Nem szokványos bemutatóterem fogadja a látogatót az egykori óbecsei baromfivágóhídon, amit a helyiek egyszerűen csak csirkegyárnak neveznek: pozderek, kócok, beton- és papírminták, lámpaernyők, kisplasztikák vannak itt kiállítva, mindez kenderből. A Budapest és Óbecse között ingázó Sinkovics Ede ezzel az elfeledett, reneszánszát élő és rehabilitációra váró növénnyel dolgozik: képzőművészként egyedi műalkotássá formálja, gazdálkodóként pedig a learatott termésből környezetkímélő ipari alternatívákat és egyéb termékeket állít elő. Ede e kettős szerepe miatt keresztelte agrárműteremnek a régi vágóhídon kialakított kendermanufaktúrát.
Bár az óbecsei községhez tartozó Kutaspusztán felnőtt, majd Budapesten festőművészként diplomázott és képzőművészeti doktorátust szerzett Ede elkötelezett természetvédőként évtizedek óta tudatosan provokál újrahasznosított anyagokból készült alkotásaival, a kenderhez egy véletlen baleset vezette vissza. Torkot takarító, szárított kenderlevélből készült tea kortyolgatása és finom pirított kendermag ropogtatása közben beszélgetünk vele.
„Már az édesapám is mindent újrahasznosított, valóságos alkimista műhelyünk volt otthon, kenderből, kócból játékot készített, az édesanyám pedig kendermezőkön is dolgozott – így szőtte át az életünket akkoriban a kender. Nem is értem, hogy lehetett ezt a tudást elnyomni az itteni genomban, hiszen Jugoszlávia a világ 3. legnagyobb kendertermesztője volt, és a második világháború után csak Vajdaságban is még 72 kendergyár működött. Én egy baleset után fordultam a kender felé, amikor veszélybe került a jobb kezem. Provokálni, gondolkodásra akartam késztetni az embereket, akiknek a kender egyet jelent a kábítószerrel. Izgattak a benne rejlő lehetőségek, de hogy ezeket megismerjem, először művészként kellett az anyagot felhasználnom. Sokat lehet vele improvizálni.”
A kendert a műanyag térhódítása, a különféle kőolajszármazékok megjelenése, valamelyest a kábítószer-előállítástól való, mesterségesen gerjesztett félelem és főleg az ipari lobbiérdekek szorították ki a piacról, de a második világháború befejezéséig a kenderrost a kötélgyártástól a papír- és textiliparig sokféle területen volt a meghatározó alapanyag és jelentős profitot termő iparnövénye Kelet-Közép-Európa mezőgazdaságának. A 21. századi kendertermesztők azonban nem csupán a hagyományos ágazatok újraélesztését kívánják elérni. A növényből több mint 60 ezer regisztrált termék készül napjainkban. Az élelmiszeriparban, a szépségiparban, a gyógyászatban is remek alapanyag, fenntartható üzemanyagforrásként is működik, továbbá kiváló építő-, szigetelő- és csomagolóanyag. Az autókban és a repülőgépekben a műanyagot egyre többször váltja fel a kender. A szár zúzásával és aprításával előállított pozdorjából készülhet bútorlap, minden nedvességet magába szippantó állati alom, szigetelő-lélegző járólap vagy éppen beton. Ede úgy véli, a kender nem is növény, hanem jelenség: minden része felhasználható valamire, rostjának szilárdságát az acéléhoz hasonlítják – nem véletlen, hogy a NASA is kísérletezik vele. Ede az egyik legígéretesebb terméknek a nagyon jó szénlábnyomcsökkentő kenderbetont tartja, aminek az előállításához római cementet használnak.
„Ez egy élő, lélegző és antibakteriális fal, ha repedés történik benne, a mésznek köszönhetően saját magát helyrehozza. 17 százalék nedvességet tud magába szívni, és száraz időben, fertőtlenítve visszaengedi a térbe. Az építőiparban egyre elterjedtebb. Egy hektáron 10 tonna kender terem – ebből már felépíthető egy 100 négyzetméteres, alacsony költségű, energia-hatékony és biztonságos ház.”
Ede bátyjával, a gazdálkodással és újításokkal foglalkozó Csabával vágott bele az ipari kendertermesztésbe. A fivérek az egykori baromfivágóhíd menzáján és laborjában folytatnak kísérleteket a növény sokrétű felhasználási lehetőségeivel. A kenderbeton mellett más is készült már itt.
„Egyre összetettebb termékeket tudunk előállítani. Az első műhelymunkában Csizmár Mihály budapesti gombaszakértővel végeztünk kísérleteket: az apróra darált kenderszárra ráengedtük a laskagomba spóráját, és a gombamicéliumokkal átszőtt termékből lebomló csomagolóanyag született. Forró préssel bútorkeménységű anyag is készíthető belőle – így növeszthető ki egy széktámla két hét alatt a laborban. Az összedarabolt szár 60 százalékából pozder lesz, ami 618 százalék nedvességet képes magába szívni, ezért ideális kisállatalomként és a lovak alá is, mert megelőzi a tüdőbetegségüket. Apróra darálva olajfoltokat tudnak összeszedni vele a tenger felszínéről és kiváló brikettként is – állítólag a rostélyos is finomabb, ha ezzel készül. A kócból meleg préssel, lebomló ragasztóval szigetelőanyagot készítettünk. Egy újvidéki feltaláló kikísérletezte, hogy a kender képes az elektromos sugárzás visszafogására is. Sima rostból, nagyon egyszerű, buta módszerrel (turmixolással) egy marha erős papírt készítettünk. A papírpénzekben a mai napig van kender. Kell még nagyjából egy év, hogy a termékpalettánk teljes legyen.”
A feltevések szerint a kender volt az első növény, amit tudatosan kezdett el termeszteni az ember. Guttenberg 1455-ös Bibliáját kenderpapírra nyomtatták, ahogy 1766-os amerikai függetlenségi nyilatkozatot is, de Rembrandt és Van Gogh is gyakran kannabiszból szőtt vászonra festett.
„A kendervászon akkoriban még kicsit durva volt, de a mai szövési technológiával ez már nem jelent gondot, ugyanis selyemminőségű kenderszövetet tudnak gyártani. Mivel ennek a növénynek nagyon komplex védelmi mechanizmusa van, arra gondoltam, milyen jó lenne ötvözni a kender erősségét a gyapjú melegségét, puhaságát – kiderült, hogy ezt is már rég kitalálták, ebből lett a tweed. Ma már a textil- és a divatiparban is újra használják a kendert.”
Sinkovicsék nem csak a kenderrel kísérleteznek, de a feldolgozóüzemben is újításokra kényszerültek, mert a régi gépekből alig maradt néhány. A háncsrostot egy saját fejlesztésű törővel, azaz tilolóval dolgozzák fel, amit Csaba állított össze Nagy Istvánnal. A szívós kenderszárakat hengerek törik rostokká, hozzá a fésülőt egy régi gyapjúfarkasolóból alakították át.
De az üzemig eljuttatni a kendert, az sem sétagalopp. Először is ki kell igazodni a törvények szövevényes útvesztőjében, aztán meg kell szerezni a termesztési engedélyt, ami ma még cirka egy évbe telik Szerbiában. Sinkovicséknak ez négy évvel ezelőtt sikerült. Legutóbb Heléna, a szerb hibrid került a földbe.
„Az ültetéshez van gép. Nem permezünk, legfeljebb istállótárgyát használunk, valamint kézi és gépi kapával végezzük a gyomirtást. Az aratás eddig minden évben burleszk-szerű performance volt, mert kénytelenek voltunk rögtönözni. Jó kenderszedő kombájn híján eddig magunk csináltunk prototípusokat, de most sikerült beszereznünk Kínából egy virág- és levéleltávolító gépet. Az aratást bonyolítja, hogy a kender csak akkor dolgozható fel jól, ha a szárat a talajfelszín fölött alig pár centis magasságban választjuk el a szívós gyökérzettől. Az aratás után gyorsan el kell távolítani a virágot a szárról, majd természetes módon szárítunk, forgatunk két héten át, utána jön a szelektálás, amikor a magot elválasztjuk a tealevéltől, végül pedig zsákolunk. Most azzal kísérletezünk, hogy hidegen sajtolással olyan nagy tisztaságú kenderolajat állítsunk elő, ami gyógyhatású termékként is piacra dobható Szerbiában.”
Ha a kendert időben elvetik, akár kétszer is le lehet aratni, és másodvetésre is jó. Kitakarítja a szennyezett földet (Csernobilban is bevetették), elnyomja a gazt, termesztéséhez se rovarirtóra, se gyomirtóra nincs szükség. Egy hektáron három hónap alatt, amíg ki nem nő a kender, nagyjából 16,5 tonna szabad szén-dioxidot zár be a levegőből. A papírgyártásban is jó alternatíva, ugyanis egyéves növényként egy hektárból négyszer több papír készíthető, mint ugyanennyi területen nevelt nyárfából, egy hektár kenderből pedig annyi textilrost lehet, amennyi két és fél hektár gyapotból és hat hektár lenből.
A Sinkovics fivérek kísérleti vállalkozása immár szövetkezeti rendszerben működik. A koronavírus az idén keresztülhúzta bővítési szándékukat, de a következő vetésre remélhetőleg a mostani két hektárnál jóval nagyobb területen – további 80 hektáron – kerül majd sor.
Mi is maga a kender?
Sok tévhit kering a marihuána és a kender közti alapvető különbségekkel kapcsolatban. Mindkettő a Cannabis Sativa Legy fajtája, de a marihuána és a kender külseje, termesztése, kémiai összetétele, felhasználása és törvényi környezete is eltérő. Nemesítéssel mára sikerült elérni, hogy a Sinkovicsék által vetett Heléna esetében például alig 0,2 százalékos legyen a kender pszichoaktív vegyületének, a tetrahidrokannabinolnak (THC) a szintje, mellette azonban 1,5–2 százalékos a jelentős terápiás hatású CBD-tartalma, ezért a kender elfogyasztása teljesen biztonságos, egészséges és törvényes. A kendermag a legjobb növényi fehérjeforrás. A növényvilágban a legnagyobb mennyiségben a kender tartalmaz olyan esszenciális zsírsavakat, amelyeket a szervezet nem képes önmaga előállítani és jelenlétük elengedhetetlen a szervezet normális működéséhez.
