Az mondják, hogy a leghosszabb hónap a január. Napokban mérve nem hosszabb a többi 31 napos hónapnál, de ahogy a levegőt hidegebbnek érezzük, amikor fúj a szél, a hónap is hosszabb lesz, ha üres a pénztárcánk. Felértékelődik ilyenkor az ezres, de még a százas is.
Így van ez már ki tudja mióta. Most viszont az, hogy a vállalatok igyekeznek decemberben kifizetni az évi fizetést, azt vonja maga után, hogy januárban nem érkezik az az összeg, amelyhez hozzászokott a család. Csak a fele.
Bajban van ilyenkor év elején az ember, mert az ünnepekre kiköltekezett és most összébb kellene húznia a nadrágszíjat. Csak így lehet ezt a hosszú hónapot túlélni.
Ámde, mint ahogyan ez lenni szokott, most fogy el a só, a mosószer, az arckrém, a hajbalzsam… minden, amiből nem vásárolunk hetente, hanem amikor éppen szükség van rá.
Ekkor dől be a jó előre kiszámított takarékossági menetrend, amit még szilveszter előtt felállított a családi kassza kezelője mondván: nem baj, ha egy kicsit többet költünk az ünneplésre, majd januárban…
Csak ne lenne ilyen hosszú ez a január!
