Illusztráció (Pixabay)
A nyugati társadalmat a nagynak nevezett francia forradalom óta uralja az agresszív társadalommérnöki attitűd. E valósággyűlölő beállítódás és a képmutatás kéz a kézben jár: édestestvérek a rosszban.
A példamutatás nem forradalmi, hanem vallási erény. A belső átalakulást célul kitűző igazi vallási törekvés ismertetőjegye. Az egyházon belül működő társadalommérnököket, forradalmárokat – hiszen ott is, mint minden szervezetben, vezetői szerepre törnek – épp arról lehet fölismerni, hogy képmutatók.
Nem minden hipokrita egyháztag társadalommérnök, de minden egyházon belül működő társadalommérnök képmutató.
A valósággyűlölő forradalmak dédelgetett erénye szintúgy a képmutatás: olyannak látszani magunk előtt és a mások szemében, amilyennek látszani szeretnénk. Valósággyűlöletükben a képmutatásnak rendelnek alá mindent, még a nyers tényeket is bármikor készek letagadni, ha azok ellentmondanak az eszmének. Mindezt sokkal gátlástalanabbul művelik, mint a vallásos hipokriták, nekik ugyanis erényességük, erkölcsösségük tettetésével nem kell fáradozniuk, csupán az eszmének való maradéktalan hitüket és megfelelésüket kell bizonyítaniuk, azt viszont folyton-folyvást.
Ez az erkölccsel szembemenő forradalmi morál a magyarázata, hogy egy valósággyűlölő társadalommérnöknek gyilkolni, lopni, hazudni minden megkötés nélkül engedélyezett, ha azt az eszme nevében teszi.
Aki még élt a szocializmusnak elkeresztelt kommunista diktatúrában, az pontosan tudja, hogy milyenek voltak ezek a vezetői pozíciókban ülő közveszélyes emberek. Posztmodern utódaikat, akiknek a habitusa hajszálpontosan ugyanolyan, mint bolsevik és fasiszta elődjeiké volt, keserű tapasztalatai nyomán már egy-két mondatáról fölismerni képes a kommunista elit proletárforradalomnak hazudott társadalommérnökösködését átélt, túlélt ember. Szükségtelen végighallgatnia a jelenkor posztmodern valósággyűlölő eszméi mellett hitet tevő hosszú szónoklataikat.
