Meglehetősen széles körben számít megcáfolhatatlan ténynek, hogy a férfiak soha nem nőnek fel, örökös gyerekek maradnak, akiknek a játék és a versengés a kedvenc foglalatosság egész életen át.
Alulírott is elismeri, hogy van benne valami, bár az állítást túlzásnak tartja. És úgy véli, ismét személyes tapasztalat alapján, hogy nem csak a férfiakra vonatkozik. Talán csak a kislányok tradicionális nevelése tereli el a dolgokat más irányba, ám az önfeledt szórakozásra való hajlam csak előbújik.
Egy 50 év körüli nőismerősöm mesélte meglehetősen felháborodva, hogy a többi felnőtt minimum ferde szemmel nézett rá, egyesek pedig az epés kommentárt sem hagyták ki, amikor a játszótér csúszdáján, kimondottan élvezve az esetet, ő is leereszkedett a kétéves unokájával együtt.
Egy esős februárvégi napon 35–40 éves házaspár egymásba karolva ment pár méterrel előttem az utcán, amikor egy pocsolyához érkezve a nő nem kerülte ki, hanem szökkent, és páros lábbal csobbantott egy nagyot. Férje, térdig vizesen, a meglepetéstől kővé meredt arccal kérdezte: Ez meg mi volt? Tudod – válaszolt a nő, ezt már gyermekkorom óta tervezem, amikor azzal figyelmeztettek, hogy jó kislány nem tapos a pocsolyába, közben irigykedve láttam, hogy a fiúk mennyire élvezik.
