Hétköznap délelőtt érkezünk a faluba. A faluba, melyet már oly sok jelzővel illettek. Volt már gyöngyszem, de híres arról is, hogy állandó változásban van, miközben őrzi múltját. Saját szemével is megláthatja és a bőrén is megtapasztalhatja az oda látogató, hogy ide befutva a gyökerével erősen kapaszkodó fán új hajtások nőnek, a levelek pedig harsányan zöldek. Elragadtatásom oka nem csak az, hogy sok minden köt ide, több évnyi munkába járás kerékpárral, helyek, fák, épületek és emberek, akik itt vannak, vagy már csak voltak. Minden réginek a helyét átveszi valami új, valami még jobb, ami az épületeket illeti, az emberek emlékét pedig őrizzük, ahogy a kéznyomaik is ott vannak mindenhol.
Már körvonalazódik, tavaszra kész is lesz a környéken egyedülálló Mini Vajdaság és Duna-makettpark (Gergely Árpád felvétele)
Faragó Zoltán, a Szabó Dénes Egyesület vezetője (Gergely Árpád felvétele)
Predrag az egyik koordinátor (Gergely Árpád felvétele)
Luka irányítja a munkát (Gergely Árpád felvétele)
Lora Franciaországból érkezett (Gergely Árpád felvétele)
David idén még Belgrádban is tesz egy körutat (Gergely Árpád felvétele)
Teresa nevetve végzi a kemény munkát (Gergely Árpád felvétele)
Van mit eltakarítani a készülő múzeum udvarából, de nem hátrálnak (Gergely Árpád felvétele)
Egyre közeledik a teljesség felé (Gergely Árpád felvétele)
Kérdezem a fotós kollégát, mit tapasztal, nyugalmat vagy kihaltságot. Ő mindkettőt. Egészen addig, míg meg nem hallja a fülének kedves zenét a gyönyörű templomkertből, a turulmadár-szobor árnyékából. Mivel olyan sok turulszoborral nem dicsekedhetünk szűkebb környezetünkben, így már sejthető, hol járunk. Tóthfaluban. A magyarkanizsai községhez tartozó, még ezer lelket sem számláló településen, ahogy egyszerre több dolog is zajlik a nyár folyamán. Amiről ezek után még híresebb lesz, az az Ambrus Imre által most készülő Rákóczi lovas szobor, illetve a Mini Vajdaság, Duna-makett és a múzeum se fogja csorbítani a falu hírnevét. Céljuk nem a hivalkodás, sokkal inkább a tenni akarás. Olyannyira, hogy minden alkalmat megragadva ebbe már külföldieket is bevonnak, ahogy ezt tették már tavalyelőtt is, amikor az első önkéntes tábor résztvevői Európa legkülönbözőbb szegleteiből érkeztek, hogy kétkezi munkájukkal segítsék a Duna-makett kiépítését. Július legvégén is ez zajlott, erről is mesélt nekünk Faragó Zoltán, a tóthfalusi Szabó Dénes Egyesület elnöke, aki számtalan, a faluban megvalósult álom kiötlője.
– A most zajló volontőrtábor sorjában a második. Két éve már volt egy ehhez hasonló, ami az Ifjú Földerítők Szerbiai Egyesületének szervezésében valósult meg. Ez valójában egy építőtábor, ahol külföldi partnerszervezetekkel karöltve ezek a földerítők együttműködnek annak érdekében, hogy helyi közösségeket, kis szervezeteket, településeket jobbá tegyenek. Ebbe beletartozik, hogy felújíthatnak különféle közösségi épületeket vagy segítsenek takarítani egy-egy falut. Két éve a Szabó Dénes Egyesület megpályázta ezt a lehetőséget, hogy igénybe vegyük a segítségüket az épülő Duna-makettünknél. Akkor Finnországból, Boszniából, Portugáliából, Törökországból érkeztek az önkéntesek, akik kemény munkájuk mellett abban is segítettek, hogy eszközöket adtak. Ennek a folytatása zajlik éppen. Bár voltak építőtáboraink a faluban, az ifjú földerítők most másodszor vannak itt. Idén egy emésztőgödröt ástak ki, illetve azt felfalazták, kertészkedtek, füvet nyírtak, sövényt vágtak, átfestették a kis fahidacskákat, amik a makett részei, de a többi projektbe is besegítettek, aminek részese az egyesület. Így például a fából készült szobrokat, a szentek és királyok parkjában elhelyezkedőket is átfestették, továbbá a kapukat, a fa műtárgyainkat is lekezelték. A másik nagy álmunk egy múzeum építése, ami a központban lévő egykori, népnyelvi nevén: kiskocsma, ezt fogjuk átalakítani majd múzeummá, ami egy közösségi hely lesz. Kocsma ugyan nincs a faluban, de ez talán nem is olyan nagy baj. Ennek kitakarításában is részt vettek a külföldi önkéntesek, akiknek sokat köszönhetünk – magyarázta Zoltán, aki minden megnyilvánulásával és tettével a nemzetéhez és a falujához való ragaszkodását fejezi ki, hatalmas életigenléssel. Tőle megtudtuk azt is, hogy a Duna-makett és a Mini Vajdaság elkészülte nagy valószínűség szerint jövő tavaszra várható, bár idén, a falu fennállásának 110. évfordulójára tervezték, de közben belevágtak egy harmadik nagy projektbe is, ami egy Rákóczi-szobor készítése. A törökbecsei Ambrus Imre keze nyomát dicséri majd ez is, ahogy Zoltán fogalmazott, a falu udvari szobrászművésze már javában dolgozik a piros ponyva alatt.
– Mivel Tóthfaluban 2001 óta működik a Rákóczi Szövetség helyi szervezete, meg azóta lett egy ifjúsági szervezetünk is, nem feledkezhetünk meg arról, hogy idén Rákóczi-évet ünneplünk, így a helyi szövetség kezdeményezésével, a Szabó Dénes Egyesület és a többi helyi egyesület összefogásával egy egész alakos Rákóczi lovas szobrot fogunk készíteni, ami azért nem rossz dolog egy 650 lelkes falucskában – mesélte szerényen, de a szemében az öröm csillogásával. Szerényen nem is dicsekedne, de azért csak rákérdezek az augusztus közepén zajló táborra is. – Az identitástábor egyhetes lesz, melyben Kárpát-medencei fiatalok vesznek részt. Be fogjuk mutatni Délvidéket a kétszáz résztvevőnek, de fellép majd az Ismerős Arcok Zenekar is 13-án, valamint 14-én Mr. Basary, akit a Kormorán Együttesből ismerhetünk. Ott kell csinálni, ahol lehet, és Tóthfalu egy olyan hely, ahol lehet, nem csak hogy hagyják az embert érvényesülni, de össze is zár a falu és egymást támogatjuk.
Nemcsak egymást, hanem a vendégeket is szívesen látják, akik úgy lapátolnak, ásnak, hogy azt bárki megirigyelhetné tőlük, szinte kedvet is kapna a munkához. A legkülönbözőbb területekről érkeztek, vannak köztük belgrádiak is, például a két egyesületi vezető. Az egyikük Predrag Buretić, aki segít nekem szót érteni a többi külföldivel, félretéve a lapátot pár percre, abbahagyva a traktor pótkocsijára való földfeldobálást.
– A kollégámmal, Lukával koordináljuk az itt folyó munkálatokat, vagyis megpróbáljuk – mondja szerényen és mosolyogva. – Arra törekszünk, hogy csapatként működhessünk, továbbá, hogy a helyiekkel és a környékkel is megismerkedjünk kicsit az egyhetes itt-tartózkodás alatt. A környéken nem voltam még, inkább csak külföldön, de elmondhatom, hogy nagyon tetszik és igyekszünk minél többet segíteni, hogy mihamarabb elkészülhessen a makett és a múzeum is.
Barátja, Luka Stojanović is derekasan dolgozik, attól függetlenül, hogy ő a táborvezető, vagy lehet, hogy épp ezért érez még nagyobb felelősséget.
– Nem vonakodunk semmilyen munkától, ahol tudunk segítünk mi itt mind a tízen. Spanyolországból, Franciaországból, Oroszországból, Törökországból, Csehországból érkeztek a résztvevők. Az Ifjú Földerítők Szerbiai Egyesületének célja, hogy segítsenek a fiatalok, azáltal ők nyernek. Olyan tájakra juthatnak el, ahová máskülönben nem biztos, hogy eljutottak volna – magyarázza Luka. Mellette közben folynak az izzadtságcseppek a törékeny alkatú lányokról is, mint például Loráról is, aki Franciaországból érkezett Tóthfaluba, már visszatérő vendégként.
– Nagyon tetszik ez a hely és az emberek is. A munka mellett sokmindent fel is fedezhetünk a környéken, mivel kirándulásokra is elvisznek minket, és érdekes látni ezeket a miénktől annyira különböző helyeket, megnézhettük a közelben lévő fürdőhelyet is, de a helyi ételek készítését is figyelemmel kísérhettük, és a pálinkafőzést is láthattuk – mondja Lora.
A cseh Teresa egyetemista, biológiát tanul Prágában.
– Azért jöttünk, hogy segítsünk az építkezésben, és hogy némiképp felfedezzük Szerbiát, ahol most járok életemben először, és a tábor céljai tetszettek meg elsősorban. Imádom a munka utáni programokat is, amikor mindannyian együtt vagyunk – mondja nevetve Teresa, aki a párjával együtt érkezett, akinek csak a feje búbját láttuk, mert éppen a gödör legmélyéről dobálta ki a földet. David Csehországból érkezett és a makettparkban dolgozott ottlétünkkor.
– Az interneten böngészve találtam a lehetőséget a táborban való részvételre és nem bántam meg, hogy eljöttem. Most először vagyok Szerbiában, és azt tapasztalom, hogy nagyon kedvesek az emberek ezen a tájon – David mindenképp szeretne visszajönni, ez adott kedvet ahhoz is, hogy barátnőjével egy belgrádi turistáskodást is beszerveztek maguknak.
Tóthfalu híre messze szállhat általuk is, nekik is köszönhetően mihamarabb várhatjuk azt az időt, amikor körbejárhatjuk a múzeumot, a parkot, a Mini Vajdaságot, miközben a turul és Rákóczi köszön vissza ránk a gyönyörű skanzen és arborétum tőszomszédságában az egyik legszebb délvidéki templom tövéből, ahonnan II. János Pál pápa üzeni, hogy ne féljünk!
