Bulgária Külügyminisztériumával együttműködve az újvidéki Regionalizmusért Központ elnevezésű civil szervezet felmérést készített arról, hogy a gazdasági tényezők – magyarán, a pénz, illetve esetenként a hiánya – miként befolyásolják a kisebbségi jogok megvalósulását. Az emberi, kisebbségi, szociális és kulturális jogérvényesítés területén Szerbiának nemzetközi kötelezettségei is vannak, s ezeknek a java része nemzetközi megállapodásokból ered. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadása után meghozott, illetve a hozzá kapcsolódó Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmány Szerbiában történő alkalmazásáról szóló, 2014-ben összeállított jelentés kapcsán az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa megállapította, hogy Szerbiában elsősorban Vajdaságot lehet pozitív példaként kiemelni a nemzeti kisebbségi közösségek gazdasági, szociális és kulturális jogainak érvényesülése tekintetében. Az ENSZ tanácsa arra is rámutatott, hogy a kiváló helyzet ellenére Vajdaságban is van tennivaló, elsősorban a kulturális örökség megőrzése terén.
A felmérésben a Központ a regionalizációért az állami alapokból, illetve a hatalom különböző szintjeinek a költségvetéseiből megvalósuló támogatásokat, a megvalósított projektumokat, valamint az anyaországoktól érkező támogatásokat, illetve azok mértékét vette górcső alá a magyar, román, bolgár és a horvát közösségek tekintetében. Az említett közösségeken belül a Tavankút, Zenta, Fehértemplom és Bosilegrad területén, illetve környékén élő közösségek helyzetét elemezte. Mint a szervezet közleményében megállapítják, már a felsorolásból egyértelművé válik, hogy a fejlettség szempontjából igencsak különböző térségekről van szó: Fehértemplomot és Bosilegradot az ország kevésbé fejlett helyi önkormányzatai közé sorolják, Zentát és Tavankutat viszont a fejlettebbek közé. A felmérésben azt számolták ki, hogy egy-egy nemzeti közösségben mekkora támogatásban részesülnek fejenként a polgárok különböző jogcímen.
– Habár a magyar nemzeti közösség vitathatatlanul a legnépesebb és a legjobban kiépített intézményrendszerrel rendelkezik, mégsem ez a közösség részesül a legnagyobb állami támogatásban. A Magyar Nemzeti Tanács irányába kifizetett állami juttatás alapján a közösség tagjai számára fejenként 362 dinár jut, de például a román közösség esetében ez az összeg 488 dinárt, a bolgár esetében 382-t, a horvát esetében pedig 308 dinárt tesz ki. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet számára elkülönített állami támogatás összege is jelentősen elmarad a román és a horvát közösség hasonló intézetei számára megítélt állami támogatásoktól. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet a különböző pénzforrásokból – beleértve ebbe a saját forrásait és bevételeit, továbbá az állami támogatásokat és az anyaország támogatását – megvalósuló bevétele fejenként 132 dinárt tesz ki, ugyanez a mutató a horvát közösség esetében azonban 212 dinár, a román közösség esetében pedig 336 dinár. A bolgár nemzeti közösség nem működtet hasonló művelődési intézetet, ám a Bosilegradban működtetett központi bolgár kulturális intézmény a helyi önkormányzat költségvetéséből annyi támogatást kap, hogy a helyi közösség területén élő bolgár nemzetiségű polgárok számát alapul véve 2200 dinárt tesz ki a fejenkénti támogatás – emelik ki a szervezet közleményében.
A felmérésből az is kiderült, hogy a hatalom három különböző szintjén működő alapokból a magyar nyelven tájékoztató kisebbségi média fejenként 500 dináros támogatásban részesül, a román közösség esetében viszont ez a támogatás 1100 dinárt, a horvát esetében 573, a bolgár tekintetében pedig 351 dinárt tesz ki. Ezekbe az összegekbe nem számították bele a kisebbségek nyelvén is tájékoztató közszolgálati adók számára elkülönített juttatásokat.
Az anyaországi támogatások témájában kiemelik, hogy Magyarország következetesen támogatja a vajdasági magyar közösséget. A Magyar Nemzeti Tanács adataira hivatkozva közlik, hogy 2017-ben Magyarország 553 millió dinárral, azaz 4,7 millió euróval támogatta a nemzeti tanács különböző programjait és projektumait – fejenként 2200 dinárral. Ez kétszer annyi, mint amennyit Szerbia ugyanabban az évben az összes, 21 nemzeti tanács működésére fordított. A felmérésben Gondi Martinát, a VMMI igazgatóját is idézik, miszerint „az anyaország támogatása nélkül az intézet csupán évi 10 hónapot működhetne”. Azt is megállapítják, hogy míg az állami támogatások az esetek többségében stagnálnak – 2016-ban valamelyest csökkentek is –, az anyaország támogatása folyamatosan növekszik.
– Akármilyenek is a mutatók a magyar nemzeti közösség támogatásának vonatkozásában, a közösség intézményei nem faragtak le aktivitásukból, folyamatosan ugyanazon a szinten küzdenek a nemzeti önazonosság megőrzéséért. Teszik ezt korlátozott költségvetésük és a közszférában elrendelt létszámstop ellenére – fogalmaznak a felmérésben.
