Szokásos laza péntek este volt, a gyerkőcök farkaséhesen érkeztek meg kilenc körül az úszásról, összedobtam nekik pár szendvicset, én pedig visszazuhantam az olvasófotelembe. Csak Marci cica volt egy kissé feszültebb, ott somfordált a lábam körül, próbált játszani a gyerekekkel, de túl fáradtak voltak. Éjféltájt Előd fiam kijött a barlangjából, arról beszélgettünk, milyen volt az én időmben a gimnázium, és ő milyennek szeretné most, ugyanis oda jár majd ősztől. Marci ott mászkált egy ideig körülöttünk, majd egyszer csak eltűnt. Hirtelen karmolászást hallottunk a terasz párkányáról, majd egy dobbanást. Egymásra néztünk, és tudtuk, hogy leesett a kis lüke, gyorsan kiszaladtunk a teraszra, de nem láttuk. Aztán hamar le az udvarba, ahol látni nem láttuk, de hallottuk, ahogy prüszköl egy autó alatt. A második emeletről a szomszéd autójára esett, ez volt a szerencséje, mert felfogta az ütést. Mivel véreset tüsszögött, azonnal elvittük az ügyletes állatorvoshoz, aki megvizsgálta, a cicus kapott injekciókat, aztán másnap reggel bevarrták a szájpadlását, mert szétrepedt. A doki azt mondta, nem történt nagy baj, pár napig nyugodtabb lesz a szokásosnál, mert fájnak a lábai a landolástól, de rendbe jön. Így is lett. Azóta Marci számára tiltott zóna a terasz korlátja, ugrálni, szaladgálni, sőt még a teraszon napozni is lehet, de a légteret lezártuk, repülni tilos.
