ódon falakon
porette vörös
köntösben, bölcs
szakállas férfiak
alattuk mályvaszín
szunnyadó padsorok
kitérdelt zsámolyok
padkáján máriakék
néma hittel
zsoltárok meleg
délutáni arany
fényben szolgáid
nélkül vagyok
a teljességben
kik megtagadtak
más utakon járnak
kik megvallottak
mennyien
szép szavú kufárok
autóban gyóntatnak
sütnek, főznek
feloldoznak új
mozgalmak élén
alig használt
üdvösséget hirdetve
in nomine domini
adnak, vesznek
barátkoznak
örömhíred viszik
házról házra
alázattal
szentségek
hűvösében
egyedül maradtunk
te, ki saját képedre
alkottál és én, kinek
szabad akaratot adtál
remény a
reménytelenséggel
én csak őrangyalomat
te szomorú szentjeidet
a szeráfkarokat és
az arkangyalok hadát
hagytad a falakon
porangyal száll
a beszűrődő fényben
ketten maradtunk
minden és semmi
egymásnak feszülve
kifehéredésig
