Élt Felsőhegyen egy Csirke Jóska névre hallgató agglegény, vagy ahogyan faluhelyen mondják: Öreglegény. Volt egy sárga meg egy deres, azaz szürke lova. A derest sárgára szerette volna cserélni, hogy színpárban legyenek. Befogva a kocsi elé szépen mutatnának.
A Bagi gyerekek sokan voltak, mindig valamilyen csínytevésen törték a fejüket, egyik alkalommal elhatározták, hogy megtréfálják Jóskát. Befűtöttek a kemencébe, és jó sok tököt sütöttek puhára pléhtepsiben. Késő este beosontak a szomszédságban lakó agglegény istállójába, és a derest a fejétől a farkáig sült tökkel átkenték sárgára.
A lovakat korán reggel meg szokták volt etetni, hogy napközben legyen erejük a kocsit vagy az ekét húzni. Így tett Jóska is. Még félhomályban kiment az istállóba, hogy megetesse a lovakat, ekkor még nem tűnt fel neki, hogy két sárgaszőrű lova van. Kicsivel később, amikor megvirradt és itatásra került a sor, már világos nappal volt, hát látja, hogy nem egy, hanem két sárga ló áll az istállóban a jászolhoz kötve. Az éjszaka besárgult a deres?! Ekkor már a Bagi gyerekek is megjelentek az istállóajtóban, és nagy nevetésben törtek ki a megszeppent gazda láttán. Még meg is kérdezték:
– Jóska bácsi, tán sárgára cserélte a derest?
