Gyerekkorom egyik kedves madarát Szegény Gombóc Artúrnak nevezte el megalkotója, Csukás István, a Pom Pom meséi című könyvében. Gombóc Artúr arról volt nevezetes, hogy ha megkérdezték tőle, milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta, mint aki éjjel-nappal ezen töri a fejét: a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. Ez a pompás csokiarzenál melyik gyereknek ne indítaná be a fantáziáját?
Na és a csokirajongásból ki lehet-e egyáltalán nőni? Érzésem szerint felnőttkori énünknek része marad a gyerekkori önmagunk is, a maga álmaival, vágyaival, fantáziájával, és azzal a jóleső érzéssel, hogy ha csokit majszolunk, gondolatban visszarepülünk a gyerekkor biztonságába.
Valahogy így lehet ezzel Akihiro Mizuuchi japán művész is, aki csokoládéból kezdett legót gyártani. A fehér-, ét- és tejcsokoládé felhasználásával készült legókockák pontos másai az eredetinek, pompásan lehet építeni velük, ám játék közben-után el is lehet fogyasztani őket.
Gyermekek millióinak álma válhat ezzel valóra, még akkor is, ha a kéz melegétől olvadásnak indult csoki nem éppen esztétikus, és a fogyós elemeket gyakorta kell pótolni, de ez legyen a szülők gondja! Az efféle aligha szegi a gyerekek játékkedvét. Valaki egy falat tejcsoki építőkockát? Étcsokoládé kerítést?
