Szeptember elseje óta szorgalmasan cipeljük a táskát. Még nem sikerült teljesen hozzászokni a könyvek, a füzetek, a téglasúlyú tolltartóval megpakolt táska jelenlétéhez, ami még csak fokozódik, amikor bekerül egy kulacs vagy uzsonnás doboz is.
Nagy újdonság az iskolakezdés mindenkinek – szülőnek és a gyereknek egyaránt – új időbeosztás, új kérdések és új élmények. Már nem lehet negyedórát késni, mert tovább tartott a reggeli, ebéd után szundítani, délután pedig a robotokról elmélkedni. Most már korán kelünk, gyorsan reggelizünk és egymás után többször is leellenőrizzük, hogy vajon a táskában van-e, amire szükség lesz aznap az iskolában, meg- és aláírtunk, befizettünk, megjegyeztünk-e mindent, amit a tanító néni mondott.
A házi feladat izgalmas kihívásait el kell fogadni, hiszen természetes, hogy nem megy minden rögtön úgy, mint a karikacsapás. Néha csak sokadszori nekifutásra sikerülnek a körök, de nem lehet minden mindjárt tökéletes.
Reggelente pedig azon elmélkedünk: jövőre vajon hány kilós lesz az a táska, hiszen három hét után már anyunak is fáj a válla.
