Már egy jó ideje ékesíti az egyik újvidéki óriáspannót a felirat: Vállalatunk „jó embereket keres”. Meg a telefonszám. Eltűnődöm. Hogy is van ez? Egy cég óriáspannón keresztül keresi a munkásokat? Aztán azon még jobban megütközöm, hogy mifelénk elfogytak volna a „jó emberek”? Dehogy fogytak el. Az utcákon, utakon, buszokban, boltokban tolongás, zsivaj. Pezseg az élet. Ezrek meg ezrek álltak be a sorba: a kezüket nyújtják… Inkább valami más lehet a dologban – ez a sokaság már „nem eléggé jó”. Főleg arra nem, hogy dolgozzon – a külföldről idetelepült multik mércéi szerint aránylag kevés pénzért jó munkát végezzen. Jól emlékszem még, egykor, a mostaninál boldogabb időben (mert ilyen is volt ezeken a tájakon) úgy volt, ha egy vállalat új munkaerőhöz szándékozott jutni, pályázatot jelentetett meg. Vagy a munkaközvetítő szolgálathoz fordult, hogy az a nyilvántartásából válasszon olyan profilú munkásokat, akik megfelelnek a pályázatot feladó cég elvárásainak. Csakhogy ez még a tranzíció előtt volt így… Mára már megváltoztak a dolgok. De nagyon. Tény, hogy nincs. aki dolgozzon. A másik igazság meg az, hogy „elfogytak” a jó emberek. Lehet, hogy elköltöztek innen máshova. Mondjuk oda, ahol tárt karokkal fogadták mindig a mi idénymunkásainkat. És az sem mellékes, hogy odakünn a mi embereinket „jóságuk” miatt – tisztességesen megfizették. Mert így illik a nyugati világban, ahol kapitalizmust építenek. Ott mindennek van ára. Még a munkaerőnek is
