Párhuzamos világokban
különböző színű
(sz)ívű virágokban
leljük örömünk
örökünk
éhes sárga
pasztell tó
bolond az
akinek minden jó
kemény könyökkel
mindenki ékelődik
ékel
a szül(et)és fájdalma
mindenkit elér
felnőtt
izmos
sovány
bizonytalan
(sz)ép testek
hontalan
magányban
lakó lélek
mindenki választ vár
senki nem kérdez
a múló idő
hulló életet nevel
mindenkit élve temetnek
el-
hal
élhal
egy újabb ráció
a sírból az elődök
visszatérnek
hajlott hátú
fiatal remények
koravén gyermekként
koldulnak időt
ki éri meg
a jövőt
életnagyságú
bárgyú bábú
ember
sekélyes tenger
a dolgok téves
kontextusa
vagyok
akinek mondanak
(nem) csoda
Isten lát
a vaknak hiszek
végül
a tárgyak
mentik meg
az embereket
szárnyak
árnyak
mű-
hold
vezet a(z) (v)érben
a világ érzékeny
bunker
levisszük
amit Noé hozott fel
a vizek mélyéről
az életünk (f)öl(d)
földdé lesz
földbe száll
örökké
val(l)ló
rab
agg madár.
