Újvidék város mostohagyereke évtizedeken át Pétervárad volt, nemcsak maga a vár és a vár alatti városrész, hanem az egész község. Mert Pétervárad, tudomásom szerint község, vagy önkormányzat, mivel annakidején, amikor Újvidéknek városi státust kellett biztosítani, a meglevő törvény szerint szükség volt arra, hogy Pétervárad is különálló község legyen (a városnak legalább két községből kellett állnia).
Papíron az is lett, de a valóságban soha sem vált azzá, nem alakultak meg intézményei, továbbra is a Duna baloldalán fekvő Újvidék irányított mindent, így a péterváradiak továbbra is ki voltak szolgálva a túloldalnak.
Azt, hogy az utóbbi egy-két évben e városrésszel is törődik a vezetés annak köszönhető, hogy Újvidék elnyerte a kulturális főváros címet. Az atyáknak hirtelen eszébe jutott a Gradićnak nevezett városka a vár alatt. Gyorsan átmázolták, kicseréltek a többszázéves tetőket, befestették a kéményeket. És ez minden. Továbbra is Péterváradon át robognak a nyergesvontatók, továbbra sincs rendezve a városrész infrastruktúrája, és nem látom, hogy a várral is bármit tennének, az Exit által okozott falrepedéseket nem tüntették el.
És ami végképpen bosszantó, hogy egy kulturális fővárosban a kultúra egyik fellegvárához kátyúkon át, sárban tudnak csak eljutni az ott tanulók, a kultúra jövő hírnökei. Mert egy kétszáz méteres utat és járdát a Művészeti Akadémiáig a város nem képes rendbe tenni.
