Illusztráció (Pixabay)
Olvas-e könyveket? Ha az a válasza, hogy nincs időm, akkor a hangoskönyv lesz a megoldás, mert akkor érvényét veszíti a kibúvó. Beül az autóba, és elindul, mondjuk Szegedre. Amíg odaér (egy-két órányi várakozással a határon), „elolvashatja” – ha nem is a Háború és békét, de egy átlagos terjedelmű regényt biztosan.
A hangoskönyv nem újkeletű találmány, mégis meglehetősen ismeretlen. Sokan azt hiszik, hogy gyengénlátóknak, vakoknak találták ki, és a kézben fogható könyvet, vagy az e-könyvet kedvelők nemigen vehetik hasznát. Csakhogy ez nem így van. Kétféle hangoskönyv létezik, vannak olyanok, amelyeket valóban csak a gyengénlátók használhatnak, de vannak olyanok is, amelyek a látásgondokkal nem küszködő embereket „szólítják meg” a könyvvel való barátkozásra.
Ha egy németet megkérdeznek, melyik hangoskönyvet ismeri, legvalószínűbb azt válaszolja, Thomas Mann Halál Velencében című művét, melyet Karl Maria Brandauer ad elő állítólag feledhetetlenül, ha egy olaszt, akkor valószínű Roberto Benigni tolmácsolásában Dante Isteni színjátékára esik a választás, ha viszont egy angolt, akkor nagy valószínűséggel a Hamlet jön szóba, méghozzá a utánozhatatlan Laurence Olivier előadásában.
Nem tudom, mit választana a magyar, vagy a szerb. Sőt, azt sem, hogy én mit válaszolnék, hiszen nem ismerem a hangoskönyv világát. Pedig az említett német, olasz, angol kedvencek magyarul is megszólalnak Kulka János, Kolovratnik Krisztián, Homonai István hangján. És mekkora még a választék magyar nyelven, el sem hisszük!
