Néhány hónapja, novemberben bonyolították le a focivébét az olajdollárban úszó Katar emirátusban. Minden világbajnokság előtt a részvevő országok futballistáinak fotóit albumba gyűjthetik a sportág rajongói. Így volt ez annak idején is, amikor a zentai Cora becenévre hallgató ifjú futballrajongó ragasztgatta albumba focisták képeit. Mindenhova magával vitte az albumot, vásárolta, csereberélte a fotókat. Már csak egy focista, a román válogatott Lupu képe hiányzott az albumból. A Halászcsárdánál folyt a lábtenisz-, népszerű nevén a picigénbajnokság. Itt rúgta a bőrt a Cora és haverjai, köztük a Lajos is, akinek akkora mázlija volt, hogy két Lupu-képe is volt. A játék szünetében Lajos előhúzta zsebéből a Cora által annyira vágyott utolsó focista képét, amivel teljessé tehette volna az albumát. „Itt a Lupu!" – mutatta fel Lajos diadalmasan a képet, és Cora szeme láttára darabokra tépte. Azt az elkeseredést, káromkodást, a már-már a sírógörcs határán levő Corát nem lehet elfelejteni: hogy lehet a barátja aljas szemét? Ekkor Lajos elővette a másik Lupu-képet és teátrálisan átnyújtotta Corának. Az egész Halászcsárda visszhangzott a nevetéstől, de Cora albuma ezzel betelt.
