Meséli a barátom, hogy azon gondolkodott, ha valóban kiépül a faluban a gázvezeték, esetleg áttérne erre a fűtési módra, de előtte utánanéz a költségeknek. Megnyitotta az internetet, és mit lát elsőnek: soha nem volt ilyen drága a gáz. Ugyanazon a napon-e vagy máskor azon töprengett, hogy valamilyen szerszámot kellene vennie, és láss csodát, szerszámokat kínál a hálózat.
Meghökkent, talán meg is riadt, mindenesetre gondba és egyben gondolkodóba esett. Eddig is tudta, hogyha valamilyen termék iránt érdeklődik a virtuális térben, utána elözönlik a reklámok; arról is hallott már, hogy telefonbeszélgetést követően – igaz, külföldön – azonnal özönlöttek a beszélgetésben elhangzottakhoz köthető reklámok. De már a gondolatot is elcsípik?
Némi tanakodás után azt állapítottuk meg, hogy mégiscsak a vakcinával együtt becsempészett csip lehet a tettes, tehát működni kezdett a gondolatrendőrség: az orosz gáztól akarnak elriasztani a kínaiak.
Mivel reklamálni aligha lehet Kínánál, ezért úgy döntöttünk, harmadiknak az amerikai–németet vesszük föl, hadd vívjon meg egymással a két minipoloska, és majd kíváncsian böngészük a képernyőn, melyik milyen munkát végzett. Ha meg lesz negyedik oltás is, jöhet az orosz! Mert mi mindhárom nagyhatalomnak megadjuk az esélyt, hogy lehallgassa az agyunkat.
Lesem, hogy ilyen gondolatok után mit kínál a net. Lehet, hogy kényszerzubbonnyal is számolhatunk.
