Minden átalakult az utóbbi hetekben. Nem így terveztük az első tavaszi napokat. De nem ez az első tavasz, ami nem úgy alakult, amiként nekünk tetszene. Most ugyanis nem tudunk úgy részt venni az első napsütéses napok örömében, mint szeretnénk. Nincs alkalom nagyobb kirándulásokra, sétákra és találkozásokra a szabadban. A nap túl rövid ahhoz, hogy a kötelezettségek mellett ilyesmire is jusson idő vagy kedv.
A természet azonban ébred, és a tavasz eljön, ha kint tartózkodunk, ha bent. Nincs mese, a várva várt tavasz így is úgy is beköszönt. Az ilyenkor szokásos munkálatokat el kell végezni. A földek is megművelésre várnak. A kalászosok mellett el kell vetni a legfontosabb élelmiszernövényeket, a krumplit, kukoricát, babot. Ezt tesszük manapság, hiszen így jártak el őseink is. A hagyomány szerint Szent György napján, április 24-én vették kezdetét e munkálatok. Hiszen a néphit úgy tartja, ekkor kezdődik igazából a tavasz. Ezután már nem kell szeszélyes időjárástól tartani, vélik. A jó idő állandósul.
Számos babona és szokás kapcsolódik ehhez a naphoz. A tavasz kezdetét jelző pásztorünnep eredete az ősi római időkből indult. A Palila elnevezésű ünnepet a nyáj egészségéért és szaporaságáért tartották meg.
A népi hagyományok alapján Szent György napján hajtották ki először az állatokat a legelőre. A szakirodalom szerint nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak is, amellyel az állatokat kiterelték a friss mezőre. Ha az ág nyírfa vagy rózsafaág volt, még a rontást is elhárította. De a jószág tűzön áthajtásának is ilyen eredménye volt a néphit szerint. Kapuba tett láncon, fejszén, ekevason, egyes vidékeken tojáson vagy a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján is gyakran hajtották át az állatokat. Néhol a jószágot a legelőre való kihajtás előtt meg is csapkodták bodzafával vagy zöld gallyal, mert a néphit úgy tartotta, hogy így olyan erős lesz a lábuk, mint a lánc, és olyan kerekdedek lesznek az állatok, mint a tojás. A pásztorok áldozatot is bemutattak ezen a napon, majd kezet mostak a reggeli harmatban, áll a Magyar Néprajzi Lexikonban. S a régi időkből származó feljegyzések szerint ekkor történt a pásztorok és a béresek megfogadása is. E mozzanat rendkívül fontos volt akkoriban, hiszen a szabadban legelésző állat és a szükséges munkák elvégzése tisztességes és dolgos munkásnak juthatott.
A magyar néphit úgy tartja, hogy Szent György napján a boszorkányok és más rontók ártalmasak tudnak lenni, s a gazdák főként a tehenet és a tejet igyekeztek ilyenkor védeni. A tehéntartók gyógyhatásúnak vélt füvekkel kiforrázták vagy kifüstölték a tejesköcsögöket. Sőt hagyományosan ilyenkor állapították meg a gazdák, hogy mennyi tejet kapnak. A tejbemérés mozzanatához termékenységet serkentő szokások is kapcsolódnak. Ilyenkor vízzel öntötték le a lányokat, a juhászokat és a juhokat.
A harmatot is azért gyűjtötték, hogy bőséges legyen a tejhozam. Egyes helyeken az asszonyok a kötényüket, lepedőt vagy vászonabroszt tették ki a harmatos fűbe. A ruhadarabot pedig a tejesfazékba facsarták ki annak a reményében, hogy sok vaj lesz benne.
A kappadókiai származású vitéz a lovagok, lovasok később pedig a cserkészek, a fegyverkovácsok védelmezőjévé vált. Keresztény hite miatt börtönbe vetették. Vértanúhalált halt a római hadsereg magas rangú katonatisztjeként. A festményeken és más művészeti alkotásokon a sárkánnyal harcra kelve jelenítik meg Szent Györgyöt. A híres sárkányölő a legenda szerint egy líbiai várost szabadított meg a zsarnokoskodó és áldozatokat követelő fenevadtól. A középkorban a sárkány lefejezéséhez kapcsolódó tett a gonosz feletti győzelem szimbólumává vált. Mindemellett a fény ősi jelképével is összefonódott. Tette a pogányok és a boszorkányok legyőzését jelképezte. Ezért a középkorban a pestisben és más súlyos betegségben szenvedő keresztények is a katonák és földművelők védőszentjéhez imádkoztak. A keresztény eszmék szerint a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt legyőzi, bármilyen alakban is jelenjen meg. A középkorban a sárkány jelképezte a gonoszt. Később a gyík szimbolizálta a sárkányt kicsiben. Ezért idővel e kis állat is helyet kapott a György-napi hagyományok sorában. A Szent György napja előtt fogott gyíkot a torokgyík megelőzésére használták. Szerencsére nem esett bántódása az állatnak, csak a gyűrűsujjat kellett háromszor végighúzni a gyík nyakán és megkenni a torkot vele. Néhol úgy hitték, azzal a kézzel, amellyel megfogták a gyíkot, gyógyítani is lehet.
Szent György napjához időjósló babonák is kapcsolódnak. Néhol úgy tartják, ha e nap előtt megszólalnak a békák, korán jön a tavasz és a nyár. Míg másutt ugyanez a jelenség azt jelenti, egész nyáron nem fog esni eső.
A jeles napok segítenek abban, hogy eligazodjunk és elgondolkodjunk – megálljunk egy pillanatra, és megnézzünk, merre tartunk és mit, miért teszünk. Ezekben a furcsa, járvány sújtotta napokban az ünnepek és hagyományok tisztelete és jelenléte segíthet abban, hogy kicsit megnyugodjunk. A rituálé kiépíti a mindennapjainkat és szellemileg helyretesz bennünket. Néhány alapvető életszegmenshez ugyanis úgy tűnik, mindig vissza kell lépnünk, hogy testünk és lelkünk új erőre kapjon.
