Szalmaház-rajongók

Horvát Lehel Szabadka melletti tanyája igazi kis oázis. A festői környezetben részben döngölt falú, részben szalmából és használt épületanyagból készült épületek alkotnak olyan izgalmas egységet, amit az ide látogató nem győz csodálni. A kedves kis tanya minden szegletében érdekességekre bukkan az ember, olyan díszítőelemekre, amelyek abból születtek, ami a természetben fellelhető, vagy amit őseink használtak. A tanya otthonos hangulata gazdájáról árulkodik: nagyon szeretheti ezt a helyet.

Horvát Lehel negyedik alkalommal szervezte meg itt szalmaház-építő táborát. A szabadkai építőmérnök szerint fel kell hagyni a pazarló életmóddal és abból kell építkezni, ami a környezetünkben fellelhető. A szalmaház, szerinte, egyfelől egészséges, másfelől az előítéletekkel ellentétben tartós is. Nebraskában több mint 100 éve áll egy szalmaház, de építettek már templomot, könyvtárat sőt emeletes házat is szalmából.

– Ebben a táborban az érdeklődők egyszerre kapnak elméleti és gyakorlati tudást is. Egész életemben természetközeli életet éltem, 8 éves koromig tanyán nevelkedtem és gyakran visszalátogattam ebbe a világba. Ott láttam azt az életmódot, amit igyekszem élni. Nekem ez a természetes, az építészet szakmai részét pedig elsajátítottam az egyetemen. Idén 12 táborlakó érkezett: Vajdaságból, Szerbiából, Kanadából, Svájcból, négyen Macedóniából egy személy pedig Boszniából. Közülük hatan építő- vagy építészmérnökök. Nagyon sokan azért jöttek el ebbe a táborba, mert saját házukat szeretnék szalmából felépíteni. Többen is elmondták, hogy már minden szakirodalmat átolvastak, gyakorlatra vágynak. Nos, én meg tudom mutatni, hogyan készítjük az alapokat a szalmaháznak, milyen arányban keverjük be a sarat, hogyan rögzítjük egymáshoz a szalmabálákat, hogyan alakítjuk őket, ha erre szükség van – mondta a táborvezető.

A szalma rendkívül jó szigetelő. A szalmabálákból épült fal egyenértékű a 26 centiméteres hungarocell borítással. Az energiamegtakarítás 60–70 százalékos. Ahhoz, hogy a padlózaton keresztül se távozzon a hő, Horvát Lehel az alapokba (a föld felszíne alá) száraz fűrészpor és forgács keverékével megtöltött ötliteres flakonokat helyezett. A padló szigetelése pedig gyakran meggy- vagy barackmagréteg. Ez ugyanis pálinkafőzés után  fennmarad és hasznosítható. A szalmaház rendkívül energiatakarékos és könnyen fenntartható, mindenféle gépek nélkül.

A szalmaháznak előbb fából elkészül a váza, majd azt töltik ki szalmabálákkal. A tűz, a víz és a rágcsálók a közhiedelem szerint a legnagyobb ellenségei a természetes anyagokból épült háznak. A szabadkai mérnök azt mondja, a tűz ellen sárvakolással, a víz ellen széles eresszel kell védekezni, a rovarok pedig nem fogják szétrágni a szalmából készült alapokat, mert az nem táplálék a számukra.

A szalmaház falára három réteg sárvakolat kerül, a megfelelő vastagságú sár a vizsgálatok szerint 1000 fokos hőségnek két óra hosszáig ellenáll. Az európai szabványok félórás ellenállást tartanak tűzbiztosnak. Tehát, többszörösen tűzbiztos lehet a szalmaház, ha jó a vakolása.

Žaklina Crnobrnja Macedóniából érkezett a Szabadka melletti tanyára. Építészmérnök. Azt mesélte, hogy ő már minden szakirodalmat elolvasott, de most először nyílik lehetősége arra, hogy megfogja ezeket az anyagokat. Sohasem tapintott még szalmát, sohasem kevert maltert, nem válogatott és szitált disznószőrt, ami a malterbe kerül. Azt mesélte, hogy ilyen táborról nem is tud az egész régióban. Nagyon örül, hogy eljutott ide, mert Horvát Lehel felkészültsége bámulatos: nincs olyan szakmai kérdés, amire ne tudna válaszolni, és az építkezés során sincs olyan művelet, amit ne indokolna meg.

Nincs elméleti meg gyakorlati óra a táborban. Beszélgetések vannak. Minden pillanat egyszerre elméleti és gyakorlati oktatás is. Mindenki annyi tudást visz innen haza, amennyire szomjazik, ezt már a Kanadából nemrégiben Belgrádba hazaköltözött Vladimir Nikolić képzőművész állítja. Mint mondta, a felsége is művész, ezért első körben saját telkükön egy műtermet szeretnének szalmából építeni, majd később szobákat, fürdőszobát, étkezőt és minden egyebet, ami egy házban kell.

– Először is a szalmaház építése 20 százalékkal olcsóbb, mint egy hagyományos anyagból épült házé. De talán még ennél is fontosabb, hogy elegünk van a városból, elegünk van a betonból, a természethez közel és egészségesen akarunk élni. Én legszívesebben tartósan itt maradnék Lehel tanyáján. Ez egy csodálatos hely, Lehel pedig egyedi, valóságos legenda. Nem is tudok mit mondani, az idén nyáron a legjobb, ami velem történhetett, hogy eljöttem ide Szabadkára – mondta a belgrádi képzőművész, aki a táborvezető honlapjáról értesült a szalmatábor időpontjáról.

Catryn Murihijah Svájból érkezett Szabadkára. Ottjártunkkor éppen a disznószőrt bogozta majd a lócitromot szitálta, ezek a malter összetevői. Ő is arról beszélt, hogy ilyen lehetőséget sehol sem talált az egész országban, mint ami itt, ezen a szabadkai tanyán van, pedig ő igazán keresgélt. Az a terve, hogy Svájcban toboroz érdeklődőket és azokat ide hozza Szerbiába, hogy megismerkedjenek az öko-építészettel. A legjobb helyre került, mondja, itt mindenki a környezettudatos élet elkötelezettje. Ő kapcsolatépítési szándékkel érkezett a Horvát-tanyára, és minden várakozását felülmúlta az, amit itt, a szalmaház-építő táborban kapott.

Tölgyesi Hédi egy évvel ezelőtt diplomázott a szabadkai építőmérnöki karon. Mint mondja, harmadéves volt, amikor beleszeretett a szalmába. Az ökológia-tanárának előadásain jött rá, hogy mit is keres ezen az egyetemen. Addig el volt veszve, de azóta tudja, hogy ez az útja és neki a szalmával kell foglalkoznia.

– Örülök neki, hogy itt lehetek, hogy Topolyához ilyen közel van egy remek tábor. Amikor megérkeztem, úgy éreztem, mintha haza jönnék, vagy legalábbis a közeli rokonokhoz vendégségbe. Nagyon őszinte és nagyon megnyerő itt mindenki. A szakmai rész pedig egyszerűen káprázatos, olyan egyszerű és magától értetődő dolgokat mutat meg a mérnök úr, hogy sokszor nem is értem, miért nem jut ez másoknak is eszébe. Rendkívül nagy élmény nekem itt lenni, olyan emberek között, akiknek az életfelfogása nagyon közel áll az enyémhez – mondta a fiatal mérnök. A Horvát-tanyán egy új kis szalmaházat kezdtek a táborlakók építeni, de nem az a cél, hogy az épület elkészüljön, hanem, hogy minden munkafázist megnézhessenek a gyakorlatban.

– Jövőre minden hónapban fogok ilyen táborokat szervezni, csak más szakköröket. Például sárral dolgozunk: kemencéket építünk, kályhákat, rakétakályhát, járatos kályhát, de mind hulladék anyagokból: disznószőr, lócitrom, sárgaföld, szalmaőrlemény, cseréphulladék… Ezekből építünk, illetve ágakból, bogakból, gyümölcsfákból bútorokat. Ez egy másik szakkör lesz. Rengeteg minden van, amit át tudok adni, hiszen ezt csináltam egész életemben. S most ezt átadom, eljött az ideje – mondja ugyanolyan egyszerűséggel, természetességgel a táborvezető, mint ahogyan vezette táborát, ahogyan viszonyult azokhoz, akik akár itthonról, akár külföldről érkeztek a tanyájára, hogy magukkal vigyék a környezettudatos építkezés csínját-bínját.

A tanya egyik szegletében egy hatalmas körbe feltekert alkatán cső áll. Mintha egy művészi installáció lenne. De nem az. Ebben melegszik a zuhanyozáshoz a víz. Mert ezen a tanyán a környezettudatos, természetközeli élet nem szólam, hanem maga a valóság.