Szombaton este Temerinben a TAKT által épített új alkotóházban felavatták a száz évvel ezelőtt született temerini származású Illés Sándor író és publicista emlékszobáját.
Az ünnepségen Csorba Béla dióhéjban bemutatta Illés Sándor életét, szólt az író szülőfalujához való kötődéseiről.
– A temeriniek számára Illés Sándor mindig és elsősorban a Sirató szerzője lesz, hiszen ez volt az a könyv, amely hetvenes években a reveláció erejével szólt, a lassan homályba süllyedő, egykori paraszti és parasztpolgári világról, annak többszöri pusztulásra ítélt ethoszáról és erejéről, amely búvópatakként újra meg újra feltör a mélyből, és mindmáig jelen van a földjükhöz, hazájukhoz szívósan ragaszkodó mai magyarok legtöbbjeinek a gesztusaiban. Ez a könyv mesélte el legelőször, egy tömegsírból élve kimászott túlélő története alapján a partizánvérengzés hiteles történetét, még ha akkor az író másként nem is mondhatta ki. A Jugoszláviában betiltott regényt százával csempészték át a Délvidékre, és könyvének máig sem volt annyi olvasója, annyi névtelen kritikusa, kommentátora, és akkora sikere. Nem véletlen, hogy a vajdasági irodalmi élet irányítói mostohán bántak Illés Sándorral, ami abban nyilvánult meg, hogy jó nagyokat hallgattak róla – mondta többek között Csorba.
Illés Sándor újságírói pályafutását a Temerini Újságban és az újvidéki Reggeli Újságban kezdte, miután Magyarországra szökött, a Szabad Szó és a Friss Újság után a Magyar Nemzet újságírójaként vált ismertté, valamint a Kossuth rádiónak is munkatársa volt.
A szombat esti ünnepségen jelen volt Németh Miklós Attila, az MTI felelős szerkesztője is, aki büszke arra, hogy a Kossuth rádióban együtt dolgozott Illés Sándorral. Felszólalásában elmondta, Illés ki merte mondani mindazokat a dolgokat, amelyeket akkoriban senki sem, mert nem rendelkeztek akkora belső hittel és merészséggel. Németh Miklós Attila egy bőröndöt hozott a tájházba, amely az általa lejegyzett Illés-jegyzetekről összeállított könyvet, számos hangfelvételt és egy rövidfilmet tartalmazott. A bőrönd természetesen az emlékszoba része lesz.
Az est vendége volt Szényi Gábor, a Magyar Nemzet újságírója is, aki szintén munkatársa volt Illésnek. Elmesélte, Illés hihetetlen írói készséggel rendelkezett.
– Egyszer bejött a főszerkesztő a szerkesztőségbe, és megkérdezte Mackót (így becézték Illés Sándort a Magyar Nemzetnél), mit ír, mire ő azt válaszolta, vezércikket ír a földművesekről, mivel aktuális. A főszerkesztőnek nem tetszett az ötlet, azt mondta, írjon inkább arról, milyen piszkos lett Budapest, mert az emberek sokat szemetelnek. Erre Mackó kihúzta az írógépéből a majdnem befejezett vezércikket, papírrepülőt készített belőle, kisétált az erkélyre, és kidobta. Visszajött, és elkezdett írni. Amire a repülő lassan földet ért, ő már legalább tíz mondatot megírt arról, milyen rossz a közfegyelem, mert az emberek sokat szemetelnek az utcán. Rendkívül gyorsan tudott írni, és írásait nem kellett lektorálni – mesélte Szényi.
A rendezvényen a vendégek verseket, dalokat hallhattak, valamint egy kiállítást is megtekinthettek, ahol képekben és cikkekben emlékeztek meg Illés Sándor munkásságáról és életéről.
