Öt-hat éve került konyhánkba először belőle. Első lépésként rántottába, azután vajas-pirítós kenyérre szórtunk bőségesen a felaprított, haragoszöld levelekből, majd túrókrémbe került. A lányom első, önállóan elkészített pogácsájának is nagy sikere volt, melyet medvehagymával ízesített. Azóta azonban számos formában hasznosítjuk, idén már pesztó, leves, főzelék is készült belőle. De tökéletesen helyt áll a fasírtban, a tört krumplihoz is társ, nokedlitésztába is bele lehet dolgozni.
A tavasz különleges hozadéka számunkra a medvehagyma, és ebben a kérdésben szerencsések vagyunk mi, topolyaiak. Március derekán jelennek meg a föld felett hosszúkás levelei, hogy azután április végére gyönyörű látványt nyújtson a fehéren virágzó medvehagymás park. No, és az illat! Sétánk során elmúlik a tavaszi fáradtság, a depressziós hangulat... (Sajnos, már csak a legidősebbek emlékeznek rá, amikor még valóban park volt a park, virágágyásokkal, rózsaligettel. Igaz, az utóbbi években monumentális épület nőtt ki a helyszínen, és most is zajlik építkezés, revitalizációs terv is született, de ez egy másik, sokkal hosszabb történet...)
Térjünk vissza növényünkhöz: a fokhagymára emlékeztető, vadon termő fűszernövény igazi tavaszi szervezet-nagytakarító, és rendkívül sokoldalúan felhasználható a konyhában. Ha eddig idegenkedtek tőle, itt az ideje, hogy kipróbálják!
