Bizonyára nagy kíváncsisággal várjuk valamennyien a tavaly őszi népszámlálás adatait, hogy fény derüljön a kisebbségi közösségekhez tartozók létszámára.
Eddig csupán találgatásokból éltünk, hogy mennyien is vagyunk valójában, mennyivel csappant létszámunk. Amíg a pontos adatokat nem hozzák napvilágra, érdemes – a nem ortodox vallási ünnepek táján – elgondolkodni a látottakon. Újvidék utcáin például, a Gergely-naptár szerinti húsvéti ünnepkör idején megcsappan a gépkocsiforgalom, a buszok félig üresen közlekednek, kevesebb a gyalogos, a járókelő, vagy az önfeledten sétálgató polgár, és érezni a levegőben az ünnep hangulatát. Egy-két napra mérséklődik a sürgés-forgás, nyugodtabbak, csendesebbek lesznek az utcák.
Elutaztak volna az újvidékiek? Nem! Itt vannak, nem mentek ők sehová, csak pihenéssel és nem munkával töltik e napokat. Aki pedig nem ünnepel, az vendégségbe megy.
Magyar, szlovák, ruszin szót továbbra is elvétve lehet hallani a város utcáin, de ilyenkor döbben rá az ember, hogy ha már nyelvében nem is oly nagy számban, de hitében még él bőven nemzeti kisebbség ezen a tájon.
