Újvidéken már nincs utca, melyet ne túrtak volna fel az elmúlt hónapokban. Ásnak, fúrnak, csatornáznak, víz-és hővezetéket cserélnek, parkolókat újítanak fel, aszfaltoznak. Mintha minden csövet a föld alatt éppen most kellene cserélni, mert „elhasználódott”.
A forgalom pedig ez idő alatt a feje tetejére állt. A sofőröket rendszerint kellemetlen meglepetés éri, amikor meglátják a táblát, hogy: tilos behajtani. Az útlezárásokat be sem jelentik előre, de még ha be is jelentenék őket, hiába tennék, mert annyi van belőlük, hogy sofőr legyen a talpán, aki mindegyiket észben tartja!
Az amúgy is rendszertelenül közlekedő buszok most már nyugodtan késhetnek. Sőt, egyes jártokat még töröltek is: három helyett egy busz indul például a 6-os járaton.
Nem, szó sincs arról, hogy bárki a polgárok közül zúgolódna, tiltakozna az út meg egész városnegyedek lezárása miatt. Az ember még azt gondolná, csupa öntudatos ember lakja a tartományi székvárost. Szó nélkül tűrnek az emberek, mert biztosra veszik, egy élhető várost kapnak cserébe.
Hogy milyen áron? Azt egyelőre senki nem köti az orrukra, mennyi pénzt számolnak el a kivitelezők munkadíjként, mint ahogy azt sem, milyen az elvégzett munkálatok minősége.
