Ez egy furcsa Jó reggelt! lesz. Nem szeretném aláírni, nehogy rosszindulattal, elfogultsággal vagy valami mással vádoljanak meg, még csak a település nevét sem említem meg, de nem mehetek el a tény mellett, hogy minden csoda három napig tart.
Városkámban már hónapok óta az tartja a legjobban lázban az embereket, hogy új üzletláncolat nyit boltot. Ez meg is történt a közelmúltban, s mindenki azt jósolta, a többi önkiszolgáló már zárhat is be. Az első napokban nekünk szokatlanul nagy engedmények voltak, a parkolóban nem lehetett szabad helyet találni, az emberek meg teljes eufóriában pakolták tele a bevásárlókocsikat, legtöbbször olyan mihaszna termékekkel is, amelyek nem kellenek otthon.
Aztán az eufória alábbhagyott. Szinte már egy hét után „normalizálódtak" az árak, sőt, bizonyos termékek drágábbak is lettek, mint máshol, a leárazott cuccoknak meg sokszor hűlt helyük volt, mert ugyan a címkék pirossal jelezték, milyen olcsó ez meg az, csak épp elfogyott.
Ilyenkor mindig Isztambul jut eszembe. Többször jártam ott, s csodálkozva láttam, hogy egyik ismert európai nagykereskedésnek sincs ott megaboltja, hanem minden utcasarkon a törökök tartják a kis vegyeskereskedéseket. Ki ezzel akar imponálni, ki azzal, a lényeg, hogy sok-sok ezer embernek van munkája, vállalkozása, s csodák csodájára ez ellátja az állítólag már 25 millió lelket számláló megapoliszt. Mindez azért, mert a törökök nem engedték be a silány árut az országba.
A nyugati üzletpolitika és az agymosás azonban errefelé még hatásos. Hogy a csoda valóban három napig tartott-e, majd meglátjuk. De van egy olyan sejtésem, hogy az emberek gyorsan rájönnek, ha takarékoskodni akarnak az élelmiszerrel, bizony továbbra is sok helyen szét kell nézni.
