Nem szeretem a tujákat, és elnézve az utcán, az udvarokban élő növényeket, azt állapítom meg újra és újra, hogy vidékünkön ők sem érzik jól magukat. Olykor látok szép zöld, szabályos alakú tujákat, de ez a ritkább. A színe leggyakrabban valahol a zöld és a barna között van, az ágai aránytalanul nőnek, ha szél fúj, könnyen meghajolnak, és hosszabb idő kell nekik, hogy újra kiegyenesedjenek. A december végi, január eleji ónos eső, jegesedés sem tett jót nekik, hisz a tehertől szintén meghajlottak az ágak.
Nem szeretem a tujákat. Viszont az elmúlt napokban, az év eleji tavaszi időjárásban a lombkoronájukat elárasztották a madarak. A parányi szárnyasok a tuják megnyílt termései körül röpködtek, és a benne lévő magokat szedegették ki. Majd miután elszálltak, más fajhoz tartozó, nagyobb madarak tették tiszteletüket a tuja éttermében. És ez így folyt órákon keresztül, igazolva azt, hogy a tujáknak igenis van helyük az utcákon és az udvarokban. Mert igaz, hogy színük leggyakrabban valahol a zöld és a barna között van, és az ágaik is aránytalanul nőnek, de mindezt felülírja, hogy télen eleséget szolgálnak fel az ég madarainak.
