Kupuszinán 1994 óta működik az apatini Stevan Hristić Alapfokú Zeneiskola helyi kirendeltsége, ahol nagy többségben falubeli tanárok dolgoznak, széleskörű zenei oktatást nyújtva a gyerekeknek. A zenei képzés nagyban hozzájárul a helyi kulturális élet fennmaradásához a közösségépítéssel és azzal, hogy folyamatos utánpótlást ad a falu fúvószenekarának. Minderről Koleszár Nándor klarinét–szaxofon szakos tanárral beszélgettünk, aki az apatini zeneiskola igazgatói posztját is betöltötte 2004 és 2008 között.
A kupuszinai fúvószenekar a faluban rendezett 2017-es XI. Fúvószenekarok Nemzetközi Találkozóján
A kupuszinai általános iskola tanulóinak több mint a fele zeneiskolás. Mit kell tudni az apatini zeneiskola helyi kirendeltségről?
– Az apatini zeneiskola kirendeltségének legnagyobb része található itt. A kupuszinai kihelyezettség a teljes intézmény 171 tanulójának jelentős részét teszi ki, a környező településekről ideutazó gyerekekkel együtt közel 40 diákunk van. Rajtunk kívül Szontán nyílott nemrég egy új tamburaszak, a horvát kisebbségi képviselet közbenjárásával. Mivel ez a nemzeti hangszerük, nekik is megteremtettük ezt a lehetőséget, így ott is száz százalékkal dolgozik egy fiatal munkatársunk.
Nagyon fontos, hogy a hangszerek tekintetében itt, Kupuszinán nagy választási lehetőség áll rendelkezésre, a gyerekek majdhogynem ugyanannyi hangszerre iratkozhatnak be, mint Apatinban. Itt van Antalovics Éva és Rakić Stefan zongorán, Dienes László harsonán és trombitán, Janovics Ilonka és én vagyunk klarinéton és szaxofonon, szolfézst pedig az egyébként fuvolát fejezett Butković Ivana tanít. A helyi diákok hetven százalékát a fúvósok teszik ki. A zeneiskola nagyon népszerű az iskolások körében, a mostani negyedikesek közül például mindenki zenedés is párhuzamosan, egyetlen Zomborba járó kislány kivételével mindannyian nálunk.
Milyenek a feltételek, a munkahelyi hangulat, a légkör itt, Kupuszinán?
Klarinétóra a kupuszinai zeneiskolában
– Úgy gondolom, a jelenlegi létszámnál többet is elbírnánk a képesítéseinket nézve. Országos viszonylatban nagyon jól állunk, ami az iskolázott munkatársakat, a tanerőt illeti, a helyi tanárok közül Lacinak magiszteri titulusa van, mindenki más mesterképzéssel vagy egyetemi diplomával rendelkezik. Sosincs hiány, ha esetleg egymás helyettesítéséről van szó. Nagyon jó a kommunikáció közöttünk, egymásnak bármikor tudunk segíteni, mert közeli, közvetlen helyiségekben vagyunk. Az utóbbi időben az egyetlen nagyobb problémánk, hogy hatalmas mennyiségű papírmunkát vagyunk kötelesek elvégezni, ami annyiban megnehezíti a gyerekekkel való foglalkozást, hogy elvonja az erre szánt energiánk egy részét.
A kirendeltség is legalább olyan jól működik, mint a benti, apatini központi iskola. Zongorára, Évához és Stefanhoz például Csonoplyáról, hozzám Doroszlóról járnak diákok, aminek az a fő oka, hogy itt magyar nyelven folyik az oktatás, még Ivana is szépen beszél magyarul. Hétfőn és csütörtökön dolgozunk általában itt, kivéve a versenyző diákokat, akikkel szerdán foglalkozunk. Tudni kell, hogy az apatini zeneiskola versenyző diákjainak 85 százalékát a kupuszinaiak teszik ki, ez már régóta így van.
Koleszár Nándor
A híres kupuszinai szüretbálon a fúvószenekar húzza talp alá valót
A falu kulturális életében hatalmas szerepe van a zenének. Hogyan járul hozzá ennek fenntartásához a zeneiskola?
– A zeneiskola helyi megerősödése, és hogy ennyi muzsikus van, jórészt betudható a nemzedékem néhány tagjának. Mi épp a háborús időkben az egyetem befejezése után hazajöttünk, és valami úton-módon itt maradtunk, megalapítottuk a családi életünket, annak ellenére, hogy többünknek megvoltak a lehetőségei máshol, nagyvárosokban is. Hazatérve szerettük volna átadni a megszerzett tudásunkat, hiszen mindenki köteles segíteni a környezetét. Átvettük az idősebb generáció tűzoltó-zenekarának vezetését, amivel példát is mutattunk a fiatalságnak. Mindez nagyon fontos a megmaradásunk szempontjából is, itt az iskolában sok magyar dalt is játszhatnak a gyerekek. Alkalmi műsorokon mindig jelen vagyunk, akár mi, tanárok is a diákokkal közösen készítünk előadásokat karácsonyra vagy más ünnepi eseményekre. A tantervi kötelezettségek mellett a zeneiskolában széleskörű zenei nevelést kapnak a gyerekek, a népdaloktól kezdve a szórakoztató zenén át a hozzánk kapcsolódó nótákra is megtanítjuk őket. Ezáltal akár a zenekarba is be tudnak ugrani helyettesítésre, és ők később a zenekar állandó tagjai lehetnek. Így van ez még az utazó középiskolásokkal is. A zenekar lényeges többsége itt maradt karnyújtásnyira, bár sajnos több képzett, kiváló zenész ment el a faluból, tíz-egynéhányan az egyetem elkezdése vagy befejezése után, esetleg középiskolai végzettséggel, a zenekar oszlopos tagjaiként elmentek külföldre élni. Épp ezért a fiatal zeneiskolás diákok is aránylag többen vannak a zenekarban, mint régen. Nagyon jól jön számunkra, hogy a kineveltjeink lényeges többsége, kottaolvasó ember, a társadalom hasznos polgárai, visszajöttek a településre, vagy el sem mentek. Sőt, Ilonka például már itt tanít, és mások is a környéken dolgoznak a szakmában, akik rendszeresen hazajárnak. Ebből nagy dolgokat csinálhatunk, vagyis az elköltözések ellenére egyáltalán nem vagyunk elveszve.
A fúvás zenekarok X. nemzetközi találkozója Kupuszinán
Hogyan lehet tenni a közösség megtartásáért, a megmaradásért a zeneiskolai oktatásban?
– Az a dolgunk, hogy úgy neveljük a gyerekeket, hogy ne menjenek el, hacsak nincs rá nagyon nagy szükség. Zomborban, vagy a környéken azért vannak lehetőségek, és ha a többségi közeghez alkalmazkodni is kell, az identitását mégsem veszti el az ember. Sokat kell beszélnünk erről a gyerekekkel az órákon, én személy szerint a családot tartom a legfontosabbnak. Már az hatalmas érték, ha van kihez köszönnöd, lehet sok pénz a zsebedben, ha közben nincs kivel beszélgetned. Összességében, nagyon jó, hogy még ennyi gyerek van itt nálunk, és a környezetünknek is jó, hogy mi itt vagyunk.
Az általános iskolában néhány év alatt közel felére esett a tanulók száma az elvándorlás miatt. Megfordulhat ez a folyamat?
– Ezt talán nem is kizárólag pénzzel, hanem más emberi hozzáállással lehetne megváltoztatni. Ebben az országban nemcsak anyagi gondokkal küzdünk, hanem a bizonytalansággal is. Sokszor nem tudjuk, kihez tartozunk, kitől várhatjuk a támogatást. Szerintem ez a kiköltözési hullám, ami egyfajta hagyomány lett, egyszer véget ér, és talán visszafordulnak az emberek. A közösség számára nagyon fontos lenne, ha így történne.
