A magyar forradalmak vagy tavasszal, vagy ősszel törtek ki, ez a két átmeneti évszak a legalkalmasabb a változások elindítására. Így volt ez százhetvennyolc évvel ezelőtt is Pesten. Az első tavaszi vásárra tartott a sokadalom, de a márciusi ifjaknak köszönhetően az állatvásárra igyekvők közül sokan a Nemzeti Múzeumnál kötöttek ki, ahol jogokat és követeléseket kínáltak az embereknek áru helyett. Fizetni sem kellett értük, legalábbis addig, amíg a forradalom harcai ki nem törtek.
Miért a tavasz volt a legalkalmasabb időszak a polgári forradalmak elindítására, nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában? Mert a tavasz a megszabadulás a téltől, hidegtől, mozdulatlanságtól, haláltól és a tétlenségtől.
Pontosan ebben az átmenetben, évszakfordulóban vagyunk most is, ami még a legközömbösebb embert sem hagyhatja érintetlenül. Gondoljunk a tél végi napok borús, szürke égboltjára, amely magát az embert is elkedvetleníti, és a tavasz érkezését jelző március eleji napsütésre. Ilyenkor ösztönösen feléled a tettvágy bennünk, az élet élni hív bennünket, pedig a tél és a hideg az időjárás frontvonalain utolsó erőfeszítéssel még keményen tartja a hadállásait.
Már nem sokáig, mert itt a tavasz, miközben az 1848-as népek tavaszára, benne a magyar forradalomra emlékezünk.
