Úgy tűnik, elsikkadt a sajtóban az a hír – legalábbis nem váltott ki különösebb visszhangot –, amely szerint a szerbiai polgárok dolgoznak legtöbbet Európában. Igaz, az uniós Eurostat múlt évre vonatkozó fölmérése nem öleli föl a teljes kontinenst, de a vizsgált 35 ország mégsem akármi. Szerbia munkavállalói heti 43,5 órát dolgoztak (legalábbis ennyit töltöttek a munkahelyükön), ami három és fél órával meghaladja a heti ötször nyolc órás munkaidőt.
Tanácstalan vagyok, hogy örülnünk kellene-e az eredménynek, büszkének lenni az ország polgárinak a szorgalmára. Mert a munka nem szégyen, meg a munka tette az embert emberré, eszerint erénynek tekinthetjük aranyérmes helyünket.
Aztán az is kiderül a hírből, hogy legkevesebbet a hollandok dolgoznak, mindössze 31,5 órát hetente, vagyis naponta alig többet 6 óránál. Kár volna lelohasztani a szorgalmunk által kiváltott büszkeségünket azzal, hogy utánanézünk, hol mennyire honorálják az elvégzett munkát. Ha mégsem bírjuk ki, azt láthatjuk, hogy a hollandok a kevesebb munkáért 2200 eurót vágnak zsebre havonta, nagyjából négyszer annyit, mint nálunk. A munkaidő kurtaságában őket követő norvégok és dánok pedig hatszorosát a szerbiainak.
Ha nem is épp felsőkategóriás humort képvisel az a mondás, hogy aki dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni, legalább igaznak tűnik.
