Különös időszaka ez az évnek, a lazítás, pihenés napjai, mondhatják sokan. Amire hiába vágytunk az év végi nagy hajrában, rohanásban, azt most lassan bepótolhatjuk.
Egy laza hétvége mindenkire ráfér, amikor szinte ki sem dugjuk az orrunkat otthonról, legföljebb egy séta erejéig, valami könnyű ebéd vagy vacsora, nyugodt kávézás, teázás, olvasgatás, filmek, szunyókálás… Lassan kipihenhetjük az elmúlt hetek fáradalmait, a lázas készülődést az ünnepekre, a nagy evéseket, ivásokat, a rokoni, baráti látogatásokat, a szilveszteri éjszakázást. Kényelmesen hátradőlhetünk. Bekuckózhatunk egy puha takaróba, akár pizsamában lazíthatunk… Jó ilyenkor kikapcsolni a külvilágot: a napi események, a világ dolgai szinte alig érnek el hozzánk.
A pihenés, az édes semmittevés nem azt jelenti, hogy kifolyik az idő az ujjaink közül; szükség van rá a derű megteremtéséhez magunkban, amit azután kivetíthetünk a környezetünkre is.
A pihenés napjaiban jut idő még egyszer visszagondolni az elmúlt esztendőre, a nehézségeket feledni, a szép történéseket pedig számba venni, elraktározni. Jó ez az időszak arra is, hogy megfogalmazzuk – ha eddig nem tettük – az előttünk álló hónapok legfőbb céljait, feladatait.
Ha az előző hétvége nem volt ilyen laza, tervezzék a következőt ilyenre! Hiszen erőgyűjtő is a csöndes megálló: rövid, megkülönböztetett időszaka az évkezdésnek, mert ha elmúlik ez a néhány nap, mindent ott folytatunk tovább, ahol abbahagytuk.
