4865 din – állt a múlt hétvégén a pénztárgép kijelzőjén. Tátott szájjal nyúltam a kártyám után: nemrégiben még a heti bevásárláskor beszerzett csirkéért, szalámiért, kolbászért, sajtért, tejért, tejfölért, joghurtért, olajért és egy karton üdítőért, meg egy kis zöldségféléért és gyümölcsért két-két és fél ezrest hagytam az önkiszolgálóban. És még azt állítják, hogy az alapvető, megélhetéshez szükséges termékek nem drágultak Szerbiában…
Államatyáink bizonygatására némileg rácáfolt a köztársasági statisztikai hivatal utolsó jelentése, amely csaknem 7 százalékos drágulást mutatott ki az előző évhez viszonyítva. Még tavaly átlagban 140 dinárba került az étolaj, két hónappal ezelőtt viszont már 195 dinárt fizettünk érte. Egy év alatt 9,4 százalékkal drágultak a hústermékek: tavaly a disznóhús kilogrammjáért 450 dinárt hagytunk a boltban, az idén azonban már legkevesebb 550 dinárért vesszük meg. A rekordot azonban a zöldségfélék tartják, amelyekért az októberi kimutatás szerint átlagban 29 százalékkal többet fizettünk, mint tavaly. A pénztárcámat nézve azonban kétségbe vonom a hivatalos jelentést. A csaknem ötezer dináros számla ugyanis legkevesebb 40 százalékos drágulást mutat a kosaramban.
Az állam december 1-jén két hónapra befagyasztotta öt alapvető élelmiszer árát: vajon mekkora összeget mutat ki jövőre a pénztárgép, amikor a cukor, a liszt, a napraforgóolaj, a sertéshús és a tartós tej is megdrágul? – fut át a fejemen a gondolat, miközben a bevásárlókocsi helyett immár két tasakban cipelem ki a betevő falatot a méregdrága üzemannyaggal tankolt autómig.
