalú minőséget előállítani. Ami a munkaterületet illeti, ez a technológia nem hasonlítható össze például a gabonatermesztéssel vagy a gyümölcstermesztéssel, mivel 1000 négyzetméteren is akár, ha valaki okosan ki tudja használni a területet, akkor tízszer, hússzor annyi jövedelmet is meg tud valósítani, mint mondjuk az öt hektár gabonán vagy öt hektár gyümölcsösön. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy megfelelően időzítve, megfelelő eszközökkel és piacot keresve tegye a dolgát – hallottuk Pilin Endrétől.
A virágtermesztés tehát állandó jelenlétet, odafigyelést és szakértelmet igényel. Toldi István, akit egyébként a Népművészet Mestereként, többszörösen díjazott Mesefaként is ismerhet a vajdasági (olvasó)közönség, több generációs családi alapok nélkül, nejével, Erikával szintén a házasságukat követően kezdett bele a (fűszer)növény- és a virágtermesztésbe. Leányukkal, Violettával és vejükkel, Nándorral együtt gondozzák a példásan kiépített családi gazdaságot.
–Fűszernövényeket meg szintén tavaszkor kerti-, balkonvirágokat, petúniát, gazániát, salviát, bársonyvirágot vagy népies nevén büdöskét, mindenfélét termesztünk. Mikor ennek az ideje lejár, addigra már van a sóvirág, szalmavirág, akkor abból készítünk koszorúkat, csokrokat. Most is van már készen, vagy 70, 80 darab koszorú, csokor. Amikor lejár a nyári idény, onnantól megindul az árvácska, továbbá a mindenszenteki kínálat előállítása. Nyilvánvalóan a november elsejei ünnep a legforgalmasabb nap. Decemberig árusítunk a piacokon. A téli ünnepek idején van kis pihenés, megállás, aztán január hetedike körül ismét indul a munka.
Tehát gyakorlatilag egész éven át zajlik a termesztés. Az értékesítés szintén a piacokon, aztán a különböző virágvásárok alkalmával történik. Munkahelyen vagyok, bolti eladóként is dolgozom, ezért, ha a munkaidővel egybevág, nem tudunk menni, de ahol csak lehetséges, jelen vagyunk. Mi nagybani árusítást nem végzünk, kiállunk az asztal mögé, a miénk mögé, és akkor azt árusítjuk. Rendelnek is rendszeresen, tehát, ha valaki szól nekem december környékén, hogy neki szüksége van mondjuk 5000 zsályára, akkor azt elkészítem. Az árak évek óta változatlanok. Hogy úgy mondjam, szerencsére le sem megy, sajnos föl sem kúszik… Azonban az újvidéki, illetve a nagyvárosi (virág) piacokon az árak messze meghaladják az ittenieket. Az egyéves fűszernövényekért ott 200, 250 dinárt, a többévesért 300, 400 dinárt is elkérnek. Mifelénk pedig 100, 120 dinár ugyanez. Ami szintén jelentős különbség, hogy mi a cserépbe nemcsak két vagy három szálat teszünk, hanem öt kis bokrocskát.
Azzal számolva, hogyha mondjuk, valaki egy recepthez vesz fűszert, legyen elegendő növény, hogy ha nincs is kertje, de átteszi nagyobb cserépbe, meglegyen a kellő levélmennyiség. Úgy gondoljuk, így emberi és korrekt. Továbbá törekszünk a vegyszermentes termesztésre is. Nagyszerűek a visszajelzések, elégedettek a vásárlók. Szépen megerednek a növényeink, mivel nincsenek ,,meghajtva”, vagyis a maguk tempójában nőnek, ezért amikor elérnek a virágzáshoz, dúsabbak is. Lehet, hogy két-három héttel több kell nekik, hogy utolérjék a doppingoltakat, de sokkal tovább életképesek – mesélte Toldi István, aki gyakran adományoz is a növényekből. Így majd a Doroszló–Szentkúton, a helyi Keresztény Magyar Nyugdíjas Szervezet által nemrégiben kialakított gyógynövénykert számára, de számtalan esetben a kupuszinai templom, egyházközség részére is. Erről így vall:
– Sokszor megesik például, hogy megmarad valamilyen növény, mi azt sosem dobjuk ki, ha másnak nem, a szomszédnak ajándékozzuk. A jó cselekedet mindig öröm és megéri.