Koronavírus-járvány (Illusztráció/Pexels/Gustavo Fring)
Több mint fél év után a világjárvány okozta első riadalmat követően most össze vagyok zavarodva. Megállás nélkül ömlik a médiából és különböző internetes platformokról a hír, hogy mik a tünetek, hogy mivel lehet megelőzni, mi segít és mi nem, abban, hogy elkerüljük a fertőzést.
A napokban tették közzé, hogy kivonták a gyógyítási protokollból a klorokint, a malária elleni hatékony gyógyszert. Eddig jó volt, most meg nem? Hogy van ez?
Olvasom, hogy aki átesett a Covid-fertőzésen, az akár még hónapokkal később is fertőzhet. Mi van? Akkor meg miért csak kéthetes a karantén számukra?
Semmit sem értek, azt sem, egyebek mellett, hogy most éppen este 11-ig tarthatnak nyitva a vendéglátó-ipari egységek, s ez szigorításnak számít. Csak késő este bújna elő a vírus? Addig nem?
Rengeteg a megválaszolatlan kérdés.
A bizonytalanság és az állandó veszélyérzet felőröl. Mint az időjárásjelentést, naponta figyeljük az adatokat, hogy hány fertőzött és hány halott van. Én elhittem ezeket az adatokat. Most kiderült: felül kell vizsgálni őket, mert a számítógépes rendszer nem volt megfelelő.
Azt érzem, hogy bizonytalan, nyomasztó és zűrzavaros minden, és ebben a helyzetben, hangulatban élünk, őrlődünk, várva a novembert, a következő hullámot. A veszélyérzet nem csökken, csak fokozódik.
