Az örökös kételkedőnek, aki szerint Európa csak egy fejünkben létező elképzelés, hogyan bizonyíthatnánk be, hogy valóban van ilyen földrész? Ha nincs Európa, akkor ő vajon hol él? Ázsiában? És mi legyen az eddig megdönthetetlennek vélt önmeghatározásunkkal? Európa nélkül üres, értelmetlen kifejezéssé válik az európaiság fogalma. Ha nincs és a múltban sem volt ilyen szellemi-anyagi valóság, akkor mi értelme európai emberről, civilizációról, tudományról és művészetről beszélni?
Ezt tizenkét évvel ezelőtt írtam le, amikor még nem kételkedtem Európa létezésében. Ma már igen, a jövőjében mindenképpen, amely a jelek szerint most a Nap járásával ellentétben, nyugatról kelet felé haladva indult el kihunyása felé. Fölemelkedéskor ez az irány fordított volt, Hellászból kiindulva keletről nyugat felé haladt a fény útján, előbb csak lassan, majd egyre gyorsabban, amíg mára a nagy rohanásban saját magát is lehagyó progresszió és az embert magát is megdönteni szándékozó forradalmi hevület – az Európáról szóló eredetmítosz képi nyelvén szólva – egy hátrafelé úszó rák hátára nem ültette át a vágtázó bikán ülő szépséges Európét.
Érdekes, hogy tizenkét év alatt mennyit változhat a világ, vele együtt a meggyőződéseink is. Mi mégis ugyanazok maradunk, ez a legérdekesebb ebben az egészben.
