Szent Mihály hava, őszelő, földanya hava. Régi elnevezései szeptembernek. Ehhez a hónaphoz is számos népi eredetű megállapítás fűződik. Az évszázados megfigyeléseket persze fönntartással fogadhatjuk ma már, hiszen másként élünk, mint akár fél évszázaddal ezelőtt. Ettől függetlenül érdemes megfontolni egyiket-másikat. Hátha jól jön dédanyáink és dédapáink tanácsa a hétköznapokban.
Régen szeptember 1-jén kezdték a búza vetését. Azt tartották, ha ezen a napon kerül földbe a mag, bő termést hoz. Aki karácsony táján disznótort akart tartani, hízóra fogta a jószágot. Ha esett, esős őszre számíthattak a gazdák.
Kisasszony napja (szeptember 8.) a cselédek szolgálatba lépésének az ideje volt. Úgy tartották régen, hogy ekkor meglátni a felkelő napban Máriát. Ilyenkor búcsúznak a fecskék, lassan útra kelnek a költöző madarak.
Szent Mihály napja (szeptember 29.) is jelentős évforduló a népi kalendáriumban. A gazdasági évet lezárták, a legelőre hajtott állatokat visszaterelték, elszámoltak a juhászokkal, és aki becsületesen dolgozott, leszegődtették a következő esztendőre. Ekkor kezdődött a kukoricatörés, amivel elindult a kisfarsang, a lakodalmak őszi időszaka.
Iskolába azonban nem szeptemberben indultak egykor, hiszen a gazdasági munkák idején minden kézre szükség volt otthon.
