A héten meglehetősen sok elfoglaltságom volt, sok ügyet kellett intéznem, és ez igen időigényes. A gyerkőcök délutánosok voltak a suliban, ilyenkor mindig elkészítem, felmelegítem számukra az ebédet, hogy legyen meleg kaja a pociban. Persze nem ugyanabban az időpontban indulnak, ami kissé megnehezíti a dolgomat, de üsse kő, annál biztos jobb, mint ha ellentétes váltásba járnának, azt már kipróbáltuk négy évig, és nagyon kacifántos. Lényeg a lényeg: a sok intézni való miatt az egyik napon nem érkeztem elkészíteni az ebédet idejében. Mire betoppantam az ajtón, a gyerkőcök az asztalnál, fincsi illatok, mondom, nofene? Gondolt a lányom egyet, és kettő lett belőle: sütött szépen kolbászos tükörtojást, vágott bele sajtot, mire megérkeztem az utolsó falatokat majszolták. Aztán Kata beszámolt az expressz ebéd részleteiről, mondta, látta, hogy nem érkezem, viszont éhesek voltak, belekukkantottak a frizsibe, és összedobták a kaját. És csak én ne izguljak, ezt máskor is megcsinálják, ha nem érkezem, nem olyan kicsik ők már... Hát valóban nem.
